Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Osztály (is... ----

Magyar Magyar Német Német
Osztály (is... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Osztály (iskolai osztály)

Az isk.-i nev.- és oktatás alapvető szerv.-i kerete; az azonos életkorú, ebből következően feltételezetten hasonló fejlettségű tanulókból kialakított szociális alakzat; a nev.-okt. eredményességét jelentősen befolyásoló tényező. Alapvető jellemzője a tanulók huzamos és rendszeres együttléte, továbbá az, hogy folyamatos ped.-i irányítás mellett a tanulók többnyire a szerv.-i keretben oldják meg munkafeladataikat. Az osztály a tanuló közvetlen környezete az isk.-án belül. Az isk.-i osztályról alkotott jelenlegi felfogás és az osztályban folyó munka hosszú tört.-i fejlődés eredménye. A XVI?XVIII. sz.-ban bekövetkező változások (új műveltségi anyagok, a tanulók létszámának ugrásszerű növekedése, gazdaságosság) szükségessé tették az osztály kialakítását (első írásos nyoma 1537-ben, osztályrendszer), attól kezdődően fokozatosan kialakult az oktatás új formája, az osztályrendszerű oktatás. A létrejöttének idejében kétségkívül óriási előrelépést jelentő szerv.-i forma ált.-an elterjedt, hatékonyabb változatait továbbfejlesztették. Időközben felszínre kerültek és megfogalmazódtak korlátai és hibái is. A XX. sz. elején a reformpedagógiai irányzatok némelyikében az a kritika fogalmazódott meg, hogy az osztálymunka nincs tekintettel az egy osztályba tartozó gyerekek fejlettségének különbségeire, nem ad elegendő lehetőséget arra, hogy a tanulók egyéni ütemük szerint és önállóan dolgozzanak, ezáltal munkájukban a külső (nevelői) kényszerítés dominál. Bírálták azt is, hogy az osztályrendszerű munka nem az autonóm aktivitásnak kedvez, az átlagos, közepes teljesítményű tanulókat részesíti előnyben, illetve e felé nivellál. A kritikák nyomán számos olyan, a gyakorlatban megvalósított megoldás született, amelyek az osztályrendszerű munka módosításával igyekeztek kiküszöbölni a feltárt hiányosságokat. (mannheimi osztályrendszer, Jéna-terv, Dalton-terv, Winnetka-terv, Decroly rendszere, a Dewey-féle projektrendszer stb.) E próbálkozások jelentősen hozzájárultak az osztállyal kapcsolatos mai ped.-i felfogások kialakulásához és az osztálymunka gyakorlatához. Az osztály nevelésszociológiai értelemben társ.-i tényező. Létrejöttének többnyire külső, formális indokai vannak: a tv. által előírt isk.-kötelezettség, a gazdaságosság szempontjait tartalmazó normák, előírások, az osztály meglétére épülő isk.-szerv., időbeosztás, ped.-i kultúra (tartalom, módszerek stb.). Ilyen értelemben nem term.-es, hanem mesterséges úton kialakított, felülről szabályozott és térben körülhatárolt ?szociális kényszerképződmény?; kialakulásában a szabályok mellett az esetlegesség is szerepet játszik. Összetételét tekintve egyes személyiségek (egyedek) társ.-i halmaza, amelyet a következők határoznak meg: a) hosszas együttlét azonos helyiségben, b) a tanításra-tanulásra irányultság, c) működésre vonatkozó kívülről származó normák. Az isk.-i osztály mesterséges jellege miatt labilis; néha kiindulási helyzetét, a társ.-i halmazt alig haladja meg. Legtöbb esetben azonban a ped.-i hatások eredményeként dinamikus változások jelzik fejlődését, amikor a halmazból különböző minőségű csoportok alakulnak ki. Az osztály ilyen értelmű fejlődését számos, egymással sokoldalú kapcsolatban lévő tényező befolyásolja: az osztály létszáma, a tanulók pszichikus fejlettsége, a pedagógus személyisége, a tanulók egymáshoz és a ped.-hoz való viszonya, az érvényes magatartási normák, a nev.-okt. minősége stb. Az osztály olyan élettér, ahol a tanulók személyiségfejlődésük szempontjából sorsdöntő éveikben idejük jelentős részét eltöltik. Ekkor alakulnak ki az önálló tanuláshoz szükséges személyiségvonások, a lényeges tanulási motívumok. Az isk.