Oudh

(Audh, Odue, Awadh, Ajodhja), 1856-ig hindusztáni királyság, 1877 óta egyike az ÉNy-i tartományoknak Nepal, Rohilkhand divizió, a Gangesz, Benaresz divizó és Basti disztriktus közt, 62,796 km² területtel, (1891) 12.650,831 lak. É-i része a Himálaja tövében fekvő, lakatlan Taraiba esik belé; többi része a Gangesz-lapályba esik. Az éghajlat szélsőségeket tüntet föl, de nem oly egészségtelen, mint a Gangesz-lapály többi része. A talaj a Gangesz közelében a legtermékenyebb. Az ipar jelentéktelen: készítenek puskaport, puskákat, kardokat, dárdákat, bambusz- és acélíjakat, pamuttakarókat, papírt, palackokat stb. Az egyedüli ásványországi termékek a szóda, salétrom és a só. A lakosság, bár 87% hindu, meglehetősen harcias természetü. Négy divizióra van felosztva; ezek: Lakno, Szitapur, Faizabad és Rai Bareli. Főváros Lakno (l. o.); jelentékenyebb helyei: a hajózható Ghagra mellett a meglehetősen aláhanyatlott Awadh, állítólag K.-India legrégibb városa, (1881) 11,643 lak.; tőszomszédságában van az egészen romokba dőlt Ajodhja vagy Ramgarh a. m. Rama vára, ahol állítólag Rama fölszállott az égbe; végül Bahraics, a Faizabadba veeztő vasútnál (1891) 24,026 lak. Oudh, az őskorban Elő-India legfontosabb része, Kosszala birodalmának volt magva már a Ramajanában is magasztalt Ajodhja (azelőtt Szaketának is nevezték, amiért a görögök Szagida néven tesznek róla említést) nevü fővárosa. Vikramaditya, egyike a hindu mondákban e néven említett több királynak, 300 templommal ékesítette. Még a VII. sz.-banis mint fényes városról emlékeznek meg róla. 1194. az országot meghódították a mohammedánusok és Delhi részévé tették. E birodalom megdőlésekor a Naisapurból származó Saadat Ali khán dinasztiájának uralma lá került. Ennek unokája, Sudsa-ud-Daula (1756-tól) számos háborut viselt az angolokkal; későbben azonban szövetkezett velük és támogatása fejében Rohilkhand nagyobb részét kapta. Utódai azobnan kénytlenk voltak 1781. Benareszt, azután Allahabadot, 1803. a D-i Doabot és ms területeket (22,000 km² területtel, 1 millió lakossal) az angol K.-indiai társaságnak átengedni. Ghazi-ud-din Haidar (1814-27) megszerezte az angoloknak nyujtott pénzbeli segély fejében a Nepaltól a Himálajában elvett területeket. Utolsó királya, Vadsid Ali sah 1847. lépett a trónra, akit az angolok azon ürügy alatt, hogy zsarnok módjára kormányoz, 1856. trónjától megfosztottak. Ezen erőszakosság a szipahi fölkelést erősen élesztette; ennek leveretése után 1848 dec. havában az angolok Oudhot ismét birtokukba vették. V. ö. Butter, Description of the kingdom Oude (London 1853); Sleemann, A journey through the kingdom of O. in 1849-50 (2 köt., u. o. 1858).

Forrás: Pallas Nagylexikon