Ötöd

(lat. quinta, gör. diapente), elméleti és gyakorlati fogalma a zenében nincsen szorosan véve valamely skálához kötve, mert mindkét esetben szabadon választhatunk oly távolságot, mely öt hangot foglal magában. Az ötöd hangköznek a ma dívó zenerendszerben ugy elméletileg, mint gyakorlatilag három különböző faja használtatik, u. m.: 1-ször a nagy v. tiszta ötöd, melyben az alsó hang mindig az illető skála alapzöngéje, az ötöd pedig ugyanabban a skálában a természetes ötödfokára esik, p. c-g, g-d s igy tovább, alkatrészei: három egész és egy nagy félhang; 2-szor a szűkített ötöd, mel ykét egész és két nagy féhangból áll, p. c-ges, v. g-des stb.s 3-szor a bővítet ötöd, mely három egész s egy nagy és egy kis félhangot foglal magában, p. c-gis v. g-dis stb. A zeneelméletben szoros szabály, hogy két tiszta ötöd egyenes mozgásban egymásután nem következhetik. A tiszta ötöd egyszersmind tökéletesen egybehangzó hangközt alkot, melyet szabadon lehet hangoztatni s kiindulás- vagy végző hangközül is szolgálhat. L. még Fedett ötöd.

Forrás: Pallas Nagylexikon