Oudinot

(ejtsd: udinó), 1. Miklós Károly, Reggio hercege, francia marsal, szül. Bar le Ducban (Maas) 1767 ápr. 25., megh. 1847 szept. 13. A forradalom kitörése után 1791. a 3. önkéntes zászlóalj parancsnoka lett, 1799. hadosztályparancsnokká nevezték ki. Mint ilyen nagyban hozzájárult a zürichi győzelem kivívásához, mely alkalommal mellbe lőtték. Alig épült föl sebéből, Masséna törzskarának főnöke lett s 1800. Genovát védelmezte. Ezután mint törzskari főnök Brune tábornokhoz került s gyors és bátor elhatározásával eldöntötte a Mincio mellett vívott csatát. 1807 febr. 16. Osztrolenkánál győzött s ezután Lefebvre marsall segítségére sietett, ki Danzigot ostromolta; jun. 14. Friedland mellett az orosz hadsereget mindaddig foglalkoztatta, mig Napoleon a fő hadi erővel megérkezett és teljes diadalt aratott. A császár ezen hadjárat alatt grófi rangra emelte O.-t, és egy millió frankot jövedelmező birtokot adományozott neki. 1808. Erfurt kormányzója volt az ott tartott kongresszus tartama alatt s 1809 ápr. 19. gránátos hadteste élén Pfaffenhofen, május 1. Ried, május 3. Ebersberg mellett az osztrákok fölött diadalmaskodott, mire máj. 13. Bécsbe vonult. Az asperni csatában a megsebesült Lannes helyett átvette a 2. hadtest vezetését s a wagrami csatában annyira kitüntette magát, hogy Napoleon marsallá és Reggio hercegévé nevezte ki. 1810. Hollandiát szállotta meg, ahol mint főparancsnok két évig működött. Az 1812-iki orosz hadjáratban a 2. hadtest élén aug.17. Polovck mellett egy ágyugolyótól súlyosan megsebesült s csak nov. tért vissza újból hadtestéhez; Boriszovnál és Berezinánál is harcolt, ahol a hadsereg romjait megmentette. I. Napoleon lemondása után meghódolt XVIII. Lajosnak, ki őt a 23. katonai hadosztály főparancsnokává és pairré nevezte ki, s államminiszteri méltósággal tüntette ki. O. a császár visszatérése után hiába iparkodott csapatait a király iránti hűségben megtartani és midőn belátta, hogy hiába fárad, birtokára Monmorencybe vonult vissza. Lajos ezért a második restauráció után a királyi gárda főparancsnokává nevezte ki. 1823. a spanyol hadjáratban O. vette át az egyik hadtest vezényletét, 1830. a juliusi dinasztiához csatlakozott, mire Fülöp Lajos 1839. a becsületrend nagymesterévé nevezte ki. 1842. pedig a rokkantak házának kormányzójává tette. Szülővárosa szobrot emelt neki. V. ö. Nollet, Histoire de Nic. Charles O. (Páris 1850).

2. O. Miklós Károly Viktor, Reggio hercege, előbbinek fia, szül. Bar le Duban 1791 nov. 3., megh. 1863 jul. 7. 1805-1809-ig I. Napoleon apródja volt, majd a hadseregbe lépett s 1809 óta rész vett a császár háboruiban, aki lemondása előtt ezredessé kinevezte. Mivel a száznapos uralom alatt nem állott a visszatért császár pártjára, XVIII. Lajos altábornokká nevezte ki. 1848. beválasztották az alkotmányszervező gyülekezetbe, ahol a hadügyi bizottság tajga lett. 1849 ápr. a Rómába küldött hadtestet vezényelte, melynek élén jul. 1-én az örök városba nyomult. A törvényhozó testületben az orientalista párthoz csatlakozott. Az 1851 dec. 2-iki államcsiny után az ellenzéki képviselők megválasztották a Napoleon ellen tervezett katonai ellentállás szervezésével, de Napoleon elfogatta, dec. 8. azonban szabad lábra helyezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon