Oszkár

több svéd és norvég királynak neve.

1. O. (I.) József Ferenc, szül. Párisban 1799 jul. 4., megh. 1859 jul. 8. Bernadotte volt francia tábornok fia. Midőn atyja 1810. svéd trónörökös lett, O.-t södermanlandi herceggé tették. 1818., atyjának trónra lépése után Svédország trónörökösévé, tengernaggyá, az I. lovasdandár parancsnokává s ezenfelül az upsalai, lundi és kristianiai egyetemek kancellárjává nevezték ki. 1822. beutazta Német- és Olaszországot, későbben Oroszországot is: 1824. Norvégia alkirálya lett. Mindezen állásaiban kiérdemelte a nép szeretetét. O. mint iró is kitünt; a népnevelésről irt értekezései a svéd hivatalos lapban jelentek meg 1839. Említendő még: A büntető eljárásról és a börtönügyről (Stockholm 1840; németül Lipcse 1841) c. műve is. Mint zeneszerző is ismeretessé tette nevét egy opera, számos dal, keringő és indulók szerzése által. 1823. nőül vette Leuchtenberg Jenő herceg leányát, Jozefin Maximiliana Auguszta Eugeniát (szül. 1808 dec. 22., megh. 1876. jun. 7.), kitkől 5 gyermeke született, u. m.: Károly Lajos Jenő (XV. Károly svéd király); Gusztáv Ferenc Oszkár, Upland hercege; Oszkár Frigyes, a jelenlegi svéd király; Sarolta Eugenia Amália Auguszta hercegnő és végre Miklós Gusztáv, Dalekarlia hercege.

2. O. (II.) Frigyes, az előbbinek fia, szül. 1829 jan. 21. 1840. mint hadapród a tengerészeti iskolába lépett, aztán tengeren tanulmányi utat tett és Upsalában tanulmányozta a hadtörténetet és a tengerészeti szaktárgyakat, egyúttal pedig Stockholmban a svéd katonai intézetben több előadást tartott. Irt ezenfelül több művet is: Adalékok Svédország hadi történetéhez 1711-13. (Stockholm 1859-65, 3 köt.); Történeti tudósítások a svéd-norvég hadsereg ezredei, hadtestei és hajóhadáról (u. o. 1870); XII. Károly, életkép (u. o. 1868). Irt ezeken kivül számos lirai és drámai költeményt, melyek tehetségéről s ízléséről tanuskodnak. Ezek közül különös említést érdemel: Ur svenska flottans minnen (A svéd hajóhad emlékezete, 1858), a svéd akadémia által pályakoszoruzott munkája. Sikerült fordításban kiadta Herder Cid-jét és Goethe Tasso-ját. Ebbeli érdemei fejében a lundi egyetem 1868. bölcsészetdoktori címmel tisztelte meg. Bátyjának, XV. Károlynak fiutód nélkül történt elhalálozása (1872 szept. 18.) után O. lépett a trónra s miután a svéd országgyülés vonakodott a koronázási költséget megszavazni, a saját költségén koronáztatta meg magát 1873 máj. 11. Stockholmban és jul. 18. Drontheimban. A belügyi közgaigatás terén elsőbben a hadügy újjászervezéséhez fogott, melyet csak nagyobb nehézségek leküzdése után vitt keresztül. A külpolitikában önálló és független irányt követ. újabban a svéd-norvég unio meglazulása és a Norvégiában lábra kapott függetlenségi mozgalom okoz O. királynak sok gondot. 1857 jun. 6. Nassaui Zsófia hercegnővel (szül. 1836 jul. 9.). lépett házasságra, kitől négy gyermeke született: Gusztáv Adolf, trónörökös, wermlandi herceg, szül. 1858. jun. 16., 1881 szept. 20. óta házasságban él Viktoria badenio hercegnővel (1896 jun. meglátogatta Budapestet és a milleniumi kiállítást); Oszkár, gotlandi herceg, szül. 1859 nov. 15.; 1888 márc. 9. házasságra lépett Munk Ebbával s ezen idő óta Bernadotte herceg nevét viseli; a luxemburgi nagyherceg 1892 ápr. 2., a Wisborg grófi címet ruházta reá és nejére; Károly herceg, westgotlandi herceg, szül., 1861 febr. 27. és Jenő herceg, nerikai herceg, szül. 1865 aug. 11. - O. király iratai Samlade skrifter c. alatt (Stockholm 1875-1876, 2 köt.) jelentek meg; költeményeit Jonas és mások németre fordították (Berlin 1877. 1895. jelentek meg (Berlinben) O. beszédei az 1822-1895-ik évekből.

Forrás: Pallas Nagylexikon