Palma

1. Jacopo il Vecchio (az öreg), olasz festő, szül. Serinaltában Bergamo mellett, valószinüleg 1480., megh. Velencében 1528. Életéről különben mitsem tudunk. Fiatal korában Velencébe került és ott valószinüleg Giovanni Bellininek volt tanítványa, utóbb azonban Giorgione meg Tiziannal egy irányban haladt. Ezek mellett a legkitünőbb velencei festő. Műveiben a legerősebb érzék nyilatkozik a természet festői szépségei iránt. Különösen fogékony a női szépség iránt, mely addig az olasz renaissance művészetében aránylag alárendelt szerepet játszott. Vallásos tárgyu képei, szent családjai, az u. n. santa conversazionék egészen szabad fölfogásu csoportok, gyönyörü, ragyogó szinezésü táj közepette. Oltárképei közül legkitünőbbek: Szt. Péter szentek közt trónol (velencei akadémia); oltárképek a serinaltai székesegyházban és a milanói Brera-képtárban; a velencei S. Maria Formosa templom oltárképe, a leghiresebb valamennyi között, melynek fő alakja, szt. Borbála, a festészet legkiválóbb remekművei közé tartozik; a vicenzai S.-Stefano-templom oltárképe; A királyok imádása (Milano, Brera). Egyéb vallásos tárgyu képei közül A házasságtörő nő Krisztus előtt (Róma capitoliumi képtár) és Ádám és Éva (Braunschweigi képtár) képein kivül majdnem csak szent családok, santa conversazionék maradtak fönn, de tőle való Jakab és Ráchel találkozásának gyönyörü képe is a drezdai képtárban. Szent családjai közül az elsők (a rovigói és bergamói képtárakban) még egészen egyszerüek. Utóbb mind gazdagabbak lesznek; különösen szinezésük szinte páratlan varázsu. A legkitünőbbek a drezdai és a római Colonna-képtárban, a bécsi és nápolyi muzeumban és a müncheni képtárban vannak. Tevékenységének másik oldala Velence hires női szépségeinek ábrázolása. Egyes alakok vagy csoportok. Valamennyi nemes, csábító szépségü. Néha mitologiai vagy történeti személyek álarca alatt lépnek föl, mint a Venus a drezdai képtárban. Lukrécia két képe a római Borghese-képtárban és a bécsi muzeumban, Judit a firenzei Uffizi-képtárban. A tisztán képmások közül a leghiresebbek: az u. n. Bella di Tiziano (Róma, Sciarra-képtár); a bécsi muzaum 6 képe, közöttük a hires Violanta; A szép lantosnő (Alnwick Castle); az u. n. Három grácia (drezdai képtár) stb. V. ö. Rosenberg a Dohme-féle Kunst u. Künstler-ben.

2. P. Jacopo, il Giovane (a fiatal), olasz festő, az előbbinek kisöccse, szül. Velencében 1544., megh. u. o. 1628. 15 éves korában Rómába ment és ott Rafael, Michelangelo és Polidoro da Caravaggio műveit tanulmányozta. 8 év mulva visszatérvén Velencébe, modora, a római és firenzei mesterek formáinak egyesítése a velencei szinezéssel, olyan kedveltté lett, hogy elhalmozták megrendelésekkel és a gyors munka következtében kiváló tehetsége nem volt képes a hanyatlástól visszatartani. Tintorettóval és Pado Veronesevel egyidejüleg néhány nagy képet festett a velencei dogepalotában. Legjobb képeinek egyike: Lázár föltámasztása, a velencei Abbaziában van; egyéb művei a velencei akadémiában, a bécsi, drezdai, müncheni, casseli stb. képtárakban találhatók. A budapesti orsz. képtárban is van két képe (603, 604. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon