Oszloposság

némely eruptiv kőzetnek az a tulajdonsága, hogy csupa hosszu, oszlopos darabokra válik szét, mely oszlopdarabok ugy állanak egymás mellett, ugy helyezkednek egymáshoz, akár a méhsejtek a lépben. Az oszlopok többnyire 5 v. 6, ritkábban 3 oldaluak, az oldalok sima lapuak, a szögek, melyekben egymással találkoznak, nagyon határozatlanok. Átmérőjük néhány cm.-től 5, 6, sőt 7 m.-ig változhatik, hosszuságuk 100 m.-t is elérhet. Legtöbbször egyenesek, de vannak ívformán görbültek is (p. a hazai bazaltoszlopok Somoskőről, Nógrád vármegye). Az oszlopok néha haránt irányban is tagoltak, minek következtében azok csupa sokszögletü darabokra válnak szét. Az O. az illető kőzet izzón folyós állapotára vezethető vissza. Amikor ugyanis az izzón folyós kőzettömeg kihűlt és megmerevedett, olyanformán húzódott össze, hogy belsejében a részek több-kevesebb szabályossággal váltak el. egymástól, minek következménye az O. lehetett. Leggyakrabban találni O.-ot bazalton (l. o.), de ismeretes porfirokon, dioriton, melafiron, sőt még obszidiánon is. (Yellowstone Park).

Forrás: Pallas Nagylexikon