Oszteomalacia
(görög) a. m. csontlágyulás, a csontrendszerben kronikusan
kifejlődő, a csontok ellágyulásához vezető betegség, melynek folyamán a csontok
szilárd alkotó részei - a mészsók - felszívódnak s a csontok törékenyekké
lesznek. A betegség a medence csontjaiban veszi kezdetét s innen terjed a
gerincoszlopra, majd később, de mindinkább ritkábban, a mellkasra s a végtagok
csöves csontjaira. A csontok az ellágyulás következtében rendes alakjukat is
elvesztik: elferdülnek. Ha az elferdülések a medence csontjaiban nagyobb fokot
érnek el (a medencebemenet kártyasziv-alakja), ez nagy akadálya a szülésnek s
nem ritkán a legnagyobb szülészeti műtéteket teszi szükségessé. Van azonban a
betegségnek egy oly alakja is, mikor éppen a csontok az ellágyulás
következtében annyira engedékenyek lesznek, hogy a szülés feltünő könnyen
folyhat le (O. cerea). Ugyancsak a csontok ellágyulásának s elferdülésének
következménye az is, hogy a betegek termete a betegség nagyobb fokainál annyira
összeesik, hogy az illető egyének jóval kisebbek lesznek, mint voltak azelőtt.
A mellkas csontjainak nagyobb foku elferdülései okozzák továbbá, hogy a
betegséghez súlyos tüdőbajok s vérkeringési zavarok csatlakoznak. A
csontlágyulás az esetek tulnyomó számában nőknél észlelhető, még pedig főleg
olyanoknál, kik már többször szültek (ezért O. puerperalis); sokkal ritkábban
lép fel olyanoknál, kik még nem szültek s legritkábban fordul elő férfiaknál;
azonkivül gyermekeknél is mint nagy ritkaságot irják le. A betegség okai felől
még szétágazók a nézetek; annyi azonban kétségtelen, hogy rossz éghajlati,
táplálkozási s közegészségi viszonyok között élőknél sokkal gyakrabban lép fel,
mint jobb sorsuaknál; e mellett gyakoribb a betegség oly nőknél, kik gyors
egymásutánban több terhességen s szülésen mentek keresztül s gyermekeiket maguk
hosszu időn át szoptatták. Hogy ez utóbbi okok mennyire járulnak hozzá a
betegség kifejlődéséhez, ez azzal is bizonyítható, hogy újabb s újabb
terhességek következtében a már esetleg javuló vagy teljesen megállapodott
folyamat mindannyiszor nagyobb mértékben kiújul. A gyógykezelést illetőleg első
sorban említendő a petefészkek kiirtása (castratio), mely a legtöbb esetben
gyógyuláshoz vezet, bár igen súlyos, elhanyagolt esetekben, főleg olyanoknál,
hol nagy foku csontelferdülések következtében másodlagos megbetegedések is
léptek már fel, ez is cserben hágy. Terhes nőknél, ha a terhesség végén vannak,
császármetszést, illetőleg a méhnek teljes kiirtását kell végezni. Említendő
még a foszforral való gyógyítás, mely magában véve különös értékkel nem bir,
azonban a fenti műtéti eljárásokkal egyetemben igen szép eredményeket mutat
fel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|