Ösztön

1.) A viselkedéstud.-okban (etológiában, pszichológiá ban) használt fogalom. Nincs egyértelműen elfogadott definíciója, de a meghatározásokban ált. közös, hogy fajspecifikusnak, veleszületettnek és rögzítettnek tartják az ösztönös viselkedésmintákat. Tinbergen szerint: hierarchikusan szervezett idegi mechanizmus, amely érzékeny bizonyos külső vagy belső felszabadító ingerekre, és ezekre válaszolni képes az egyén vagy a faj fenntartásához szükséges koordinált mozgásokkal. Thorpe szerint: öröklött összehangoló rendszer, amely a faj valamennyi azonos nemű egyedénél megtalálható, genetikailag öröklődő és belsőleg ellenőrzött. Az ösztönnek általában összetett, tanult elemeket is tartalmazó viselkedésformákat neveztek, mint pl. anyai ösztön. Az etológiá ban kerülik az ösztön fogalmát, és inkább a viselkedésmintázat öröklődési tényezőkre visszavezethető részét, amelyet öröklött mozgásmintázatnak (ÖMM) neveznek, használják.

Az ÖMM jellemzői:

1. fajspecifikus,

2. a mozgásmintázat formaállandó,

3. lefutása a kiváltódás után megszakíthatatlan,

4. kivitelezésekor az állatot nem befolyásolja tevékenységének eredménye, nincsen visszacsatolás a környezet felől az ÖMM szabályozására. Pl. ha egy pók belekezd hálója szövésébe, és közben áthelyezzük egy félig kész hálóra, nem vesz tudomást róla, hanem a fajra jellemző mozdulatsort, azaz hálójának megszövését elejétől a végéig végrehajtja, befejezi. Az ösztönös mozgásminták öröklött, genetikailag meghatározott voltát bizonyítja, hogy gyakorlás vagy tanulás nélkül is elvégezhető cselekvéssorok. Ilyen pl. a madarak fészeképítése, a rókák táplálékrejtő viselkedése vagy az emlősöknek az a tulajdonsága ? ami az emberre is jellemző ?, hogy evés közben időnként körülnéznek. Vannak olyan ösztönös mozgásminták, amelyek megjelenéséhez érési folyamatok szükségesek (pl. udvarlási, párzási viselkedés). A törzsfejlődés magasabb fokán lévő fajoknál a tanult viselkedésformák jelentősége megnő az ösztönös viselkedésekével szemben. Az embernél is találunk ösztönös viselkedésmintákat, pl. az újszülött szopóreflexe, kapaszkodóreflexe, sírása és más jeladásai a gondozó személy felé, azonban más fajokhoz képest a tanulásnak van elsődleges szerepe (szocializáció) a viselkedés kialakításában.

2.) A korai spekulatív pszichológia (XIX. sz. vége) már foglalkozott az ösztönnel. Mc Dougall elmélete szerint az ösztön mögöttes viselkedési diszpozíció, mely a legkülönfélébb tárgyak preferenciájában és a velük való sajátos viselkedésekben nyilvánul meg, és közp.-i részét képezi az érzelem. Az emberi társas viselkedés formáit az általa felállított ösztönkategóriák kombinációjának tekinti. Elméletében az ösztön fogalma azonban misztikus, és a freudi értelmezéshez hasonlít abban a tekintetben, hogy az ösztönök működését hidraulikus elvűnek képzeli. Az ösztönös viselkedés értelmezését később az etológia tisztítja meg a misztikától.  Az ösztön, ill. ösztöntörekvés a pszichoanalízis által használt fogalmak.

Tóth Ildikó