(herpes zoster, zona zoster), sajátságos bőrbántalom, amely
lobos alapon csoportokban, legtöbbnyire vonal alakjában fellepő apró
hóyagcsákból áll, amelyek rendesen a testnek csak egyik felére szorítkoznak. A
bántalom kitörése előt rendesen prodromális tünetek mutatkoznak; legtöbbnyire
már napokkal, sőt hetekkel a bőrtünetek fellépése előtt neuralgikus fájdalmak
jelentkeznek az illető testrészleten, néha általános tünetek, láz, bágyadtság,
étvágytalanság stb. mennek előre; azután az illető bőrrész piros, vérbő,
érintésre igen érzékeny lesz, sajátságos égető érzés jelentkezik (innen a régi
elnevezés: ignis sacer), nemsokára egyes gombostű-nagyságu egész borsónyi
hólyagcsák mutatkoznak a bőrön, amelyek előbb tiszta savóval telvék és erősen
megfeszülnek, a savó csakhamar zavaros, esetleg genyes lesz és pörkké szárad
be. Jellemző, hogy a hólyagcsák mindig a csoportokban lépnek fel, amelyek száma
az esetek szerint különböző; enyhe esetekben alig pár hólyagcsa van, súlyosabb
esetekben sokkal több és a bántalom sokkal tovább tart, ugy hogy az első
csoportok már beszáradtak, midőn ismét új és új hólyagcsák lépnek fel. A
bántalom legtöbbször csak pár napig, néha azonban hosszabb ideig is tart, és
súlyosabb esetekben meglehetős erős láz és oly nagy fájdalmak által van
kisérve, hogy kezdetben valamely súlyosabb megbetegedésre lehet gondolni. Ha a
hólyagcsák tartalma véres, előáll a zoster haemorrhagicus; ha a lobos tünetek
még erősebbek, a hólyagcsák alapján üszkösödésbe mehet át és előáll a zoster
gangraenosus. A zoster lefolyása után legtöbbször sokszor meglehetős hosszu
ideig neuralgiák, idegzsábák és mindenféle érzési és táplálkozási zavarok
maradhatnak vissza (hajkihullás, hűdések stb.). A betegség meglehetősen
ártatlan természetü, ámbár az utána visszamaradó idegzsábák sokszor minden
kezeléssel dacolnak. Ami a gyógykezelést illeti, sajnos, nincsenek gyógyszereink,
amelyekkel a betegség kifejlődését megakadályozhatnók, v. lefolyását
megrövidíthetnők; többen a chininum hydrobromicumot ajánlják, de ennek sem sok
hatása van. A kezelésnek tehát tisztán tünetinek kell lennie, a láz ellen
antipiretikumok, a fájdalmak ellen pedig kokain-beecsetelések vagy morfin bőr
alá fecskendezése ajánlható. Legfontosabb a helyi kezelés és itt az első
feladat a hólyagcsák megrepedését megakadályozni, nehogy kivülről lobgerjesztő,
fertőző anyagok juthassanak a sebbe. Ezért a nedves borogatások elvetendők,
mert azok feláztatják a védő epidermist, hanem legegyszerübb a megbegedett
részeket hintőporral jól behinteni és jól kivattázva bekötni, ami által a ruha
dörzsölését, izgatását is megakadályozzuk és a fájdalmak rendesen csökkennek. Ha
a védő felhám a hólyagcsákról már eltávolódott, ugy legegyszerübb egy
fedőkötést, valamely indifferens vagy gyenge antiszeptikus kenőcsöt alkalmazni.
Forrás: Pallas Nagylexikon