(ejtsd: udinó), 1. Miklós Károly, Reggio hercege, francia
marsal, szül. Bar le Ducban (Maas) 1767 ápr. 25., megh. 1847 szept. 13. A
forradalom kitörése után 1791. a 3. önkéntes zászlóalj parancsnoka lett, 1799.
hadosztályparancsnokká nevezték ki. Mint ilyen nagyban hozzájárult a zürichi
győzelem kivívásához, mely alkalommal mellbe lőtték. Alig épült föl sebéből,
Masséna törzskarának főnöke lett s 1800. Genovát védelmezte. Ezután mint
törzskari főnök Brune tábornokhoz került s gyors és bátor elhatározásával
eldöntötte a Mincio mellett vívott csatát. 1807 febr. 16. Osztrolenkánál
győzött s ezután Lefebvre marsall segítségére sietett, ki Danzigot ostromolta;
jun. 14. Friedland mellett az orosz hadsereget mindaddig foglalkoztatta, mig
Napoleon a fő hadi erővel megérkezett és teljes diadalt aratott. A császár ezen
hadjárat alatt grófi rangra emelte O.-t, és egy millió frankot jövedelmező
birtokot adományozott neki. 1808. Erfurt kormányzója volt az ott tartott
kongresszus tartama alatt s 1809 ápr. 19. gránátos hadteste élén Pfaffenhofen,
május 1. Ried, május 3. Ebersberg mellett az osztrákok fölött diadalmaskodott,
mire máj. 13. Bécsbe vonult. Az asperni csatában a megsebesült Lannes helyett
átvette a 2. hadtest vezetését s a wagrami csatában annyira kitüntette magát,
hogy Napoleon marsallá és Reggio hercegévé nevezte ki. 1810. Hollandiát
szállotta meg, ahol mint főparancsnok két évig működött. Az 1812-iki orosz
hadjáratban a 2. hadtest élén aug.17. Polovck mellett egy ágyugolyótól súlyosan
megsebesült s csak nov. tért vissza újból hadtestéhez; Boriszovnál és
Berezinánál is harcolt, ahol a hadsereg romjait megmentette. I. Napoleon
lemondása után meghódolt XVIII. Lajosnak, ki őt a 23. katonai hadosztály
főparancsnokává és pairré nevezte ki, s államminiszteri méltósággal tüntette
ki. O. a császár visszatérése után hiába iparkodott csapatait a király iránti
hűségben megtartani és midőn belátta, hogy hiába fárad, birtokára Monmorencybe
vonult vissza. Lajos ezért a második restauráció után a királyi gárda
főparancsnokává nevezte ki. 1823. a spanyol hadjáratban O. vette át az egyik
hadtest vezényletét, 1830. a juliusi dinasztiához csatlakozott, mire Fülöp
Lajos 1839. a becsületrend nagymesterévé nevezte ki. 1842. pedig a rokkantak
házának kormányzójává tette. Szülővárosa szobrot emelt neki. V. ö. Nollet,
Histoire de Nic. Charles O. (Páris 1850).
2. O. Miklós Károly Viktor, Reggio hercege, előbbinek fia,
szül. Bar le Duban 1791 nov. 3., megh. 1863 jul. 7. 1805-1809-ig I. Napoleon
apródja volt, majd a hadseregbe lépett s 1809 óta rész vett a császár
háboruiban, aki lemondása előtt ezredessé kinevezte. Mivel a száznapos uralom
alatt nem állott a visszatért császár pártjára, XVIII. Lajos altábornokká
nevezte ki. 1848. beválasztották az alkotmányszervező gyülekezetbe, ahol a
hadügyi bizottság tajga lett. 1849 ápr. a Rómába küldött hadtestet vezényelte,
melynek élén jul. 1-én az örök városba nyomult. A törvényhozó testületben az
orientalista párthoz csatlakozott. Az 1851 dec. 2-iki államcsiny után az
ellenzéki képviselők megválasztották a Napoleon ellen tervezett katonai
ellentállás szervezésével, de Napoleon elfogatta, dec. 8. azonban szabad lábra
helyezte.
Forrás: Pallas Nagylexikon