Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pálmák... ----

Magyar Magyar Német Német
Pálmák... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pálmák

(Palmae,a torzsás virágzatu egysziküeknek rendesen elágazatlan karcsu száru fás családja. Csupán a tébai dumpálma ágas; egyes P. szárának töve v. dereka megdagad. A P. legtöbbje nyulánk sudaru, p. a kelpálmáé 50 m.-re is megnő, holott a déleurópai törpe pálma törzse legföljebb 2 m.-re emelkedik föl. A pázsitfélékre elszórt leveleivel inkább emlékeztető nádpálma (Calamus) pedig vézna, legföljebb 25 cm. átmérőjü, hajlékony szára még 90, sőt 160 m.-re is megnyulik; de levele horgocskás főina segítségével fáról-fára kapaszkodik. Az erős mellék-, néha mankós gyökerekkel földbe szegződött szár a levélnyél maradékaitól foszlottasan pikkelyes; egyes esetben tele van a levél eltüskésedett pálháival: más P. szára meg sima, azonban tele van az egészben levált levél nyele talpának abroncsos nyomaival (l. az ábrát). A törzs belsején az egyes edénynyalábok elkülönödve vonulnak, aminek következtében a szár átmetszetén (l. az ábrát és az Edénynyaláb cikket) mintegy szétszóródtak. A rengeteg nagy levelek nyelük hüvelyszerü tövével a szárat körülfogva leginkább tetején vannak és ott sűrű üstökből sugároznak szét. Némely P. levelének ráncos lemeze a közök szövetének elhalása miatt szétfoszlik és az erek vonulása szerint tenyeresen, illetve tollaasan fűzöttnek (összetettnek) látszik (legyezős, illetve tollas levélzetü P.). Nagyon apró virágaikkal alsóbb rendü családokra (p. szittyó-, sőt pázsitfélék) emlékeztetnek; a virág és virágzat megalakulása pedig sokszor a buzogányos (torzsás) viráguakéval egyezik meg és kinyilás előtt külön-külön, sőt közös, néha óriási (Oreodoxán 2 méteres) burokban (spatha) rejtőzik. A 3-3 levelü kehely és párta csekély különbségénél fogva majdnem lepel. A himek 2X3-asok, a belső magzat 3-as levélköre ritkán egyenlő metszetü, sokszor ferde, sőt akárhánynak virága özvegy vagy nősözvegy.

A termést a jobbadán elfásuló megnőtt lepel burkolja be; nagyobb részt csontmagvu, illetve közönséges bogyó. Magva 3 is lehet, de elsatnyulás miatt néha csak egy fejlődik ki. A magbél eleinte teljes, érve megsűrüsödik, sőt gyakran csonttá keményedik meg. Egyes P. magva e közben megodvasodik. Csirája a magbél oldalán gyökerecskéjével kifelé fordul és kinyulva, a szintén megnyuló sziklevél végébe takarózva, iparkodik a földbe tűződni, miközben a magbél tejét szopva annyira fúródik, hogy tetejét is belehúzza. A gyökér hegyén a földből kibujt elős valódi levél segítségével a fölülről leszivárgott nedv oly bőséges mellékgyökereket fakaszt, hogy az eredetit, a főgyökeret, mint a többi egyszikü is teszi, elsorvasztják. A P.-nak vagy ezerszáz ismeretes faja jobbadán meleg, nyirkos levegőt szeret, de van olyan is, amely a melegebb mérsékletben is megél. Ezért leginkább a forró égöv lakói, ahol legtöbbjük a rónán és dombvidéken díszlik, ámbár némelyik, p. a királypálma (Oreodoxa), a viaszpálma (Ceroxylon) 2700 méter magasságban a lombos fák felső határán is buján nő. A P. legszámosabb faja Dél-Amerika szülötte. Ilyenek Mauritia, Acrocomia, Bactris, chamaedorea, Oreodoxa, Euterpe, Attalea stb. DK-i Ázsiában is sok terem, p. Metroxylon, Calamus, Areca, Borassus és mások. Afrikáé a Hyphaene, Raphia, Elae?s stb., holott a datolyapálma Ázsiáé is. A P. jobbadán vagy ó-, vagy újvilágiak, csak elhurcoltak közösek (kókuszdió). A mérsékelt égöv Európában a lombpálmát, Kelet-Ázsiában pedig a Livistonát, É.-Amerikában a főzelék-pálmát (Sebal), a D-i sziget-tenger a Kentiákat neveli. A P. ritkán egyesülnek egész állományokká, hanem jobbadán kisebb csoportokban, sőt lombos erdők fái közt elszórtan is nőnek. A délamerikai Ceroxylon és az Oreodoca 50 méters sudarukkal a legföljebb 30 méteres őserdő fölött mint egy erdő-emelet tekint le. Ezért nevezhette őket Linné igy: principes azaz fejedelmek. A P. a föld régi lakói. Maradványokból és kövesületekből 100 fajnál többet állapítottak meg; nálunk a petrozsényi kőszénben találtak. Mérges vagy haszontalan növény nincs köztük. Az ember mindenféle szükségletére jut belőlük; élvezet, fűszer, élelem, ruházat, lakás, orvosszer stb. kielégítést talál a P. egyes részeiben. A zsenge csúcshajtás főzeléket, a nedv italt, a gyümölcs és mag étket szolgáltat. A fa belseje virágzás előtt tele van liszttel (szágó), cukorlével, illetve musttal. A kemény fatst építésre, faragásra alkalmas. A spanyol-nád (Calamus) szövésfonásra jó. A levélnyél v. a gyümölcsburok rostjaiból szőnyeg, kötél v. szövet készül. A P.-ka rokon délamerikai Carludovica palmata zsenge levelének széthasogatott legyező-szalagjaiból készül a panama-kalap. Egyes P. üvegházaink, szobáink, sőt nyáron szabadban is érdemes dísznövényeink (l. Díszlomb), melyeknek egyszerü tenyésztése jó keresetforrás. A datolya-pálma gallyait (voltaképen leveleit) az ó-assziriaiak, ó-egyiptomiak, zsidók és rómaiak győzedelmi, illetve vallásszertartásbeli fölvonulások alkalmával hintették hálás tisztelet jeléül, mely szokás a keresztény vallásba is átment (virágvasárnap), de más gallyakkal (pálmafa, a fűz és a nyár molyhos barkáju hajtása).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is