(lat. instinctus), általában a cél tudata nélkül
végrehajtott célszerü cselekedetekre való készség vagy hajlandóság, melynek
rendszerint az a jellemző tulajdonsága, hogy az egyén vagy fajának fentartására
szolgál. Lehetetlen tagadni, hogy az állatok bizonyos cselekedetei (fészek
rakása, téli eleségről való gondoskodás, költözködés, méhek, hangyák országának
szervezete stb.) fölötte célszerüek, elannyira, hogy ezek nélkül
elpusztulnának, a nélkül azonban, hogy akár saját tapaztalatukból, akár
szüleiktől tanulhatták volna akár ezeket a cselekedeteket, akár pedig ezeknek
jelentését, célját, fontosságát. Ezek tehát a cél tudata nélkül, tehát
tudattalanul végrehajtott célszerü cselekedetek. Az állat életét jobbára Ö.-ök
kormányozzák; a kacsa azonnal tud úszni, a méhek gyorsan beletanulnak
bonyolódott mesmesterségük minden ága-bogába, ellenben a csecsemő magával
tehetetlen és később is az Ö. egészben alárendelt szerepet visz életében. De
bizonyos alapfeltételei az egyén és nem fentartásának (evés, ivás, nemzés) az
embernél sincsenek tudatos gondolkodására bizva; a csecsemő azonnal tudja a
szopáshoz szükséges mozgásokat végrehajtani, a nemi ösztön is az egész
állatországban egészen függetlenül célja és kielégítése módjának tudatától
jelentkezik. Azért ezeket is az Ö.-ökhöz kell számítanunk, legfölebb az
embernél mint természeti Ö.-öket az állati Ö.-öktől megkülönböztetjük. De az
emberi élet felső fokán is találkozunk az Ö.-höz legalább is nagyon hasonló,
rokon jelenségekkel, minők tudatos akaratunktól egészen független vágyak és
törekvések (becsvágy, dicsvágy s általában az egyén érvényesítésére szolgáló
erős impulzusok). Mind e jelenségeknek közös tulajdonságuk, hogy a cselekedet
minden megfontolás nélkül történik és mégis az egyén vagy a faj érvényesítése
szempontjából fölötte célszerü; továbbá, hogy az állatok minden további
ellentállás vagy megfontolás nélkül, kényszerítve engedelmeskednek az Ö.-nek, s
az ember is csak nagy erőmegfeszítéssel állhat esetleg ellent az Ö. parancsának.
(Schiller mondása: Einstweilen bis den Bau der Welt Philosophie zusammenhält,
erhä.t sie (die Natur) das Getriebe durch Hunger und durch Liebe). Tudattalan
bölcseség, kényszerítő hatalom és az egyén vagy faj fentartásának szolgálata az
Ö. három jellemző vonása, melyet a tények mérhetetlen mennyiségén minden nap
észlelhetünk. De épp e vonásoknál fogva az Ö. oly rejtélyes hatalomnak
tetszett, mely az organikus életet még inkább megkülönböztette az élettelen
természettől és egészen külön erőknek, tudattalan észnek, meg ilyféléknek a
képzelésére csábította a természetbölcselőket. De már Lotze Wagner nagy
fiziologiai lexikonában szigoruan ragaszkodott ahhoz, hogy az Ö.-t is
mekanisztikus alapon kell magyarázni és mióta azután Darwin az átöröklés nagy
szerepére az organikus világban rámutatott, az Ö. tényleges magyarázatára is
természetesebb föltevések kinálkoztak. E magyarázat elve nem lehet egyéb, mint
hogy az Ö. átörökölt lelki mekanizmus; az embernél is tapasztaljuk, hogy
lassan, tudatosan szerzett készségek később tudattalanokká válnak, p. a járás
és ilyfélék; ha ezek a készségek alapvető fontosságuak az egyén és faj
fentartására, akkor a természetes kiválás folytán mindinkább megerősbödnek s e
készségek végrehajtására szolgáló mekanizmus átöröklődik. Igy érthetővé válik,
hogyan keletkezett az Ö. és mivoltát is jobban megértjük. Mert nem igaz, hogy
az Ö. soha sem csal, teljesen független a tudattól és változatlanul fennáll,
amint p. Hartmann Ede a Tudattalan filozofiájában még legújabban is állítja. Az
Ö., ha a körülmények, melyek közt célszerü, megváltoznak, sokszor az állat
vesztét okozza; némely Ö. beteges s az állat valamely szervének betegségéből
ered; s minthogy magasabb rendü állatoknál sok esetben tapasztaljuk, hogy a
tudat korlátozhatja, módosíthatja az Ö.-t, sőt alsóbb rendü állatok is a
körülményekhez alkalmazkodva, módosíthatják Ö.-szerü cselekedeteiket; továbbá
az Ö. nem teszi fölöslegessé az oktatást, mellyel karöltve haladhat, mint ezt a
társas állatoknál látjuk: mindezekből következik, hogy az Ö. és tudatos
cselekvés közt nincs is az a mély szakadás, melyet föltételeztünk. Az Ö. a faj
intelligenciája, melyet az egyed örökségül kap, de amelyet a maga tudatos
gondolkodásával, érzésével kisebb vagy nagyobb mértékben kormányozhat,
nevelhet. V. ö. Flourens, De l'instinct et de l'intelligence des animaux (4.
kiad. Páris 1861); Darwin műveit; Wundt lélektanát; Romanes, Die geistige
Entwicklung im Thierreich (Lipcse 1885), a hangyákról, méhekről stb.; Lubbock,
Huber, Fabre és mások műveit L. még Madárvonulás.
Forrás: Pallas Nagylexikon