Oxalis

L. (növ.,) nyúlkenyér, heresóska vagy lóheresóska, sósdi), a róla nevezett család füve vagy cserjéje, tőkéje gumós, levele 3-4 águ, savanyu nedvtartalmu, ingerlékeny; tövéről sárga vagy fehér ötöstagu virága nő ki; tokja hártyanemü, ötrekeszü, a magnak külön még húsos, végre rugalmasan felpattanó héja van. 220 (hazánkban 3) faja majd mind Afrika D-i részén és Amerikában terem. Az O. acetisella L. (apró sóska, fecskesóska, allelujafű, madársósdi), gyengéd, többnyári, levele a tőből ered, fordított szivforma, virágszála egyvirágu, virága fehér vagy lilásrózsaszin, tavaszi, de később apró, többnyire a mohában levő virága is van. Levelét az irlandi címereken látni; az angol költők mint shamrogot vagy skamrockot gyakran éneklik. Az erdők pusztításával ez a kiválóan erdei növény is sok helyen kipusztult s később az irek kultuszában a hozzá hasonló Trifolium repens nevü lóhere foglalta el a helyét. Európa erdeiben, forrás mellett elég gyakori. Sóskasav vagy oxálsav (l. o.) van benne. Az O. tuberosa Mol. és O. crnosa Mol. D.-amerikai, különösen chilei, retek-alaku gyökerében cukor képződik, azért a nép oka v. okapataha néven eszi és termeszti; burgonya helyett Európának is ajánlották. Az O. crassicaulis Zucc. mexikói és perui, gumója formájára és ízére nézve a burgonyához hasonlít. Termesztik, leveléből saláta, vastag szárából kristályos sóskasav lesz. Európa klimáját jól kiállja, termesztését ajánlották; Angolországba 1829. ültették. Az O. esculentát Lenck Mexikóban nagyon lisztes, húsos répájáért főzeléknek vagy spárgának termesztik. Több águ levelével virágszegélynek ültetik. Az O. crenata Jacq. chilei; savanyu levele salátának való, takarmánynak is ajánlják, évenként 3-4-szer lehet kaszálni. Az O. sensitiva L. K.-indiai, levele ingerlékeny, szárnyalt, levélkéje legcsekélyebb érintésre is összecsapódik és lekonyul. Az O. tetraphylla Cav. É.-amerikai, lila virágzata ernyős, kerti dísz. Az O. stricta L. (É.-amerikai) és O. corniculata L. (D.-európai) bevándorolt növény, mívelt zöldséges helyen hazánkban is elvadult, amazt néhol vetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon