A venezuelai köztársaság elnöke, indus szülők gyermeke, szül. Araurében (Varinas tartomány) 1790., megh. New-Yorkban 1873 máj. 6. Gyermekkorában pásztorkodott. 1810. egy önkéntes csapat élén győzedelmesen harcolt a spanyolok ellen, mire 1816. dandártábornok lett. 1821. Carabobo mellett döntő győzelmet aratott és 1823. bevette Puerto Caballót. Erre megalakult az új Kolumbia köztársaság. 1829. elszakítá Venezuelát Kolumbiától, 1830-1838. és ismételten 1839-42. emez új köztársaságnak elnöke volt. Megtisztelték az «es clarecido ciudadano» (dicső polgár) címmel és az 1846-iki belháboru kitörésekor diktátorrá nevezték ki. A béke helyreálltával Monagast választotta meg köztársasági elnöknek, aki azonban P.-t háládatlanul üldözte, mire P. 1848. Curaçaóba menekült. Monagas bukása után P. visszatért hazájába, de a pártvillongásokban Sylva lett a győztes és P. 1850. fiaival együtt számkivetésbe távozott. 1858 dec. visszahivták s 1860-61. Washingtonba követnek küldték, 1861-63. pedig ismét elnöke volt a köztársaságnak, még pedig diktátori hatalommal. Megunva a folytonos pártviszályt, állásáról lemondott s az Egyesült-Államokba költözött. Önéletleirása két kötetben jelent meg (1867-69).