Palimpszesztus

(szó szerint: újból lesimított), azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan kivakarták, vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen irni (innen latin neve: codex rescriptus). A papirusz, hártya és egyéb iróanyagok drága volta miatt ezt már az ókorban megtették, de fokozott mértékben a középkorban, midőn az ókori klasszikusok műveit is el lehetett tüntetni és szövegükre evangeliumokat és egyéb vallásos tartalmu könyveket irni. Ha aztán az átragasztás és vakarás dacára kicsillámlott az eredeti (alsó) szöveg, akkor a jelenkori filologusok s paleografusok figyelmesek lettek rá és alkalmas vegyi szerekkel a felül ragasztott papirosréteget, vagy a vakarás fölébe irt szöveget eltávolítván, gyakran rendkivül becses leletekre akadtak. Igy jött napfényre: Cicero, De re publica, Frontonis orationes et epistolae, Gaii institutiones stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon