Humorista és népies iró, a Vasárnapi Ujság
alapítója és halála napjáig szerkesztője, szül. Rozsnyón (Gömör) 1823 március
11., megh. Pesten 1867 febr. 10. Rozsnyón, Miskolcon, Iglón, Lőcsén járta a
gimnáziumot és a filozofiát, Sopronban a telologiát, s az itteni magyar
társaságban ébredt fel benne a magyar irodalom szeretete. Majd Debrecenben volt
joghallgató, ahol a magyar faj sok nemes tulajdonságait szívta magába. Itt
kötött barátságot Petőfivel s innen küldte első humoros genreképét az Életképekbe,
mely feltünést keltett friss humorával. Foglalkozott idegen irodalmakkal is s a
magyar közélet és irodalom benyomásai közé némi európai szellemet vegyített
(Gyulai). 1844 őszén Pestre ment juratusnak, de bár 1846. letette az ügyvédi
cenzurát, kizárólag az irodalomnak szentelte életét. Már Pestre jöttekor
figyelmet keltett egy pár humoros rajza, melyet az Életképekbe irt. Csengery
1845. átvevén a Pesti Hirlap szerkesztését, P.-ot maga mellé vette tárcairónak.
E lapba az u. n. fővárosi ujdonságokat irta (ez mintegy tárcarovat volt), a
szatira és humor hangulatával. P. élénk humoros szelleme csakhamar meghódította
a közönséget, mely különben csak cikkeiből ismerte meg a névtelenül, utóbb
(kivált az Életképekbe) Kaján Ábel név alatt dolgozó irót. Annál jobban ismerte
a fiatal irói nemzedék, nevezetesen a Petőfi köre, mely a jövő humoristáját
üdvözölte benne. Erre meg is volt benne a föltétel: gúny erős ösztöne, melyet
mély emberszeretet nemesített meg, s ismerte az angol humoristákat. Ellensége
volt minden dagálynak és retorikának, nem könnyen lelkesült, ami az ő korában
ritkaság volt, s mindennek hamar észrevette humoros oldalát. Jellemzően tudta
utánozni az embereket s élő egyéneket alakítani irodalmiakká. A benyomás
közvetlensége érzik irásán. Fejlődő tehetsége magasabb célokra is vonta a
hirlapirásnál: humorista akart lenni, s maradandóbbat alkotni. Igy irta u. n.
humoros vázlatait, mintegy tizet, melyekben a minennapi élet felé fordul s a
legközönségesebb emberek közül válsztja hőseit. Ezek az ő humorista pályájának
legértékesebb termékei. Egy fiatal óriás c. vázlata szatirája az akkor divatos
dagályos regényeknek és novelláknak; Egy nap egy instruktor életéből kitünő
humoros genre, mely franciára is le van fordítva. De a szépen indult irói pálya
3 év mulva megszakadt. 1847-től egy rosszul gyógyított betegség következményeit
sínylette 20 éven át mindhaláláig. Először a graefenbergi vizgyógyintézetbe
ment s ott töltötte 1848-49-et is. Egészsége nem állván helyre, visszatért, s
kedvét vesztette az irói pálya iránt. Szerkesztő lett, hogy mégis szolgáljon
nemzetének. 1850. az Újabbkori Ismeretek Tárának szerkesztését vállalta el,
melyet 1855. végzett be, a cikkek egy jó részét is ő irta. 1853. pedig Gyulai
Pállal együtt szerkesztette a Szépirodalmi Lapokat, mely azonban csak fél évig
állhatott fenn. A műveltebb közönség ekkoriban fogyni látszott, de növekedőben
volt egy új, a nép kebeléből. P. oly lapot tervezett, mely mintegy
olvasóközönség képződését elősegítse. Igy alapította meg 1854. a Vasárnapi
Ujságot (l. o.). P. 12 éven át szerkesztette e lapot; maga keveset dolgozott
bele, akkor is névtelenül, de igen sok cikket ő öntött formába s szelleme és
tapintata, tárgyilagossága és józan mértéke a lap minden során meglátszott. Nem
kevésbbé fontos organuma volt a Vasárnapi Ujság melléklapja, a Politikai
Ujdonságok, melynek feladatául a politikai ismeretek népszerüsítését tűzte ki.
Ebbeli működése a reakció korában is országos elismerésre tett szert. A
legnemesebb értelemben volt népszerü iró, nem komázott a néppel, hanem világos,
kellemes és egészséges olvasmányt nyujtott neki, s fokozatosan emelte
közönségét, fejlesztve ismereteit és ízlését tartalomban és formában.
Érdemeiért az akadémia és a Kisfaludy-társaság is tagjukká választották. 1863.
a Magyar ember könyvtára c. sorozatot szerkesztette, s ugyanakkor a Magyar
Sajtó szerkesztését is elvállalta, noha beteg volt, s igen gyakran csak
ágyában, zsámolyon dolgozott. Munkából és szenvedésből, szerkesztésből és a
maga orvoslatából állt egész élete; de a humor geniusza nem hagyta el kedves
gyermekét, irja róla barátja, Gyulai. Kedélye csak halála közeledtekor sötétült
el. Emlékbeszédet az akadémiában Gyulai Pál tartott felette, síremléket pedig a
Vasárnapi Újság olvasói állítottak neki a pesti temetőben. Humoros elbeszéléseit
és rajzait halála után összegyüjtve kiadta a Kisfaludy-társaság, P. A. humoros
életképei c. 1870, 2. köt. V. ö. Gyulai, Emlékbeszédek.
Forrás: Pallas Nagylexikon