Palesztina

az ó-testamentomban annak a földnek neve, mely a Jordán és a Földközi tenger közt terült el. Maga a név eleinte a filiszteusok országát jelentette DNy-i Kánaánban, később aztán arra a darab földre alkalmazták, amelyik a Libanon és a Sinai félsziget közt terül el; Judeának csakis a babiloni fogság után nevezték az országot, mert Juda viselte a vezérszerepet a törzsek között. Határai voltak: É-on Sziria és Fenicia (Libanon és Antilibanon), K-en a sziriai puszta, D-en Arábia, Ny-on a Közép-tenger és Fenicia. Ehhez a területhez Dávid még megszerzte Sziriát, Salamon pedig kiterjesztette uralmát Thapsakostól az Eufrátig és a vörös-tengerig. Hegyei voltaképen mind a Libanon két hegyláncának szemei, említendők: Naftali, Kármel, Gilboa, Tabor, Efraim, Ebal, Garizim, Juda, sion, Moriah stb. Vizei közül első helyen szerepel a Jordán (l. o.). Mellékvizei: a Kerith és Kidron (a Ny-i oldalon), a Hieromiax, Jabbock és Arnon (a K-i oldalon). Érdekes, szinte páratlan P. geologiai alkata, mely aránylag csekély területen a földnek összes formációit egyesíti és légmérsékleti viszonyai, melyek a tropikus hőségtől (Jordán-völgy) eéészen a havasok fagyáig (Libanon) minden fokot képviselnek és éreztetnek. Ugyanazon változatosságot muttja a tenyészet is, mely az ókorban világhirü termékeket mutatott fel. Búza és más gabonafélék, bortermelés, füge és olaj, nemkülönben a selyemtenyésztés és házi állatok képezték az ország nemzeti gazdaságát, az erdőkben a világhirü cedrusok mellett ciprus, tölgy és pálma nőtt, sót a Holt-tenger szolgáltatott. Országos csapást és gazdasági szerencsétlenséget képeztek a sáskák. P. első közigazgatási felosztása, melyről tudomásunk van, az ismeretes 12 törzs birtokviszonyai alapján történt. A Jordán jobb partján laktak É-ról D-nek számítva: Naftali, Aser, Zebulon, Isachar, Manasszénak egyik fele, Efraim, Benjamin, Dán, Juda és Simeon; a másik parton: Ruben, Gad és Manasszé második fele, Salamon után P. Juda és Izrael országaira oszlott, Krisztus korában volt egy P. a Jordánon innen (Judea, Samaria, Galilea) és egy P. a Jordánon tul (Perea). Nevezetesebb városok Judeában: Jeruzsálem, Jerikó, Hebron, Emmaus, Lidda, Cezarea (a római prokurátorok székes fővárosa), Beerseba, Bethlehem, Arimathia; a tengerparton: Joppe, Azotos, Aszkalon, Gaza. Szamariában fontos városok: Szamaria (Somron), Jezrael, Szichem, Szilo. Galielában: Dán, Kapernaum, Tiberias, Nazareth, Megiddo, Kana. Perában: Caesarea Paneas, Gadara, Boszra, Gerasa, Rabbath, Ammon, Heszbon.

P. története az őskorban még mindig mesés lévén, tulajdonképen az izraeliták honfoglalásával kezdődik, melyet a bibliai hagyomány szerint ugy kell tekintenünk, mintha egy csapásra történt volan, de mely a törénelem tanusága szerint nem egyszerre, hanem K. felől eredő ismételt rohamok által történt. A honfogallást is beleértve, P. története a következő események láncolatából alakul: Ábrahám bevándorlása Kánaánba (Kr. e. 2000 körül), az izraeliták kivándorlása Egyiptomba (1800) és visszatérése Mózes alatt (Mózes törvényhozása 1500 körül), Kánaán elfoglalása Józsué alatt (1400); település és rendezkedés, teokratikus kormány; királyság Saul alatt (1100); a királyság virágzása Dávid és Salamon alatt; az ország feloszlása Juda és Izrael országokra (975), mely utóbbiak közül az elsőt a babiloniak teszik tönkre (586), a másodikat az asszirok (722), 536. persa főhatóság alatt visszaállítják Judeát, mely azonban állandóan idegen uralom alatt marad; 238-176. az egyiptomi Ptolemaiosok, 176-167. a sziriai szeleukidák uralkodnak, 167. a makkabeusok felszabadítják az országot, de már 63. ismét kezdetét veszi az idegen (ezúttal római) hódoltság; vannak ugyan királyok (egész Kr. u. 70-ig az idumeai dinasztiából), de ezek csak a rómaiak parancsainak végrehajtói. 70. P. fellázad Titusz ellen és Jeruzsálem elpusztul, majd Judeát római tartományképen egyesítik Sziriával. V. ö. Raumer, P. (1860); Völker, Das heilige Land (1864); Goldziher Ignác, P. ismeretének haladása az utolsó három évtizedben (Budapest 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon