Óvodáskor

A harmadik életévtől az isk.-ba lépésig tartó időszak. Az óv.-s gyermek intenzív testi, különösen idegrendszeri fejlődése óriási mozgásigényében mutatkozik meg, minden tevékenységét áthatja a mozgáséhség. A három-négy éves kisóv.-s mozgásigénye 4?5 éves kor után fékeződik le annyiban, hogy a finommozgások egyre inkább fejlődnek. Így a nagyóv.-skor felé a figyelme koncentráltabb, kitartóbb. A játék mint alapvető tevékenységi forma nagymértékben színesedik (óvodai játék), leggyakoribb formája a fantáziajáték és a szerepjáték, ez vezet majd a dramatikus játékok irányába. A figyelem fejlődésével kölcsönhatásban, amely az oldódó énközp.-úsággal és az alakuló szemléletes gondolkodással van összefüggésben, nagymértékben fejlődik az észlelés. A gondolkodás ebben az időszakban még műveletek nélkül, a gyermeki világkép magyarázóelveivel (animizmus, artificializmus, finalizmus, gyermeki realizmus) összhangban, szinkretikusan (tagolatlan egészként kezelve a jelenségeket) vagy a részletekben elveszően ragadja meg a történéseket. Élménygondolkodására a gyermekrajz fejlődése a legjobb bizonyíték, ahol megmutatkozik az észlelés és a gondolkodás sajátos kapcsolódása: azt rajzolja, amit tud és nem ahogyan látszik: átlátszóan, érzelmek által nagyítottan, túlfűtötten, színesen, díszítetten, téves irányokkal, tévesen viszonyított pozíciókkal aránytalanul. Képzelete messze szárnyal, a mesék viszik igazán messzire (mese a nev.-ben). Ötéves kor körül, jelentős egyéni különbségekkel megbomlik a szemléletes gondolkodás egyensúlya, és elindul a fogalmi fejlődés hosszú folyamata. óvoda-iskola átmenet, iskolai életre való felkészültség.

Páli Judit