Pajor István

(tótlipcsei) Író, álnéven: Csalomjai, szül. Alsó-Nyéken (Hont) 1821 május 20. a gimnáziumot Korponán, továbbá a selmeci és pozsonyi liceumokban, a jogot a losonci kollégiumban elvégezvén, ügyvédi cenzurát tett, s egy ideig mint kezdő ügyvéd Pesten működött, majd szülőföldjére térvén, magánügyvéd volt, de sokszor megyei megbizásokban is részesült. 1849. a magyar kormánybiztos első megyei aljegyzővé nevezte ki. Az önkényuralom kezdetén időközben megözvegyült anyjával kis csalomjai ősi birtokát vette kezelése alá s ügyvédi praxist folytatott, mig 1860. állandó lakását családjával együtt Balassa-Gyarmatra tevén át, 1867-től megyei hivatalt vállalt, s Nógrád vármegyének tiszti ügyésze, majd (12 éven át) a központi árvaszék elnöke volt 1889 végéig, amikor nyugalomba vonult. 1882. kir. tanácsos lett. Jelenleg is Balassa-Gyarmaton él. Első dolgozataival már a 40-es években fölkereste a szépirodalmi lapokat (Honderüt, Pesti Divatlapot, Életképeket, Athenaeumot, Kritikai Lapokat stb.), azóta is számos fordított és eredeti művel lépett fel. Munkái: Költemények, irta Csalomjai (1859); Áldozatok (Witschel után); Imádságok (1860); Vázlatos jegyzetek a magyar nyelv és helyesirás körül (1860); Qu. Horatius Flaccus Epistolái, Csalomjaitól (1876); Horác levele a Pisókhoz (fordítás 1881); Neologia és Orthologia, irta Csalomjai (1883); Geothe és Schiller epigrammái (Csalomjai 1883); Cinna, tragédia Corneille után 1883. (a Kisfaludy-társaságtól elfogadott fordítás), Válasz Brassai röpiratára Csáky Albin gr. ellen. 1891. Nógrád és Hont vármegyék ünnepeire számos alkalmi ódát és prologot irt, melyek közül több a Kisfaludy-társaságban is bemutatásra került. E két vármegye 1892. P. 50 éves munkásságát jubileummal ülte meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon