Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
ösztön hunch
ösztön instinct
ösztöndíj fellowship
ösztöndíj fellowship ...
ösztöndíj scholarship...
ösztöndíj scholarship...
ösztöndíjas... scholar
ösztönember... caveman
ösztönember... caveman, ca...
ösztönzés fillip
ösztönzés fomentation...
ösztönzés impetus
ösztönzés impulse
ösztönzés incentive
ösztönzés incitement
ösztönzés spur
ösztönzés stimulation...
ösztönzés stimulus, s...
ösztönző actuating
ösztönző impulsive

Magyar Magyar Német Német
ösztön Instinkt (r...
ösztön Trieb (r)
ösztöndíj Stipendium ...
ösztönzés Antrieb (r)...
ösztönzés &... Anreiz (r)
ösztönzés (... Sporn (r)
ösztönző er... Trieb (r)
ösztönös & ... instiktiv
ösztönöz anregen

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ösztön

(lat. instinctus), általában a cél tudata nélkül végrehajtott célszerü cselekedetekre való készség vagy hajlandóság, melynek rendszerint az a jellemző tulajdonsága, hogy az egyén vagy fajának fentartására szolgál. Lehetetlen tagadni, hogy az állatok bizonyos cselekedetei (fészek rakása, téli eleségről való gondoskodás, költözködés, méhek, hangyák országának szervezete stb.) fölötte célszerüek, elannyira, hogy ezek nélkül elpusztulnának, a nélkül azonban, hogy akár saját tapaztalatukból, akár szüleiktől tanulhatták volna akár ezeket a cselekedeteket, akár pedig ezeknek jelentését, célját, fontosságát. Ezek tehát a cél tudata nélkül, tehát tudattalanul végrehajtott célszerü cselekedetek. Az állat életét jobbára Ö.-ök kormányozzák; a kacsa azonnal tud úszni, a méhek gyorsan beletanulnak bonyolódott mesmesterségük minden ága-bogába, ellenben a csecsemő magával tehetetlen és később is az Ö. egészben alárendelt szerepet visz életében. De bizonyos alapfeltételei az egyén és nem fentartásának (evés, ivás, nemzés) az embernél sincsenek tudatos gondolkodására bizva; a csecsemő azonnal tudja a szopáshoz szükséges mozgásokat végrehajtani, a nemi ösztön is az egész állatországban egészen függetlenül célja és kielégítése módjának tudatától jelentkezik. Azért ezeket is az Ö.-ökhöz kell számítanunk, legfölebb az embernél mint természeti Ö.-öket az állati Ö.-öktől megkülönböztetjük. De az emberi élet felső fokán is találkozunk az Ö.-höz legalább is nagyon hasonló, rokon jelenségekkel, minők tudatos akaratunktól egészen független vágyak és törekvések (becsvágy, dicsvágy s általában az egyén érvényesítésére szolgáló erős impulzusok). Mind e jelenségeknek közös tulajdonságuk, hogy a cselekedet minden megfontolás nélkül történik és mégis az egyén vagy a faj érvényesítése szempontjából fölötte célszerü; továbbá, hogy az állatok minden további ellentállás vagy megfontolás nélkül, kényszerítve engedelmeskednek az Ö.-nek, s az ember is csak nagy erőmegfeszítéssel állhat esetleg ellent az Ö. parancsának. (Schiller mondása: Einstweilen bis den Bau der Welt Philosophie zusammenhält, erhä.t sie (die Natur) das Getriebe durch Hunger und durch Liebe). Tudattalan bölcseség, kényszerítő hatalom és az egyén vagy faj fentartásának szolgálata az Ö. három jellemző vonása, melyet a tények mérhetetlen mennyiségén minden nap észlelhetünk. De épp e vonásoknál fogva az Ö. oly rejtélyes hatalomnak tetszett, mely az organikus életet még inkább megkülönböztette az élettelen természettől és egészen külön erőknek, tudattalan észnek, meg ilyféléknek a képzelésére csábította a természetbölcselőket. De már Lotze Wagner nagy fiziologiai lexikonában szigoruan ragaszkodott ahhoz, hogy az Ö.-t is mekanisztikus alapon kell magyarázni és mióta azután Darwin az átöröklés nagy szerepére az organikus világban rámutatott, az Ö. tényleges magyarázatára is természetesebb föltevések kinálkoztak. E magyarázat elve nem lehet egyéb, mint hogy az Ö. átörökölt lelki mekanizmus; az embernél is tapasztaljuk, hogy lassan, tudatosan szerzett készségek később tudattalanokká válnak, p. a járás és ilyfélék; ha ezek a készségek alapvető fontosságuak az egyén és faj fentartására, akkor a természetes kiválás folytán mindinkább megerősbödnek s e készségek végrehajtására szolgáló mekanizmus átöröklődik. Igy érthetővé válik, hogyan keletkezett az Ö. és mivoltát is jobban megértjük. Mert nem igaz, hogy az Ö. soha sem csal, teljesen független a tudattól és változatlanul fennáll, amint p. Hartmann Ede a Tudattalan filozofiájában még legújabban is állítja. Az Ö., ha a körülmények, melyek közt célszerü, megváltoznak, sokszor az állat vesztét okozza; némely Ö. beteges s az állat valamely szervének betegségéből ered; s minthogy magasabb rendü állatoknál sok esetben tapasztaljuk, hogy a tudat korlátozhatja, módosíthatja az Ö.-t, sőt alsóbb rendü állatok is a körülményekhez alkalmazkodva, módosíthatják Ö.-szerü cselekedeteiket; továbbá az Ö. nem teszi fölöslegessé az oktatást, mellyel karöltve haladhat, mint ezt a társas állatoknál látjuk: mindezekből következik, hogy az Ö. és tudatos cselekvés közt nincs is az a mély szakadás, melyet föltételeztünk. Az Ö. a faj intelligenciája, melyet az egyed örökségül kap, de amelyet a maga tudatos gondolkodásával, érzésével kisebb vagy nagyobb mértékben kormányozhat, nevelhet. V. ö. Flourens, De l'instinct et de l'intelligence des animaux (4. kiad. Páris 1861); Darwin műveit; Wundt lélektanát; Romanes, Die geistige Entwicklung im Thierreich (Lipcse 1885), a hangyákról, méhekről stb.; Lubbock, Huber, Fabre és mások műveit L. még Madárvonulás.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is