Pálffy

-család (erdődi herceg és gróf). Leszármazása okleveles alapon az 1383 körül élt Kont Pálig vihető föl, kit majd hédervári Kont István, majd pedig az Ujlaky-család őse, Kont Miklós nádor fiának mondanak vagy általában pedig a családot II. Géza idejében bevándorolt Hedrik-nemzetségből származtatják. Az ősi címer csakugyan arra mutat, hogy a Hedrik-nemzetségből erednek, ez a címer az Erdődy-címer átvétele után csak a címerpaizs mellé helyezett 2 zászlón maradt meg, melyben kis kék paizs látható két vörös vonaltól átvágott széllel és három-három hullámzó póznával, melyben fölismerhetni a Hedrik nemzetségnek vörös mezőben három ezüst (a Héderváry-családnál hullámzó) cölöpből álló címerét. Tekintve, hogy a P.-család ősét, Kont Pált részint Kont Istvántól, részint pedig Kont Miklóstól (tévesen az egészen más eredetü hasonnevü nádorral zavarták egybe) származtatják, a Héderváry-család oklevelesen összeállítható nemzedékrendjén ezen Pál igy helyezhető el:

[ÁBRA]

E szerint Pál apja volt Kont Miklós, kortársa az ilyen nevü hires nádornak, Kont István pedig a testvére, meg a nagyapja volt. Az ősi címeren a Poth és Aldenburg nevek is előfordulnak, amelyek a Győr-nemzetségénél fordulnak elő. A Győr-nemzetség ezen ágazatát azonban bele szokták zavarni a Héderváryak genealogiájába, amire nyilván az adott okot, hogy a Hedrik-nembeli Dienes fia, Hedrik, ki IV. Béla korában élt s kétségkivül egyenes őse volt a Héderváryaknak v. legalább a Kont-ágazatnak, nőül vette a Győrnembeli Mór özvegyét, aki Poth nádornak volt az unokaöccse és örököse s Óvári vagy Altenburgi Konrádnak a testvére. Kont Pál ilyen nevü fia már fölvette a Pálfy nevet, ennek fia volt dercsikai és ráróiP. Miklós, ezé kápolnai és cselesztői P. Lőrinc, ki mint a pozsonyvármegyei nemesség kapitánya, 1526. Mohácsnál esett el. Lőrinc fia, Pál erdődi Bakócz Balázs leányát, Erdődi Simon zágrábi püspök hugát, Klárát vette nőül s révén az «erdődi» előnévvel együtt az Erdődy-család címerét, a hármas halom tetejéről fél kerékből kiemelkedő szarvast is átvette. Elesett a törökök ellen vívott kocsnai harcban. Ettől fogva a család mind magasabbra emelkedett. Péter nevü fiától származott unokája, Miklós (l. o.) a győri hős és pozsonyi főispán, testvéreivel Ttmás palotai kapitánnyal, János tatai és lévai kapitánnyal együtt 1851 ápr. 24. bárói rangra emeltetett. A család Miklós ágán virágzott tovább, kinek fiai közül István koronaőr 1634 febr. 13., Pál (l. o.) a későbbi nádor 1634 febr. 14., János pedig 1636 febr. 28. nyert grófi rangot, Pál ezenkivül 1651 márc. 15. megkapta a Pozsony várának örökös kapitányságát. Pál nádor ága kisunokájában a XVII. sz. végén kihalt, a család István gróf utódaiban virágzott tovább. Egyik unokájától, János bán és nádortól (megh. 1751.) származik a királyfalvi ág, másik unokájának, Miklós nádornak (megh. 1732.) ágazata Lipót (meghalt 1720.) nevü fiától származott unokáiban három felé ágazott el: Miklós kancellár és országbiró (l. o.) fia Károly (megh. 1846.) kancellár, 1807 nov. 1. elsőszülöttségi joggal hercegi rangra emeltetett s tőle származik a detrekői ág; Lipót tábornagy és koronaőr (megh. 1773.) alapította a borostyánkői ágat s mivel ilyen nevü fia Daun Teréz grófnőt vette nőül, ez az ág P.-Daun (l. o.) nevet nyert és teanói hercegi címet visel; Miklós nádor harmadik unokája Rudolf altábornagy (megh. 1768.) pedig a vöröskői ágnak őse.

