Óváry

Lipót lovag, történeti forrásgyüjtő, szül. Veszprémben 1833 dec. 31. Mint honvéd részt vett az 1848-iki magyar s az 1860-iki olasz szabadságharcban. 1876 óta a magyar országos levéltárnál allevéltárnok. Az olasz koronarend lovagja. A magyar történelmi társulat 1877 jan. 4. választmányi tagjává, 1892 máj. 5. a m. tud. akadémia levelező tagjává választotta. Az olaszországi magyarellenes román izgatók ellen az olasz lapokban megjelent cikkeivel s önállóan kiadott röpirataival s felolvasásaival sikeresen lépett föl. Művei: Emlény (Arad 1859); Nápolyi történelmi kutatások (Budapest 1874, Értek. IV.); III. Pál pápa s Farnese Sándor bibornok Magyarországra vonatkozó diplomáciai levelezései 1535-49 (Akad. Monum. XVI., u. o. 1879); Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetéseinek történetéhez (u. o. 1886); Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetéseiről (u. o. 1888, Ért. XIII, 12); Zsigmond király és az olasz diplomácia (u. o. 1889); A magyar Anjouk eredete (u. o. 1893, ért. XVI. 1.); A m. tud. akadémia történeti bizottságának oklevélmásolatai (1-2. füz., u. o. 1890-94); La Questione Dadoromana e lo Stato Ungherese (Róma 1894, u. a. németül Budapest 1894. franciául Páris 1894). Értekezései a Századokban, Archaeologiai Értesítőben, Budapesti Szemlében jelentek meg. Cím szerint felsorolva az Akad. Almanach 1893. évf. 165. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon