Paganini

(illetőleg Paganino) Miklós, olasz hegedüművész, szül. Genovában 1782 okt. 27., megh. Nizzában 1840 máj. 27. Kiskereskedő apja, a fösvény és zsarnoki P. Antal maga tanította gitárra s valószinüleg a hegedüjátékra is. Gnecco Ferenc karnagy, Costa Jakab székesegyházi karnagy és Ghiretti (Paer Ferdinánd tanára) tökéletesítették lángelméjének korai és eredetiségével szinte megdöbbentő megnyilatkozásait. 1798-ban Luccában a hercegi udvarnál hangversenyezett s ott is maradt. Hirneve egyszerre elterjedt, s megigézett hallgatói közül lelkesültségében az egyik megajándékozta egy remek Guarneri-, egy másik pedig egy szintén mesteri Amati-hegedüvel. Olasz városokban s 1828 óta először Bécsben, majd Prágában, Németországban, Párisban, Angliában és Belgiumban utolsó hangversenyéig (Parmában 1836) páratlan dicsőséget és a (részben a hozzátódulók visszariasztása végett) hallatlanul magasra csigázott tanítási díjakból jó egy millió forintnyi vagyont szerzett. Számos rendjelt is nyert. 1824. Velencében nőül vette Bianchi Antónia énekművésznőt; fia (Achilles) maradt. Holttestét 1895 augusztus Parmában kiásták és díszsírba helyezték el. Mint zeneszerző is fellépett; a neve alatt megjelent apokrif darabokkal szemben a következőket ismerte el saját műveinek: 24 capricci per violino solo (op. 1., zongorára Liszt és Schumann dolgozták át); 12 sonate per violino e chitarra (op. 2., 3.); 3 gran quartetti a violino, viola, chitarra e violoncello (op. 4. 5); halála után jelentek meg, szintén rendkivül készséget igénylő szerzeményei: Concerto (op. 6., es-dur; op. 7., h-moll), Le Streghe (op. 8., A boszorkányok, változatok Mayr Simon egy dallama felett); God save teh king változatai (op. 9.), Carnevale di Venezia (változatok, op. 10.), Moto perpetuo (op. 11., Örökmozgó), változatok a Non pi? mesta (op. 12.) és a Di tanti palpiti (op. 13.) áriák felett, végrre a Barucaba (genovai népdal) 60 változata. - P. életrajzát megirták: olaszul Conestabile (1851); Bruni (1873); franciául Fétis (1851, angolra fordította Guernsey 1852), németül Schottky (Prága 1830); Niggli (1882); Guhr: P."s Kunst (1829) angolul is megjelent (1831).

Forrás: Pallas Nagylexikon