A P.-család tagjai közül fölemlítendők:

P. Lipót (borostyánkői) gróf, szül. Bécsben 1716., megh. Pozsonyban 1773 ápr. 9-én. A katonai pályára lépvén, 1741. tábornok, 1752. tüzértábornok, 1758. koronaőr, 1758. valóságos belső titkos tanácsos, 1760. tábornagy, 1763. Magyarországnak 10 000 frtnyi évi díjjal javadalmazott főhadiparancsnoka. 1765. a Szt.-István-rend nagykeresztese. - P. Rudolf (vöröskői) gróf, szül. Bécsben 1719 márc. 4., megh. Pozsonyban 1768 ápr. 1-én. Cs. kir. kamarás, altábornagy, egy magyar lovasezred tulajdonosa. - P. János gróf, szül. Pozsonyban 1728 aug. 18. Borsod vármegye főispánja, cs. kir. kamarás, altábornagy, a magyar nemesi testőrség alkapitánya. - P. Károly József Jeromos (erdődi) gróf, utóbb herceg, szül. Bécsben 1735 okt. 1., megh. u. o. 1816 máj. 28. A bécsi császári kamara tanácsosa, 1774. pedig alelnöke. Azután a magyar udvari kancellária udvari tanácsosa, majd 1779. Zemplén vármegye főispánja lett. 1782. II. József császár az aranygyapja rendet adományozta neki. 1783. főudvarmester. 1791. Pozsony vmegye főispánja s Pozsony várának főkapitánya. 1807 nov. 1. I. Ferenc császár és király őt, valamint férfiági elsőszülött utódait osztrák birodalmi hercegi rangra emelte. - P. József (detrekői) gróf és 1816-tól herceg, szül. Bécsben 1764 szept. 2., megh. Pozsonyban 1827 ápr. 13-án. 1802. belső titkos tanácsos, majd a magyar királyi helytartóságnak, utóbb az udvari magyar kancelláriának titkára, tanácsosa, előadója. 1808. Pozsony vármegye helyettes, 1825. pedig valóságos főispánja és pozsonyi várkapitány. - P. Miklós gróf, szül. Bécsben 1765 dec. 3-án, megh. 1800 máj. 26. az aostai völgyben végbement csatában. Cs. kir. kamarás és tábornok volt, aki számos ütközetben résztvett és 1797. a dunáninneni fölkelő nemességnek vezére volt. - P. Alajos (vöröskői) gróf, szül. 1801 jun. 26., megh. a Blowitz melletti Hradisskban (Csehország) 1876 febr. 2. A magyar királyi udvari kancellária titkára és császári királyi kamarás, majd a triesti kormányszék tanácsosa. Utóbb valóságos belső titkos tanácsos s 1848-ig Velence kormányzója. - P. József (vöröskői) gróf, szül. 1810 nov. 15-én, megh. Pozsonyban 1873 máj. 7-én. A szabadságharc előtt nagy szerepet játszott a főrendiházban, mint az ellenzéki szónokok egyik vezére. 1848. Pozsony vármegye főispánja volt. - P. István (vöröskői) gróf, szül. Vöröskőn (Pozsony) 1828 junius 3-án. A főrendiház tagja, császári és királyi kamarás. 1848 előtt hivatalnok volt a magyar királyi udvari kancelláriánál. Résztvett az 1848-49-iki szabadságharcban. Az ötvenes években mint magyar királyi helytartósági tanácsos szerepelt. Hivataláról lemondván, a megyéjebeli tanügy és a gazdasági élet fellendítésének szentelte idejét. - P. Pál Antal (erdődi) gróf, született 1828-ban, meghalt Bécsben 1866 április 4-én. Császári királyi kamarás és valóságos belső titkos tanácsos, a Szt.-István-rend vitéze. A szász kir. udvarnál Ausztria követe volt. - P. János Ferenc (erdődi) gróf, szül. 1829 aug. 12-én. Császári és királyi kamarás és valóságos belső titkos tanácsos. A főrendiház tagja. - Id. P. János, szül 1831 aug. 12. A főrendiház tagja. Ifjuságától fogva nagy szerepet játszott Pozsony vármegye politikai és társadalmi életében. Pozsony vármegye főispánja is volt (1871-74). 1884 óta valóságos belső titkos tanácsos. Sokat áldozott a jótékonyság s a művészet oltárán. - P. Eduárd (vöröskői) gróf, szül. 1836. Császári és királyi kamarás, a maltai rend tiszteletbeli lovagja. Osztrák képviselő. Kolowrat-Krakowsky-Nowohradszy János gróf (megh. Prágában 1872.) végrendelete értelmében 1873 óta ő felsége engedélyével az ujezdi bárói címet is viseli. - P. Emil (vöröskői) gróf, szül. 1837 ápr. 24. Császári és királyi kamarás, a magyar királyi testőrség századosa. - P. József (vöröskői) gróf, szül. Lanczulban (Galicia) 1853 szept. 8. A főrendiház tagja. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte, műegyetemi és gazdasági előadásokat Bécsben, jogiakat pedig Pozsonyban hallgatott. Bejárta Európát, Afrika egy részét és tagja volt egy északsarki (Jan-Mayen) expediciónak. Az 1878-iki boszniai hadjáratban mint utász-hadnagy vett részt. Jelenleg szomolányi birtokán gazdálkodik. - P. Béla (vöröskői) gróf, szül. Pozsonyban 1858 aug. 24. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1882. Pozsony vármegye tiszteletbeli aljegyzője, utóbb főjegyzője lett. 1885 óta főrendiházi tag. - P. Miklós (erdődi) gróf és 1879-től herceg, szül. 1861 nov. 11. A 7. huszárezrednél hadnagy volt, megnősült s Malackán telepedett meg. A főrendiház tagja.

