Övsömör

(herpes zoster, zona zoster), sajátságos bőrbántalom, amely lobos alapon csoportokban, legtöbbnyire vonal alakjában fellepő apró hóyagcsákból áll, amelyek rendesen a testnek csak egyik felére szorítkoznak. A bántalom kitörése előt rendesen prodromális tünetek mutatkoznak; legtöbbnyire már napokkal, sőt hetekkel a bőrtünetek fellépése előtt neuralgikus fájdalmak jelentkeznek az illető testrészleten, néha általános tünetek, láz, bágyadtság, étvágytalanság stb. mennek előre; azután az illető bőrrész piros, vérbő, érintésre igen érzékeny lesz, sajátságos égető érzés jelentkezik (innen a régi elnevezés: ignis sacer), nemsokára egyes gombostű-nagyságu egész borsónyi hólyagcsák mutatkoznak a bőrön, amelyek előbb tiszta savóval telvék és erősen megfeszülnek, a savó csakhamar zavaros, esetleg genyes lesz és pörkké szárad be. Jellemző, hogy a hólyagcsák mindig a csoportokban lépnek fel, amelyek száma az esetek szerint különböző; enyhe esetekben alig pár hólyagcsa van, súlyosabb esetekben sokkal több és a bántalom sokkal tovább tart, ugy hogy az első csoportok már beszáradtak, midőn ismét új és új hólyagcsák lépnek fel. A bántalom legtöbbször csak pár napig, néha azonban hosszabb ideig is tart, és súlyosabb esetekben meglehetős erős láz és oly nagy fájdalmak által van kisérve, hogy kezdetben valamely súlyosabb megbetegedésre lehet gondolni. Ha a hólyagcsák tartalma véres, előáll a zoster haemorrhagicus; ha a lobos tünetek még erősebbek, a hólyagcsák alapján üszkösödésbe mehet át és előáll a zoster gangraenosus. A zoster lefolyása után legtöbbször sokszor meglehetős hosszu ideig neuralgiák, idegzsábák és mindenféle érzési és táplálkozási zavarok maradhatnak vissza (hajkihullás, hűdések stb.). A betegség meglehetősen ártatlan természetü, ámbár az utána visszamaradó idegzsábák sokszor minden kezeléssel dacolnak. Ami a gyógykezelést illeti, sajnos, nincsenek gyógyszereink, amelyekkel a betegség kifejlődését megakadályozhatnók, v. lefolyását megrövidíthetnők; többen a chininum hydrobromicumot ajánlják, de ennek sem sok hatása van. A kezelésnek tehát tisztán tünetinek kell lennie, a láz ellen antipiretikumok, a fájdalmak ellen pedig kokain-beecsetelések vagy morfin bőr alá fecskendezése ajánlható. Legfontosabb a helyi kezelés és itt az első feladat a hólyagcsák megrepedését megakadályozni, nehogy kivülről lobgerjesztő, fertőző anyagok juthassanak a sebbe. Ezért a nedves borogatások elvetendők, mert azok feláztatják a védő epidermist, hanem legegyszerübb a megbegedett részeket hintőporral jól behinteni és jól kivattázva bekötni, ami által a ruha dörzsölését, izgatását is megakadályozzuk és a fájdalmak rendesen csökkennek. Ha a védő felhám a hólyagcsákról már eltávolódott, ugy legegyszerübb egy fedőkötést, valamely indifferens vagy gyenge antiszeptikus kenőcsöt alkalmazni.

Forrás: Pallas Nagylexikon