Osztályozás

Az iskolai teljesítmény értékelésének leggyakrabban alkalmazott eszköze: a tanár a tanulók szóbeli v. írásbeli teljesítményét számokkal v. szimbólumokkal értékeli, amelyek azt hivatottak jelezni, hogy a tanuló teljesítménye mennyire felel meg az instrukciónak, ill. a követelmény eknek. Az egyes országokban az osztályozás különböző szisztémái léteznek. Mo.-on ált.-san használatos a számokkal jelölt ötfokozatú skála. Németo.-ban ugyancsak számokkal oszt.-nak, de az 1 felel meg a legjobb teljesítménynek. Az Egyesült Államokban az oszt.-zatokat betűkkel (A, B, ?) jelölik, a teljesítmények finomabb megkülönböztetésére kiegészítő jeleket alkalmaznak (pl. A+, B?). Az osztályozás előnyei közé tartozik, hogy egyszerű, egyértelmű visszajelzést nyújt a tanulónak v. a szülőnek, a teljesítmények az osztályozás segítségével könnyen összemérhetők. Hátrányai közé tartozik, hogy nem fejezi ki a teljesítmény komplexitását, minőségi különbségeit. Az osztályozás eredményét könnyen torzíthatják szubjektív tényezők (pl. szimpátia, előítéletek), illetve a csoportdinamikai tényezők. Az osztályozás, mint értékelési rendszer bírálóinak érvei között szerepel az osztályozástól való félelem és szorongás, a kiszolgáltatottság érzése a tanárral szemben. Az osztályozás, mint külsődleges motívum dominánssá válhat, háttérbe szoríthatja a tanulás iránti érdeklődést, kialakulhat a jegyhajhászás. Az osztályozás hívei a visszajelzés szükségességére hivatkoznak, valamint arra, hogy az adott tantárgyban elért jó eredmény lehet belső motívumok eredménye is. Mo.-on az osztályozás az ált. isk. második oszt.-ában kezdődik, ekkor kapnak a gyerekek először bizonyítványt.

Vajda Zsuzsanna