Oxidok

(oxydok), általában véve az elemeknek és a különféle összetett gyököknek az oxigénvegyületei. Kémiai magaviseletük szerint megkülönböztetnek savképző, bázist képző és indifferens O.-at. 1. A savképző O. (más néven a savanhidridek) kevés kivétellel a metalloidoknak (nem fémes elemeknek) oxigénvegyületei; ezek vizzel egyesülve savakká lesznek. 2. A bázist képző O. (vagy oxibázisok) a pozitiv elemeknek (fémes elemeknek) oxigénvegyületei; ezeknek közös kémiai sajátsága, hogy a savakkal cserebomlás útján sókat képeznek és általában véve akkor képződnek, ha a fémeket oxigénben hevítjük, vagy ha nitrátjaikat, karbonátjaikat és hidroxidjaikat izzítjuk. Vannak olyan fémek (réz, kéneső, vas, mangán stb.), amelyeknek két bázist képző oxidja is van; megkülönböztetésül az egyiket, amelyiken kevesebb oxigén van, régebben oxidulnak, a több oxigént tartalmazót pedig oxidnak nevezték; manapság rendszerint ugy különböztetik meg ezeket, hogy a fém latin nevének szógyökéhez amazoknál o, ezeknél pedig i betüt ragasztanak. 3. Indifferens O.-at a fémek és a nem fémes elemek egyaránt képeznek. Ezek közé tartoznak: a) a kevésbbé fontos szub-O., amelyekben kevesebb oxigén van, mint a bázist képző O.-ban, és amelyek hevítéskor többnyire fémre és oxidra bomlanak szét; b) szuper-O. (v. hiper-O.), amelyek az oxidoknál több oxigént tartalmaznak és rendszerint a bázist képző O.-ból akkor képződnek, ha azokat oxigénben nem nagyon magas hőmérsékletre hevítjük; ezekből izzításkor oxigén távozik el és oxid marad vissza; savakban sókká oldódnak, de csak akkor, ha egyidejüleg valamiféle redukáló test is jelen van. Végül c) azok az O., amelyek összetételükre nézve az említett O. egyikéhez sem sorolhatók, mert rendszerint az O. és oxidulok vagy ezek és a hiperoxidok közé esnek. A negativ elemek indifferens oxidjai (p. a szénoxid, nitrogénoxid) oxigén felvétele révén savképző O.-ká (széndioxiddá nitrogéndioxiddá) lesznek. Az O. általában véve fontos testek, mert közülök igen sokat az orvosi gyakorlatban (kénesőoxid, magnéziumoxid), a gyakorlati életben (égetett mész), az iparban (vasoxid) alkalmaznak.

Forrás: Pallas Nagylexikon