Osztályozás
általában az a logikai eljárás, mellyel egy általánosabb
fogalom alá tartozó fogalmakat kisebb csoportokba szedünk, akár a végett, hogy
jobban áttekinthessük őket, akár hogy a mivoltuknál fogva egymáshoz tartozókat
csoportosítva a fogalom belső tagozottságát föltüntessük. Az O. eme
meghatározásából folyik, hogy teljesnek kell lennie, azaz a beosztandó fogalom
minden tagja valamely csoportban, de csakis egyben helyet találjon. E célra
szükségünk van u. n. beosztási alapra (fundamentum divisionis), azaz a kisebb
csoportok alakításának valamely elvére. Csak oly elv alkalmas erre, mely
bizonyos változatokban végig vonul az összes tagokon; amely tagokban az elvnek
egy bizonyos változata találkozik, azok egy csoportba tartoznak. A beosztás mesterségesnek
neveztetik, ha a beosztási alap csak valamely külső elv, amely a beosztandók
mivoltát nem igen érinti; az ily O. is fontos áttekintést át a beosztandó
fogalom egész körére. Ennek klasszikus tipusa a szótár, mely a szókat a betük
sorrendje szerint csoportosítja. - O. a pedagogiában, az iskolai növendékek
magaviseletének, szorgalmának és tanulásbeli előmenetelének a tanítói kar
részéről történő megitélése és ez itéletnek érdemjegyekkel való megállapítása.
Az O.-ra szolgáló érdemjegyeket többnyire a közoktatási kormány szokta
megállapítani s a tanulásban való előmenetel jelölésére a legszokottabbak:
jeles, jó, elégséges, elégtelen. Némely iskolánkban még a jelesnél is különb
kitünő is megmaradt divatban korábbi időkből. Ha a tanuló egy vagy két tantárgyból
elégtelen érdemjegyet kap, ugy kénytelen e tárgyakból javító vizsgálatot tenni,
ha pedig kettőnél több tantárgyból kap elégtelen osztályzatot, ugy az osztály
ismétlésére utasíttatik. Régebben középiskoláinkban félévenként osztályozták a
tanulókat; újabban évharmadonként történik az O., amelynek eredményét a
szülőkkel közölni szokták. - O. (értékpapiroké), l. Elhelyezés.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|