Ottinger

Ferenc báró, osztrák altábornagy, született Sopronban 1792., megh. Bécsben 1869 ápr. 8. Mint közember lépett az 5. huszárezredbe s 1813. hadnagy lett. Végig harcolta az 1813-1815-iki hadjáratot; 1825. kapitánnyá, 1838. alezredessé, 1848. tábornokká lépett elő, s egyúttal kinevezték az egyik budai dandár parancsnokává. A magyar minisztérium O.-t állította a Jellachich ellen a Dráva mellett összpontosított hadak élére, ő azonban seregét galádul elhagyva, átszökött Jellachich fő hadi szállására, s vezére lett annak a lovas osztálynak, mely kegyetlenségeiért a «mészárló dandár» nevet érdemelte ki. Bábolnánál 1848 dec. 28. egy védtelen zászlóaljat irgalmatlanul legyilkoltatott; a moóri csatában (1848 dc. 30.) ő döntötte el az ütközet sorsát az osztrákok javára. Midőn a magyar kormány Debrecenbe vonult, O.-t küldték Perczel tábornok üldözésére, de 1849 jan. 22. Szolnoknál, jan. 25. Ceglédnél véres vereséget szenvedett. Februárban Mesterházy verte vissza több izben a cibakházai révnél, márc. 5. a Damjanichtól tönkre vert Karger tábornok segélyére sietett, de ő is vereséget szenvedett, ápr. 6. pedig az isaszegi csatában Aulich tábornok visszaszorította a Rákos patakon. 1849. altábornagyi rangban Jellachich-csal az Alvidékre ment s ott harcolt a szabadságharc leveretéséig, amikor a pesti hadtestnél egyik lovas hadosztálynak lett parancsnoka.

Forrás: Pallas Nagylexikon