Páli

(a. m. szöveg), szentirás, a D-i buddhisták irodalmi nyelvének a neve. Még nem lehet tudni, hogy melyik indiai tartomány lakóinak volt az anyanyelve. Annyi bizonyos, hogy nem volt sem Buddhának a hitalapítónak, sem a Magadhaország népének a nyelve. A szanszkrit egyik legrégibb dialektusa, mely nyelvtanára és szókincsére igen közel áll ahhoz, csakhogy sokkal lágyabb, erőtlenebb ejtésü. A hires buddhista király Asoka kőbe vésett feliratai egy a P.-tól különböző, de vele szoros rokonságban levő nyelven vannak szerkesztve. Ez okból némelyek a P. nyelvemlékekhez számítják őket. Először Prinsep fordította angolra ezeket a mi időszámításunk előtti III. sz.-ból származó kőokmányokat a Journal of the Asiatic Society of Bengal (1837), azután Wilson az angol-ázsiai társaság folyóiratában (London 1851). P. nyelvtanokat irtak Clough, Compendious Pali grammar, with a copious vocabulary (Colombo 1824); Minajev, Grammaire palie (Páris 1874, eredetileg oroszul 1872); Frankfurter, Handbook of P., being an element. grammar, chrestomathy and glossary (Hertford 1883); Müller E., A simplified grammar of the P. language (London 1884); Kuhn, Beiträge zur P.-Grammatik (Berlin 1875); Torp, Die Flexion des P. im Verhältniss zum Sanskrit (Kristiania 1881). P.-angol szótárt irt Childers, Dictionary of the P. language (London 1872-75). Az európai tudományos világban először Burnouf és Lassen ismertették a P.-t Essai sur le P. (Páris 1826). A buddhista P.-tudósok szent nyelvök megértésére számos nyelvtant és szótárt irtak. Egyik leghiresebb P. nemzeti grammatikus Kaccsajána. V. ö. Alwis, An introduction to Kachchâyana"s grammar of the P. language (Colombo 1863); Sénart, Grammaire Pâlie de Kaccâyana (Páris 1871).

A P.-irodalom, melynek legrégibb emlékei a Kr. e. III. sz.-ból valók, az ind szellemi tevékenység minden körére kiterjed. Természetesen a vallásos buddhista iratok a P.-irodalom legérdekesebb részei. A P.-könyvek kiadása körül legnagyobb szolgálatot az angol P.-Text-Societty tesz, mely már java részét gondos kritikai szöveg kiadásokban hozzáférhetőkké tette a már régiségök miatt is kiválóan érdekes műveknek. A buddhista szent könyvek már a legrégibb idő óta három osztályba vannak sorozva. Közös nevük P. nyelven Tripitaka (három kosár). Az első Szuttapitaka (szutta, a szanszkrit szutra a. m. fonal, szabály), mely Gautama Buddhának mondásait és tetteit lehetőleg a mester saját szavaival adja elő. Magától érthetőleg későbbi irók munkája s csak nagyobb tekintély végett van minden a próféta szavaként feltüntetve. Öt alosztályra osztják a buddhista teologusok a Szutta-pitakát: I. Digha-Nikája v. hosszu értekezések, ide 34 szutta tartozik. Hetet közülök franciára és angolra fordított Burnouf és Gogerly; Digha-Nikâya, Sept Suttas pâlis (Páris 1876). Egyet, a Maháparinibba-szuttát kiadta Childers (London 1878) és angolra fordította Rhys Davids: Buddhist Suttas, trans. from Pâli (Sacred Books of the East XI., Oxford 1881). II. Madsdshima Nikája a. m. középnagyságu értekezések, 152 nem igen hosszu szutta gyüjteménye, eredetiben kiadta Trenckner, The Majjhima-Nikâya (London 1888). Németre fordította Neumann: Die Reden Gotamo Buddho"s (Lipcse 1896). III. Szamjutta Nikája, azaz összefüggő beszédek vagy érkezések, eredetiben kiadta Feer (4 köt., London 1888-94). IV. Anguttara Nikája, vegyes tartalmu oktató beszédek, eredetiben kiadta Morris, The Anguttara Nikâya (2 köt., London 1883-88). V. Khuddaka-Nikája, rövid értekezések. Elég különösen címével ellenkezőleg ez a legnagyobb Nikája, mert tizenöt különféle művet foglal magában. A tripitaka második pitakája az u. n. Vinajapitaka (a fegyelem kosara). Eredetiben kiadta Oldenberg: Vinaya-Pitakam, one of the principal Buddhist holy scriptures in the Pali language (5 köt., London 1879-83). Angolra fordították Rhys Davids és Oldenberg: Vinaya, Texts transl. fr. the Pâli (Sacred Books of the East, 3 köt., Oxford 1881-1885). Az Abbidhamma-Pitaka nevét viseli a harmadik osztálya a buddhista vallásos könyveknek. Ezeket azelőtt a buddhisták metafizikájának nevezték el, jóllehet a régi buddhisták keveset törődtek a bölcsészeti kérdésekkel. Sok mindenféle csodálatos tárgyról szólnak az ide sorolt művek: az életről a földöntuli más világokban, az elemekről és a lét okairól, személyes tulajdonságokról stb. A kánoni könyveken kivül van még több igen érdekes mesegyüjtemény. Nagy jelentőséggel birnak nemcsak Cejlon és a buddhizmus, hanem az egész ind történelemre a P. történelmi művek: a Mahávansza, eredetiben és angol fordításban kiadta Turnour: Mahawanso (the great historical Book of Cejlon), Pali and English with an introduction on Pali Buddhistical literature (Cejlon 1837), mely ugyszólván első keltette fel az érdeklődést a P. nyelvészet és irodalom iránt Ny-on. A Dipavaszma, eredetiben kiadta és angolra fordította Oldenberg: The Dipavamsa. An ancient Buddhist historical record, ed. and transl. (London 1879). Érdekes a görög és ind műveltség érintkezése szempontjából a görög Menander (Kr. e. 150) P. alakjában Milinda királynak kérdéseit egy Nágaszena nevü buddhista bölcshöz tárgyaló régi P. irat, eredetiben kiadta Trenckner: The Milindap?ho dialogues between king Milinda and the buddhist sage Nagasena. Pali Text (London 1880). Angolra fordította Rhys Davids: The Questions of King Milinda. Transl. fr. pâli (Sacred Books of the East, Oxford 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon