(I.), Pavel Petrovics, orosz cár (1796-1801), szül.
Szt.-Pétervárott 1754 nov. 20 dec. 1., meggyilkolták 1801 márc. 11/23. A
tehetséges nagyherceg ifju korában nyilt és nemes szivü volt, de anyjának, II.
Katalin cárnénak szigorusága, ki Pált saját fia javára a trónról is le akarta
szorítani, továbbá atyjának, III. Péter cárnak tragikus halála, kit anyja
gyilkoltatott meg, zárkózottá, bizalmatlanná és zsarnokká tette. 1796. lépett a
trónra s nagylelküségének nyilvános jelei mellett (p. a lengyelekkel szemben)
bizalmatlanságának és zsarnoki hajlamainak is bizonyságát adta azzal, hogy
birodalmát a külföldtől elszigetelte, szigoru kémrendszert alkalmazott, s az
egyes fölkeléseket kegyetlen erőszakkal nyomta el. Bár gyülölte a francia
forradalmat, mégis csak 1798., Malta elfoglalása után lépett be a nagyhatalmak
szövetségébe Franciaország ellen, s az 1799-iki háboruban, mint a maltai
lovagrend nagymestere, roppant erőfeszítéseket tett, hogy a sziget birtokát az
elűzött rendnek visszaszerezze, de azután elkeseredett Anglia meg Ausztria
önzése miatt. Napoleon, ki Pál elkedvetlenedését észrevette, sietett közeledni
Oroszországhoz, mely ekkor azon kezdett fáradozni, hogy a kisebb tengeri
hatalmasságokat egyetlen ngy szövetségbe tömörítse a tulnyomó angol flotta
ellenében. Ez alatt Pál zsarnoki önkénye egyre növelte az elégületlenséget az
ország belsejében, s egy összeesküvésre vezetett, melynek feje Pahlen Péter
gróf, főbb részesei pedig a Szubokov, Bennigsen tábornok, Troscsinszkij szenátor,
Vjaszemszkíj herceg és Uvarov voltak. 1801 márc. 11/23. éjjelén az összeesküvők
betörtek a Mihajlov-palotába, s a cárt hálószobájában lepték meg; kezdetben
csak lemondásra akarták birni, de Pál ellenszegülése előidézte a katasztrófát:
leteperték a földre és saját nyakkendőjével fojtották meg. Pált még anyja
jegyezte el (1773 okt. 10.) Vilhelmina hessendarmstadti hercegnővel (Natalia
Alexejevna), kinek gyermektelen halála után Pál 1776 okt. 24. nőül vette Zsófia
Dorottya Auguszta württembergi hercegnőt. Ebből a házasságból sarjadtak: I.
Sándor és Miklós, később orosz cárok; Konstantin és Mihály nagyhercegek;
továbbá következő nagyhercegnők: Alexandra (1799 óta József főhercegnek,
Magyarország nádorának volt, s 1801. halt meg); Helena (megh. 1803-ban, mint Mecklenburg-Schwerin
uralkodó-örököse); Mária (szász-weimari nagyhercegnő, megh. 1859.); Katalin
(württembergi királynő, megh. 1819.); Anna (Németalföld királynője, megh.
1865.).
Forrás: Pallas Nagylexikon