1. P. Andor (vöröskői) gróf, szül. Lodiban 1839 aug. 14. 1856. katonai pályára lépett. Kitünt az 1859-iki olasz hadjáratban. 1877. a király első lovászmestere lett. 1881. Stefánia főherceg trónörökösné udvarmestere, 1885. a magyar kir. testőrség főhadnagya, majd 1887. kapitánya. Altábornagy 1886. és 1890 óta a 8-ik huszárezred tulajdonosa. 1894 nov. 1-én lovas tábornok lett. A főrendiház tagja (1887-től), cs. és kir. kamarás (1863 óta) és val. belső titkos tanácsos (1881-től fogva). A Szt.-István (1877) és Lipót-rendek vitéze, számos külföldi rendjel birtokosa.

2. P. Fidél (vöröskői) gróf, szül. 1788 aug. 14., megh. Pozsonyban 1864 márc. 12. Császári királyi kamarás; eleinte a magyar királyi helytartó tanács, majd a magyar királyi udvari kancellária tanácsosa és udvari előadója. Utóbb árvavármegyei főispán, fő tárnokmester, valóságos belső titkos tanácsos, a hétszemélyes tábla birája, az aranygyapjas- és Szt.-István-rend vitéze. 1828-1832. Pozsony vármegye főispáni helytartója, 1830. fő kincstartó. Mint kancellár (1835-38.), ő aki még magyarul sem tudott, erőszakkal és ármánykodással, nyiltan és titokban azon volt, hogy Magyarorságot Ausztria önállótlan tartományává sülyessze. Az országgyülési ifjak társaságának föloszlatása, Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós elfogatása, minden nemzeti irányu politikai, társadalmi, gazdasági törekvés elnyomatása v. legalább is megakasztása jellemzik a nemzet zöme előtt gyülöletes kancelláriai tevékenységet.

3. P. János (erdődi) gróf és báró, szül. 1654., megh. Milanóban 1694-ben. 1672. a katonai pályára lépett. Egy-egy, a saját költségén felszerelt magyar és horvát vasas-lovas ezrednek ezredese lett (Pálffy-ezred, most a Klagenfurtban állomásozó 8. huszárezred, 1896 jul. 11. ünnepelte fennállásának kétszázadik évfordulóját). Számos, a törökök és Thököly Imre ellen vivott csatákban kitünt, ugy hogy csakhamar tábornoki, majd 1687. főhadvezéri helyettesi rangra emelkedett. A franciákon Pignarolla mellett győzedelmeskedvén, hadvezérnek nevezték ki.

