Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Pácokvegyszer oly anyagok, amelyek ugy a textilanyagokkal, valamint a festő anyagokkal is egyesülnek, vegyülnek s ez által a festőanyagokat a textilanyagokkal egyesítik. Olyan pác, mely minden festőanyaggal és minden textilanyaggal szemben egyaránt alkalmazható volna, nem létezik. A P. a legkülönbözőbb testcsoportokhoz tartoznak, közös tulajdonságuk éppen csak az, hogy a festőanyagokat a textilanyagokon lekötik. Ez a lekötés avagy rögzítés igen különböző módon létesülhet. A legjobb P. ugy a rosttal, valamint a festőanyaggal is kémiailag egyesülnek, ezek a tulajdonképeni, szoros értelemben vett P. Vannak azonban olyan P. is, amelyek a textilrosttal egyáltalában nem egyesülnek; ezek csak arra valók, hogy a festéket a rostnak a belsejében lecsapják. Ebben az esetben a festett rost nem egynemü kémiai anyag, hanem változatlan alakban a festéklakkot körülfogja. Legfontosabbak a fémes P., azaz a fémeknek ama sói, melyeket P.-nak használhatnak. Megkülönböztetnek anorganikus és organikus P.-at. Anorganikus és fémes P. Ide sorolhatjuk a klórt is, mely a gyapjun azt a hatást teszi, hogy ez a festékeket jobban felveszi; a klórozott gyapjun nyert szinek is nagyobb fényt és tüzet mutatnak. Hasonlóképen viselkedik az oxigén a pamuttal szemben, mely u. n. oxicellulózává lesz. Gyakorlati alkalmazása ez utóbbi reakciónak nincs. A kén is egyik módosulatában, t. i. kéntej alakjában pác gyanánt hat. A zöld szinüre festendő gyapjut szokták kénnel pácolni ugy, hogy előbb nátriumtioszulfát oldatában áztatják és azután híg savval kezelik. Ide tartozik még az arzéntrioxid is, melyet azonban nálunk pácul nem használnak. Igen fontosak az antimon-P., amelyek közül különösen a hánytató borkövet (l. o.), a káliumantimon-oxalátot és az antimont-trifluoridnak bizonyos kettős sóit igen gyakran használják. Az utóbbiak közül felemlítendők a SbFl3.NaFl kettős antimonfluorid és a de Haen-féle só, azaz antimonfluoridnak kénsavas ammoniummal való kettős sója: SbFl3.(NH4)2SO4. Ezeket az antimon-P.-at egy másik, nem kevésbbé fontos páccal, a tanninnal egyetemben a pamutnak festésénél és szinnyomásánál igen sűrüen használják. Ezen antimon-P. alkalmazásának elve az, hogy tanninnal teljesen oldhatatlan antimontannátot képeznek, amely bázikus természetü kátrányfestékekkel szép sz9nü, vizben oldhatatlan festéklakkokká egyesül, amelyek még a szappanozást is kiállják. A P. legnagyobb része a fémsók osztályából kerül ki s ezek közül ismét az acetátok a legfontosabbak. Ilyenek a kalcium, a magnézium s a cink acetátjai, amelyek különösen az R2O3 alkotásu fémoxidokat alkotó fémek sóival együtt használva jó P.-at szolgáltatnak. Ezen fémes P. közül a legfontosabbak és ez idő szerint nélkülözhetetlenek azoknak a fémeknek a sói, amelyek a fent említett R2O3 alkotásu oxidokat alkotják; ezek Liebermann és Kostanecki vizsgálatainak nyomán különösen azoknál a festőanyagoknál válnak be, amelyek szomszédos (ortohelyzetü) hidroxil- avagy ilyen hidroxil- és oximcsoportokat tartalmaznak. - Aluminium-P. Ilyenek: a timsó (l. o.). Minden aluminium-pácnak és igy a timsónak egyik kelléke az, hogy teljesen vasmentes legyen. (V. ö. Untersuchungen über die schwefelsaure Thonerde d. Handels v. H. v. Kéler u. G. Lunge. Zeitschrift. f. angew. Chemie, 1894. 22. 669.) A timsót leginkáb a gyapju, kevésbbé a pamut és a selyem pácolására használják. Abba a csávába, melyben a gyapjut pácolják, rendszerint borkövet is szoktak tenni. A timsó egyike azoknak az anyagoknak, melyekből a többi aluminium-P.-at készítik. Ha a timsó oldatát alkaliákkal keverjük, bázikus P.-at kapunk; ilyenek p. az Al2(SO4)2.