Ottinger
Ferenc báró, osztrák altábornagy, született Sopronban 1792.,
megh. Bécsben 1869 ápr. 8. Mint közember lépett az 5. huszárezredbe s 1813.
hadnagy lett. Végig harcolta az 1813-1815-iki hadjáratot; 1825. kapitánnyá,
1838. alezredessé, 1848. tábornokká lépett elő, s egyúttal kinevezték az egyik
budai dandár parancsnokává. A magyar minisztérium O.-t állította a Jellachich
ellen a Dráva mellett összpontosított hadak élére, ő azonban seregét galádul
elhagyva, átszökött Jellachich fő hadi szállására, s vezére lett annak a lovas
osztálynak, mely kegyetlenségeiért a «mészárló dandár» nevet érdemelte ki. Bábolnánál
1848 dec. 28. egy védtelen zászlóaljat irgalmatlanul legyilkoltatott; a moóri
csatában (1848 dc. 30.) ő döntötte el az ütközet sorsát az osztrákok javára.
Midőn a magyar kormány Debrecenbe vonult, O.-t küldték Perczel tábornok
üldözésére, de 1849 jan. 22. Szolnoknál, jan. 25. Ceglédnél véres vereséget
szenvedett. Februárban Mesterházy verte vissza több izben a cibakházai révnél,
márc. 5. a Damjanichtól tönkre vert Karger tábornok segélyére sietett, de ő is
vereséget szenvedett, ápr. 6. pedig az isaszegi csatában Aulich tábornok
visszaszorította a Rákos patakon. 1849. altábornagyi rangban Jellachich-csal az
Alvidékre ment s ott harcolt a szabadságharc leveretéséig, amikor a pesti
hadtestnél egyik lovas hadosztálynak lett parancsnoka.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|