4. P. János (erdődi) gróf, szül. 1664 aug. 20., megh. Pozsonyban 1751 márc. 24. Tanulmányait Bécsben és Parmában végezte. 1681. katonai pályára lépett. Előbb mint önkéntes szolgált az Isemburg-féle német gyalogezredben, majd a Pálffy-ezredbe ment át zászlótartónak. 1683. Bécsnek a török elleni védelmében vitézkedett. 1684. kapitány lett, 1687. Budának a töröktől való visszavételében is részt vett. 1688-ban már Lotaringiai Károly herceg hadsegéde, a következő évben pedig ezredes a Czobor-ezredben. 1693. tábornok, 1700. altábornagy lett. 1704. Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja és lovastábornok. 1709. tábornagy. Ugyanez évben a fölkelést szervezett II. Rákóczi Ferenc utódjaként Sáros vármegye főispánja lett. 1710. Felső-Magyarország vezénylő főparancsnoka. 1711-ben fontos szerep jutott a II. Rákóczi Ferenc fölkelését befejező szatmári béke létesítésében. 1722-ben meg nagy buzgalmat fejtett ki a Habsburg-ház leányági örökösödésének az országgyüléssel való elfogadtatásának érdekében (l. Pragmatica Sanctio), amiért III. Károly sok ajándékkal halmozta el. 1724-ben a magyar királyi helytartóság tanácsosa. 1731. országbiró s a hétszemélyes tábla birája. 1732-ben Pozsony vármegye örökös főispánja és Pozsony várának főkapitánya. 1740. az aranygyapjas rend vitéze, Magyarország főparancsnoka és Mária Terézia valóságos belső titkos tanácsosa. 1741. Magyarország nádora, 1742. a magyarországi hadsereg fővezére. Első felesége Czobor Mária anna Terézia grófnő (megh. 1733.), második Stubenberg Mária Julianna grófnő (megh. 1756.).

5. P. Miklós (erdődi) gróf, szül. 1552 dec. 7., meghalt Vöröskőn 1600 ápr. 23. Ifjuságát Miksa és Rudolf királyok udvarában töltötte. Beutazta Európa nagy részét. 1580. Pozsony vármegye főispánja és Pozsony várának főkapitánya. 1581. országbiró. Ugyanennek az évnek végén királyi főkamarásmester. 1582. cs. kir. belső titkos tanácsos. 1584. Komárom vármegye fősipánja és Komárom várának főkapitánya. 1589. Érsekújvár és a dunáninneni részek főkapitánya. 1592-ben Rudolf királytól új adománylevelet nyert a vöröskői nagy uradalomra. 1594. a bányavidéki végvárak és Esztergom várának parancsnoka. 1595. a Rudolf és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem közötti, «Tractatus Transylvanicus» címet nyert szerződés megkötésénél mint királyi biztos szerepelt. 1598 márc. 27. Schwarzenberg Adolf herceggel együtt hosszan tartó, véres harc után visszafoglalta a töröktől Győr várát. E győzelem következtében az 1599. XLVIII. t.-c. törvénybe iktatta érdemeit, Rudolf király pedig megadományozta egy ezer aranyat nyomó billikommal (a hires Pálffy-billikom), Pozsony vmegyének örökös főispánságával és Pozsony várának örökös főkapitányságával, továbbá a grófi ranggal. A királyi oklevél különösen kiemeli P.-nak a törökök ellen Fülek, Nógrád, Drégely, Palánk, Esztergom, Győr, Buda stb. mellett aratott nagyobb győzelmeit. Felesége volt Fugger Mária, Fugger Márk báró leánya.

6. P. Miklós (detrekői) gróf, szül. Bécsben 1710 szept. 4., megh. u. o. 1773 febr. 6-án. 1732. a. m. kir. udvari kancellária tanácsosa, 1746. Mária Terézia királynő valóságos titkos tanácsossá tette. 1758. már Magyarország főkancellárja. 1759. az aranygyapjas rendet kapta. 1762. lemondott a kancellári tisztről. 1765. országbiró. 1767. József császártól a Szt.-Isván-rend nagykeresztjét nyerte. V. ö. Marczali Henrik, Gróf Pálffy Miklós főkancellár emlékiratai Magyarország kormányzásáról. Adalék Mária Terézia korának történetéhez (Budapest 1884).