-i osztály a társas kapcsolatoknak és a közös tevékenység eknek a színtere is, ahol sajátos minőségű csoportok jöhetnek létre. A több éve egy osztályba tartozó tanulók között jellemző a kapcsolatok sűrűsége, a sokrétű együttes tevékenység, kialakul az osztály sajátos kultúrája, amely együtt átélt epizódokra, élményekre, szolidaritásra, gesztusokra, kötődésekre, kölcsönös barátságokra épül. Ez a kapcsolatrendszer összes körülményeivel olyan ped.-i mező, amelyben a tanuló fontos társas jelenségeket dolgoz fel, azoknak tanúja v. átélője. Közvetlen tapasztalatai születnek arról a folyamatról, amelyben az osztály elveszti halmazszerűségét, amelyben kiscsoportok képződnek, ?szignifikáns személyek? tűnnek fel (a kortárs, mint modell), érvényesül a szolidaritás, kialakul a tanuló számára oly fontos referenciacsoport. Az osztály működése célszerű formális osztály rend alapján megy végbe, melyre folyamatosan hat a felszín alatt meglévő, ezért gyakran rejtett informális osztályrend, a tanulók önálló, spontán társ.-i élete. Ezek a hatások egymás mellett néha ellentétes tendenciával érvényesülnek, pl. a tanulók rangsorolásában, a vezetésben, az osztályerkölcs normáiban, a csoportképződésben. Az osztályban bizonyos idő elteltével a spontán szociális folyamatok eredményeképpen informális tagolódás, az isk.-i osztály egyfajta struktúrája alakul ki, ami a szociometria eszközeivel mérhető. Az osztály szociális erőtér; olyan rendszer, amelyben a benne élők bizonyos szokásokat, szabályokat, normákat, értékeket hoznak létre, amelyek egy osztály magatartás át, ált. képét meghatározzák. Ezt nevezhetjük osztály szellemnek. A ped.-oknak az ált. benyomásra alapuló minősítő megnyilatkozásai erre az osztályszellemre vonatkoznak. Az isk.-i osztály mindenekelőtt az irányított tanulásnak, a tudás megszerzésének műhelye. Különböző vizsgálatok egyértelműen bizonyították a légkör nek, valamint az osztály létszámnak a tanulás eredményességét befolyásoló szerepét. Az osztály légkörét több elemből álló tényezőcsoport determinálja (az isk., ezen belül az osztály típusa, a nev.-i program és tananyag az osztályterem sajátosságai, a ped. és a tanulók jellemzői, szervezési tényezők).Az osztálylétszám közvetlenül hat az oktatás minőségére; az osztálylétszám és a teljesítmény között szoros összefüggés van. (A közvélemény szerint a 20 főhöz közeli létszám az optimális.) A 30 főt meghaladó létszámú osztályokban nehezebbé válik a kapcsolattartás, az irányítás, ált. csökken a ped.-i munka eredményessége. Ped.-i meggondolásból több esetben sor kerülhet az osztály szerv.-i kereteinek átmeneti feloldására. Ilyen pl. a fakultációs oktatás, a kiegyenlített csoportokban történő oktatás stb. Az osztályban szervezett munka hatásfokának javítása jelenleg is ped.-i feladat: ez elsősorban a differenciált oktatás megszervezését jelenti. A ped.-i gyakorlatban eléggé elterjedtek a külső differenciálás i módok (osztályba sorolás, homogenizálás, tagozatos osztály),amelyek mellett érveket és ellenérveket sorakoztat fel a szakirodalom. Kevésbé vitatott a belső, ún. metodikai differenciálás: a fejlettségnek megfelelő tartalom, módszerek és adekvát szervezési módok együttesének alkalmazása. Ez utóbbi megoldás azt jelenti, hogy a korábbi zárt osztályrendszerű munkát (amelyre jellemző volt a frontális munka túltengése) felváltja a nyílt osztályrendszerű tevékenység, az egyéni különbségeket figyelembe vevő differenciált osztálymunka, amely egyben utat jelent a tanulás individualizálásához. A jelen ped.-jának fejlődési tendenciái tehát nem az osztály és az osztályrendszerű munka megszüntetését, hanem annak nyitottá tételét, ezen belül a differenciálás sokféle változatát és lehetőségét szorgalmazzák.

Lappints Árpád



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is