Oszlopdiagram

A gyakorisági eloszlás ábrázolása oszlopokkal (téglalapokkal). A minta adat ainak osztályokba sorolás a után megszámláljuk, hogy az egyes osztály okba a minta adataiból hány került, s így kapjuk az abszolút gyakoriság okat. Ha az abszolút gyakoriságokat osztjuk a minta adatainak számával, akkor a relatív gyakoriság okat nyerjük. Az oszlopdiagram vízszintes tengelyére az oszt.-okat, függőleges tengelyére pedig a gyakoriságokat skálázzuk. Az egyes oszt.-ok fölé mérjük fel az oszt.-ok gyakoriságait, s ilyen magasságokkal rajzoljuk meg az oszt.-ok (mint alapok) fölé a téglalapokat v. oszlopokat; oszlopdiagramon a téglalapok többnyire hézagokkal illeszkednek egymás mellé; hézagtalan oszlopokkal ábrázolás: hisztogram. Az oszlopdiagramban a relatív gyakoriságok ábrázolandók, ha különböző elemszámú minták gyakoriságait akarjuk összehasonlítani.Százalékos eloszlás oszlopdiagrammalÁBRA Ábrázolhatók oszlopdiagrammal névleges skálával nyert adatok is. Ilyenkor a vízszintes tengelyen ? mértékek helyett ? minőségi (területi stb.) kategóriák megnevezései v. kódjelei szerepelnek, és a függőleges tengely eloszlási skálája is elhagyható, ha a megfelelő értékeket az oszlopokon tüntetjük fel. Pl. 8. oszt.-os tanulók tanulási habitusáról érdeklődő kérdés hat válaszlehetőségét megjelölt gyerekek tanulmányi eredménye a következőképpen alakult. Egy reprezentatív vizsgálatban: Átlagos teljesítményTanulási habitus Előnye az oszlopdiagramos ábrázolásnak, hogy nyilvánvalóvá tesz alapvető összefüggéseket; a példában azt, hogy a feltételezett (választható) 6 variáció helyett csupán két kategória hat az eredményekre: a pozitív (1. és 2. variáció) és a negatív (3?6. variáció) habitus.

Fercsik János