7. P. Miklós (erdődi) gróf, szül. 1657 máj. 1., megh. Pozsonyban 1732 febr. 20. 1673. a bécsi egyetemen tanult. 1675. cs. kir. udvarnok lett. 1687. egy saját költségén felszerelt magyar gyalogezred tulajdonosa. Ezentul gyorsan emelkedett a katonai pályán. 1690. tábornok. 1692. altábornagy. 1693. Kassa várának hadi parancsnoka. Ugyanez évben főkamarásmester lett. 1694-ben Pozsony vármegye örökös főispánja és a pozsonyi vár örökös kapitánya. 1701. koronaőr és a cs. kir. gyalog testőrség főkapitánya. 1707. tábornagy. 1711. Eleonora császárné és királyné főlovászmestere. 1712. III. Károly király aranygyapjas vitézzé emelte. 1713. országbiró, 1714. nádor lett. Mint ilyen nagy buzgalmat fejtett ki az 1722-iki országgyülésen a pragmatica sanctio törvénybe iktatásának céljából. 1723. a. m. kir. helytartó tanács és a hétszemélyes kir. tábla elnöke lett.

8. P. Móric (vöröskői) gróf, szül. 1812 jul. 12. A főrendiház tagja, cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos. Már ifjukorában a császári seregben a 7. sz. vértesezredbe lépett, ahol csakhamar kapitány lett. 1847. Pozsony vármegye adminisztrátora. 1848. Lamberg megöletésekor boszura sarkalta a bécsi kormányt, s munkásságát meg életét ajánlotta föl a magyarok ellen. Nemsokára őrnagyi rangot nyert, s mint ilyen Windischgrätz melé osztatott be. Midőn a Kossuthtól küldött Ivánka a béke ügyében Windisgrätz táborában járt, P. kijelentette neki, hogy ha igaz az, hogy 15 nap alatt minden magyar köteles hazájába visszatérni, ugy ő megszünik magyarnak lenni. Midőn Windisgrätz 1848 dec. 27. Görgey visszavonulása után Győrt megszállotta, a város kulcsaival P.-t küldte Ferenc Józsefhez Olmützbe. 1849. Haynau táborszernagy szárnysegédje lett, majd csendőrségi alezredes, utóbb huszárezeredes. P. egyike volt ama mágnásoknak, kik 1849 máj. 17. fölszólítást intéztek a magyar nemzethez a fegyverletétel érdekében. 1852. a Szt.-István-rend kis keresztjét nyerte. 1855. vezérőrnagy és az I. sz. lovas hadtest parancsnoka lett. 1859. altábornagy és zágrábi hadosztályparancsnok. Ebben az évben kapta a másodosztályu vaskoronarendet is. Az 1861-iki emlékezetes országgyülés föloszlatása után Magyarország kormányzójává neveztetvén ki, közönnyel intézte hazája szellemi életének elnyomását. E hivatalában 1865 jul. 18-ig maradt. Távozásakor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. 1867 óta rendelkezési állapotban van. 1861-től fogva a 15. sz. huszárezred tulajdonosa, lovassági tábornok. 1889. pedig az aranygyapjas rendet kapta.

9. P. Pál (erdődi) nádor, Miklósnak, a győri hősnek fia. 1625-46. a m. kir. kincstár elnöke. 1625. kir. főpohárnokmester és kir. tanácsos. 1630. a pozsonyi országgyülés elnöke. 1646. országbiró, 1649. nádor és a jászok s kunok kapitánya. IV. Fülöp spanyol király az aranygyapjas rend láncát adományozta neki. Megh. Pozsonyban 1653.

10. P. Tamás (erdődi), 1633. Pozsonyban, 1641. pedig Nagyszombatban végezte teologiai tanulmányait. Majd Rómába ment, ahol 1645. papnak szentelték fel. 1648. esztergomi kanonok és battai apát, 1649. zólyomi főesperes, 1650. csanádi püspök, Heves és Szolnok vármegye főispánja. 1658-ban váci, 1671. nyitrai kancellárja. I. Lipót annyira becsülte, hogy elenfezte «angelus consilii»-nek (a tanács angyala). Mindazonáltal I. Lipót és Hocher Pál osztrák kancellárnak abszolutisztikus, magyarellenes politikájával szemben erős ellenzéki tevékenységet fejtett ki, különösen az 1678-iki országgyülésen. Megh. Bécsben 1679 máj. 6.

Forrás: Pallas Nagylexikon