Ötvények
(ötvözetek), a különféle fémeknek egymással való elegyei;
előállításuk az illető fémeknek összeolvasztása révén történik. A fémek közül
némelyek (p. az ezüst és ólom) minden arányban összeolvaszthatók egymással,
mások ellenben (p. a cink és ólom) csak bizonyos határokon belül. Az Ö.-et,
mert bennük az egyes alkotó részek változó arányban lehetnek, és mert az alkotó
részek kémiai átalakulásokban ugy szerepelnek, mintha más fém nem is volna
jelen, nem soroljuk a vegyületek, hanem az elegyek közé. Külső sajátságaikban
legtöbbször eltérnek az őket alkotó egyes fémekétől, igy különösen szinük,
keménységük, szilárdságuk, fajsúlyuk és olvadáspontjuk különbözik az
alkotórészek, szinétől, keménységétől stb. Az említett fizikai sajátságoknak
eme megváltozása a gyakorlatra nézve sokszor igen értékes. Igy az ezüst és
aranynak rézzel való ötvénye sokkal keményebb mint az ezüst v. az arany, ezért
p. pénzverésre sokkal alkalmasabb, mint tiszta ezüst v. arany, amelyek a
forgalomban a folytonos kopás miatt értékükben folytonosan csökkennének. A
vörösrezet szivóssága miatt esztergályozni alig lehet, mig a vörösréznek
cinkkel való ötvénye: a sárgaréz könnyen esztergályozható s e mellett a
vörösréznek egyéb jó tulajdonságaival is bir. Az Ö. olvadáspontja rendszerint
sokkal alacsonyabb az alkatrészek olvadáspontjánál. Igy p. az u. n. Wood-féle
ötvény, melyet lenyomatok készítésére is használnak, már 65°-on megolvad, holott
alkatrészei közül egyik sem olvad meg 270°-on alul. Az Ö.-et a gyakorlatban
nagyon sokféle célra használják, belőlük a legkülönfélébb eszközöket,
dísztárgyakat stb. készítik L. még Érmeügy.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|