Osztrovszkij
Nyikolajevics Sándor, orosz drámairó, szül. Moszkvában 1823
márc. 30. (ó.naptár), megh. Scselykovban, a kasztromai kormányzóságban 1886
jun. 2. (ó.naptár). A moszkvai egyetemen tanult, aztán a kereskedelmi
törvényszéknél kapott állást, hanem már négy év mulva (25 éves korában)
irogatni kezdett. A vígjátékirodalom trén Gogoljt követte, de különösen a
kereskedői rend nyerseségét, tudatlanságát és fonákságait tette nevetségessé. A
kereskedők nagyon is nehezteltek rá mindjárt első ilyen fajta darabjáért a
Csődért, melynek később, a cenzura akadékoskodása folytán, Szvoji ljudju
szacstjomszja (Számítkozzunk össze) címet adott. Legjobb darabjai: Bjednájá
Njeveszta (Szegény menyasszony 1853); Nje o szvoji szani nje szadjisz (Ne ülj
lyan szánkába, amely nem a tied 1853); Bjedrosztj nje porok (A szegénység nem
bűn 1854); Groza (Vihar, dráma, 1860); Sztaryj drug lucose novyh Douh (Egy régi
jó barát többet ér, mint két új, 1860); ezek mai napig is fent tartják magukat
az orosz szinpadokon, mig a történelmi drámában tett próbái kevésbbé
sikerültek, bár ezek is figyelemre méltók; ilyenek: Dmitrij Szamozvanec i
Vaszilij Sujszkíj (Ál-Demeter és Sujszkíj Vaszilj, 1867); Vaszilisza
Meljentjeva (1868) stb. Összegyüjtött munkáit 10 kötetben jelentek meg
(Szt.-Pétervár 1887).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|