Béla, állatfestő, szül. Nagy-Mihályon (Zemplén) 1845.
Ungváron tanult. Itt már mint jó rajzoló vált ismeretessé tanulótársai között.
Ungvárról pár éve mulva Pestre jött, hogy tanulmányait folytassa s ha lehet, a
rajzolásban is tovább képezze magát. Landau volt a tanítója s eljárt Van der
Vennehez is, kinek a hatvanas évek elején iskolája és műterme volt a Hal-téren.
A hatvanas évek közepén szerencsecsillaga Waldstein gróffal, Sztáray grófné
fivérével hozta össze, aki aztán több másolatot rendelt meg nála és Andrássy
Gyula grófnak is bemutatta. Ez P.-ban ráismert a jövő művészére és 1867. három
éves ösztöndíjat eszközölt ki a számára, hogy tanulmányait folytatni Bécsbe
mehessen. Haladása az akadémián rohamos volt. Félév mulva már a mesteriskolába
jutott s játszva oldotta meg a legnehezebb föladatokat. Négy évet töltött
Bécsben és tanult Engerth Edénél, a történeti festészet tanáránál is, de
érdeklődését folyvást csak az állat- és genrefestészet birta. Azonban még
mindig csak arcképeket festett, mert szülőiról is gondoskodnia kellett, kik
1868. hozzá költöztek. Igy készítette el a királyi pár arcképét két példányban
is, először Nagyvárad, majd Zágráb számára. E közben természet után készült
tanulmányai is folyvást szaporodtak, mert a nyári hónapokat vagy Kendeffy Árpád
boldogfalvai birtokán, vagy Waldstein János gróf várpalotai kastélyában
töltötte. Később éveken át időzött a Tisza-családnál. Geszten készítette
akoltanulmányait is, melyeket azután sok szerencsével használt föl állatképein.
De megfestette egyúttal a kastély plafondját is, Aurora ébredését ábrázolva sok
technikai ügyességgel, de Guido Reni eltagadhatatlan hatása alatt. A bécsi
akadémián elért siker 1871 őszén újabb állami ösztöndíjat szerzett számára,
mellyel aztán Münchenbe ment, hogy tehetségét kizárólag az állatfestészetnek
szentelje. Dolgozott a Dietz iskolájában s rövid időre Piloty tanítványa lett.
Münchenben készült a Delelő nyáj címü nagyobb kompoziciója, mely az 1873-iki
bécsi világkiállításon általános érdeklődést keltett, érmet kapott s egy
amerikai műbarátban talált vevőre. 1874. már mint ismert nevü művész tért
vissza Budapestre s megfestette Birka-akol c. nagy képét, melyet Zichy Viktor
gróf váltott magához s mely utoljára a Hőtel Drouotban került árverés alá, ahol
14 000 frankot fizettek érte. A hetvenes évek közepén egymásután festette Deák Ferenc,
Sennyey Pál báró, Károlyi György gróf és a főispánok arcképeit, mig apró
állatképei rendesen a jobb módu polgárság körében találtak vevőre. Nagyobb
igényü képe ez időtájban I. Ferenc József király lovas arcképe volt, melyhez
egypárszor ő felsége maga is ült Gödöllőn. Ez a kép annyira megnyerte az udvar
tetszését, hogy Erzsébet királyné is megrendeléssel tüntette ki P.-ot. Számára
készült legszebb állatképeinek egyike, a Telelő juhok. Most már sok
megrendelése volt s nagyobb művek alkotására is gondolhatott volna, de szemei a
megerőltető munkásság következtében gyengülni kezdtek s orvosai eltiltották őt
a dolgozástól. Ekkor az énekesi pályán keresett kárpótlást és nagy szorgalommal
kezdte művelni szép tenorhangját. Énekelt Dortmundban, Düsseldorfban, Brémában,
Kölnben, Berlinben, Weimarban s a lapok nagy elismeréssel nyilatkoztak
képességeiről. A nyugalom olyan hatással volt rá, hogy szemei évek mulva
megerősödtek s visszatérhetett első szerelméhez, a festészethez. Düsseldorfi
lakásán műtermet rendezett be s két életnagyságu birkafőt festett. A siker
általános volt, P.-ot a legkiválóbb állatfestőkkel kezdték összehasonlítani.
Még nagyobb hatása volt az Etetésnek, amelyet a német műbrálók valóságos
mestermű gyanánt emlegettek. P. 1887 tavaszán tért vissza Magyarországba és
előbb Tatán, Esterházy Miklós gróf kastélyában tartózkodott mint a várszinház
és művészeti iskola igazgatója, azután pedig a fővárosba tette át lakását, hol
ma is szorgalmasan dolgozik. Újabb művei közül kiválnak a Károlyi István grófot
és vadásztársaságát ábrázoló nagy méretü festmény, Andrássy Gyula és Széchenyi
István grófok lovas arcképei, főleg pedig a megfigyelés és jellemzés ritka
erejéről tanuskodó birka-tanulmányok. P. a Ferenc József-rend lovagja s
azonkivül az állami aranyérmet is megkapta 1895.
Forrás: Pallas Nagylexikon