(OH)2, az Al2(SO4)(OH)4 stb. Ezek a P. könnyen disszociálnak s ezért a pamut pácolására használhatók. Az aluminiumszulfátot Al2(SO4)2+18H2O jelenleg gyárilag készítik s bár pácul közvetlenül ritkán használják, különböző aluminium-P. előállítására szolgál. Az aluminiumnitrát, melyet timsóból és ólomnitrátból állítanak elő, gőzölve timföldre és salétromsavra bomlik. Ezen tulajdonsága miatt az alizarinvörös-nyomásnál használják. Legfontosabbak az összes aluminium-P. közül az aluminiumacetátok. A normális acetát, Al2(C2H3O2)6 nyomtatásra nem való, mivel tulságosan bomlékony. Jó aluminiumacetát-P. azok, melyek az ecetsavas maradékon kivül még más savmaradékokat és alkalisókat is tartalmaznak. Az aluminium-P.-nak hatása abban áll, hogy belőlük bázikus sók keletkeznek, melyek a textilanyagban lerakódnak; ha ezek a bázikus sók megfelelő festőanyagokkal találkoznak, akkor lakkok keletkeznek. Az aluminium-P.-hoz tartozik még a klóraluminium, mely leginkább a gyapju karbonizálására szolgál; a rhodanaluminium, Al2(CNS)6 arról nevezetes, hogy alizarinnal kiválóan szép vörös szineket ad; az aluminiumklorát, Al2(ClO3)6, mely főleg bromkáliummal keverve indigó-alizarinvörös áruk gyártására alkalmas és nátriumaluminát, melyet a textilanyagon vagy szalmiakoldattal, vagy más, könnyen bomlékony fémsókkal, p. cink- és magnéziumsókkal rögzítenek. - A vas-P.-at különösen fekete és ibolyás szineknél használják. A vas-P. kétfélék: ferro- és ferri-P. A ferro-P. a levegőn ferro-, ferri- ritkán ferrivegyületekké oxidálódnak. A legfontosabb ide tartozó só a vasgálic, a gyapjut ezzel meg kékfával feketére festik. Fontos vaspác az ecetsavas, még pedig leginkább a faecetsavas vas, melyben a faecetben foglalt empireumatikus anyagok (guajakol, kreozol stb.) benfoglaltatnak; ezek jelnléte biztosítja ennek a pácnak az állandóságát; mint folyadékot hozzák a forgalomba. A ferrisók közül legfontosabbak a ferriszulfátok, nitrátok és acetonitrátok. Ezeknek képszítésénél többnyire a vasgálicból indulnak ki, amelyet gyakran kénsav jelenlétében salétromsavval oxidálnak. Éppen e miatt ezeket a P.-at a gyakorlatban, bár helytelenül, salétromsavas vasnak szokták nevezni. Alkalikus vas-P.-at készítünk, ha firssen kiválasztott vasoxidhidrátot glicerint tartalmazó nátronlúggal digerálunk. Ezzel az oldattal chamois szineket állíthatnak elő. - A króm-P. a legtökéletesebb P., melyek már is jelentékeny szerepet játszanak és fontosság dolgában a többi P.-at felülmulják; ezekkel nyerjük a legállandóbb szineket. A krómisók nehezen disszociálnak, azért ezeknek a rögzítésére is más eljárások szolgálnak, mint a többi P. rögzítésére. Megkülönböztetnek krómi- (krómoxid) és kromát-P.-at. Krómi-P. A krómtimsó Cr2(SO4)3.K2SO4+24H2O, melyet pácul aránylag ritkán használnak, az az anyag, amelyből a többi krómi-P.-at előállítják, amennyiben ennek oldatát annak a savnak az ólom- v. a báriumsójával keverik, melynek savmaradékjának jelenléte az illető előállítandó pácban kivánatos; uggyancsak a krómtimsó oldatából csapják ki szódával azt a krómoxid-hidrátot is, melyből, savakban való feloldása révén szintén P.-at nyernek. Ilyen króm-P.: a krómiszulfát és az ebből nyerhető bázikus krómiszulfátok, a krómrhodanur, melyet újabban a selyem szinnyomására használnak, a fontos krómiacetát, melyet jelenleg kémiailag tiszta állapotban a kereskedelemben kapnak (ez a termék különben egy bázikus krómiacetátból áll). Az ecetsavas króm disszociál, ha azt a szövetet, amelyet vele pácoltak, szárítása után gőzölik; ez a disszociáció gyorsabban akkor következik be, ha oly anyagok, p. festőanyagok, vannak jelen, amelyekkel a krómoxid egyesül. Még értékesebek azok a P., melyek a króm mellett még bizonyos más fémek (p. magnézium) acetátjait tartalmazzák. Újabban gyárilag készítik a fluorkrómot, Cr2Fl6+8H2O, mely jegecesedve fordul elő a kereskedelemben s melyet a gyapju festésénél igen célszerüen a kálium kromátja helyett használhatnak. A Cr3Cl6(OH)4 alkotásu bázikus krómklorid készen kapható a kereskedelemben 20-30° Bé erős oldatban. Ez és általában az összes krómikloridok könnyebben disszociálnak, mint a többi krómisók. Igen érdekes a pamutnak krómmal való pácolásának az a módja, melyet Weber H. Winterthurtban kieszelt; szerinte a pamutot krómiklorid-oldattal áztatják és cink-oxidammoniákkal a roston cinket tartalmazó krómoxidot csapnak ki, mely a különböző festőanyagokkal szemben kitünő pácnak bizonyult. Ugyancsak említést érdemel Blondel krómpreparátuma is, mely ugy készül, hogy káliumbikromát-oldathoz salétromsavat és glicerint kevernek, a kihűlt folyadékot szűrik s a szűrletet kalcium- vagy magnéziumacetáttal közömbösítik. Jó pác. Ide tartoznak még a különböző krómikromátok is. Kromát-P. (krómsavas sók). Ezeknek az alkalmazása azon alapszik, hogy a krómsav könnyen redukálható. A kromát-P. különösen a gyapjunál fontos szerepet játszanak. Ilyen kromát-P. a krómsavas kálium és a krómsavas nátrium. Egyéb fémek sói közül próbákat tettek az uran, a kobalt és a nikol sóival. Ezek közül csak a nikol sóit (l. Nikolpácok) használják még kis mértékben. Kevéssé használt P. a cinksók. Ilyenek: a klórcink, a cinkszulfát, a cinkacetát, a cinkszulfid. A kadmium vegyületei közül a kadmiumszulfid az, mely bázikus anilinfestékeket fixál. Az ólom sói, p. az ólomacetát (ólomcukor), az ólomnitrát, az eozinekkel szép lakkokat adnak; miután azonban az ólom minden sója mérges s mivel a kénhidrogén megfeketíti, azért, ha csak lehet, mellőzik. Az ólom sói azonban a többi fém-P. előállítására nélkülözhetetlenek. Az ón sói közül használják az ónsót (SuCl2+2H2O), az ónoxidulhidrátot, az ónacetátot, az ónkloridot (SuCl4+3H2O), a pinksót (Sn Cl4+2NH4Cl) és különböző u. n. ónkompoziciókat; ezeknek előállítására az ónt sósavnak és salétromsavnak a keverékében feloldották. Ide tartozik még a nátriumsztannát (Präparirsalz, Nu2SnO3+3H2O). Ezeket az ón-P. csaknem kizárólag a cochenille-festészetben használják, ahol legjobban bevált a Sn2Cl6, azaz az ónsóknak és a sztannikloridnak aequimolekuláris keveréke. Organikus P. Ilyenek: a különböző olaj-P., a csersavak és néhány fehérjetest. Az olaj-P. Ilyen a régi törökvörösolaj, az u. n. tournantolaj, azaz az olajbogyók utolsó préselésénél nyert, könnyen avasodó faolaj, mely alkalikus folyadékokkal könnyen emulziót ad, azaz olyan folyadékot, melyben a zsíradék, miként a tejben, rendkivül finom cseppekké eloszlott; ilyen állapotban a textilanyag felületén még inkább avasodik, s pácoló hatása éppen ennek a tulajdonságának a folyománya. Ezt a pácot a régi törökvörös festésére használták. Manapság törökvörös olajnak nevezik azt a készítményt, melyet faolajnak, ricinusolajnak s egyéb olajoknak koncentrált kénsavval való kezelése és a nyert terméknek nátronlúggal v. ammoniákkal való közömbösítése révén nyernek. Ezt a pácot gyakran hamisítják. (Megvizsgálását v. ö.Analyse d. Fette u. Wachsarten v. Dr. R. Benedikt, 2. kiad., Berlin, 215. old.) A törökvörösolajban mint hatásos anyagok különböző oxizsírsavak foglaltatnak. (Fischli, Nölting.) Csersavak (l. Cserzőanyagok). A textiliparban leginkább tiszta tannint és szömörcét használnak. A textilanyagok nagy mennyiségü tannint abszorbeálnak; a hatás, melyet a tannin a különböző textilanyagokon előidéz, változik ezen anyagok természetével. Cserzőanyagok, melyeket a pácoláshoz még a tanninon és szömörcén kivül használnak, a következők: dividivi, gesztenyekivonat, mirobalanok, katechu, kino. - Fehérjék mint P. A fehérjék mind könnyen egyesülnek a festékekkel. A növényi rostanyagokat a festékek felvételére képesítik, ha ilyen fehérjékkel telítik (animalizálás). Ilyen fehérjék az albumin (vér- és tojásalbumin), az enyv, a kazein s a gyapjuból előállítható lanuginsav. A P. rögzítésére, azaz a roston való kicsapására és lekötésére használt anyagok közül felemlítendők: a vizüveg, a nátriumfoszfát, a nátriumarzeniát, a kréta, a korpa és a tehénganéj. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|