Oszteotomia
(gör.) a. m. csontmetszés, az a sebészeti operáció, mellyel
a csontokat folytonosságukban szétválasztják azon célból, hogy célszerübb
állásban összeillesztve ismét összenöveszthessék. Ferdén gyógyult csonttörések
után visszamradó ferdeségeknél és veleszületett vagy utóbb szerzett
csontelgörbüléseknél van helye az O.-nak a hosszu végtagcsontokon. Legtöbbször
angolkóros csontgörbületek miatt végezik az alszár csontjain, ritkábban az
alkar csontjain és a dongatérdállásnál (genu valgum) a combcsonton. Az O.-nak
kétféle módja ismeretes a műtevő sebészetben, ugy mint 1. az ékkimetszés (O.
cineuformis), midőn a csont tengelyére irányított csúccsal ékalaku darabot
metszenek ki, ennek eltávolítása után egyenes állásba összeillesztik a két
csontdarabot s igy forrasztják újból össze. Ezt legelőször Rhea Barthon végezte
s újabban Ogston fejlesztette ki főleg dongatérdállás gyógyítására. 2. a
vonalos O. (O. linearis), melynél a csontot átvésik tengelyére függélyesen és
jobb állásban illesztik ismét össze. Ezen módját az O.-nak Mac Ewen alkalmazta
legelőször szintén a dongatérdállás javítására s jelenleg majdnem kizárólag ezt
űzik a sebészek. Az O. kezdetben fűrésszel végeztetett, újabban azonban vésőt
használnak s Mac Wewn ajánlatára külön műszer is készült ezen operációhoz,
melyt oszteotomnak (l. o.) neveznek. Az O. után a végtag ugy kezelendő, mint
bármely nyilt csonttörés.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|