Őszcsillaga

(növ., békaterjek, csillagvirág, csillagfű, gerebcsin Diószegiéknél, szíkcsillag, Aster L. Tourn.), a sugaras fészkeseknek gyakran őszkor virágzó füve, 350 (hazánkban 10) faja az óvilág lakosa, kivált az É-i földgömbön és Amerikában. Tobbnyire többnyáréltü fű v. kóró, levele váltakozó, egyszerü, hasítatlan, épszélü v. fűrészelt. Vigárfészke sátorozó vagy ágas-bogas, sugárvirága gyakran kék, középvirága sárga. Kaszatja csőrtelen, hosszas, lapított, bóbitája 1-2 soros. Az Aster Amellus L. (Virgilius aster, mellaparti gerebcsin Hazslinszkynál) Közép- és D-i Európának, valamint hazánkban is csinos őszi virága; leginkább a szőllőmívelés övében nő, de kertbe is ültetik. Az A. alpinus L. egyfészkü, a mészhavasok csinos virága. Az A. Tripolium L. sugara lila, tengerparton, valamint sóbánya (Torda) körül nő, szikes mezőn pedig a keskenyebb levelü Aster Pannonicus helyettesíti. E kettőnek a levele kövéres. Szódát gyártanak belőle. Hazánkban az Ö.-nak keskeny és pontozott levelü fajai jellemzők, kivált szíkes mezőn. Ezt Galatella Cass. vagy szíkcsillag néven külön génuszba is választják. Nagy az Amerikából behurcolt őszcsillagoknak a száma. Gyakran Aster novi Belgii L. és A. salignus Willd. néven említik, de sok faj lappanghat alatta. Őszkor kertben v. temetőben nyiló magas kórók, kék sugaru, sárga, nagy számu virággal. Gyakran el is vadul s de Candolle ilyet nevezett Aster Pestinensisnek. Az őszi Aster-kórót vagy szegénynek, vagy facsoportok elé ültetik. A tőkéjök szétdarabolásáról könnyen lehet szaporítani.

Forrás: Pallas Nagylexikon