Pálmatobzosak

(cycadeák, Cycadaceae), a nyitva magzók rendje s egyetlen családja. Pálmatermetü örökzöld fák (90 élő faj), nagy szárnyalt vagy szárnyasan szabdalt levelekkel (ezért lombos, nyitva magzók). Mind forró földövi, ágatlan. A levél fejlődésére nézve a harasztokhoz közeledik, fiatalon egyetlen egy nagy tetőrüggyé borul össze, mint a pálmáké, s mint a harasztoké, bekunkorodott. Oszlopalaku törzsük jelentékenyen vastagodik, fiatal korban, gyakran még később is gumó- vagy gömbalaku, és sűrü pikkelyes. Bele jól kifejlődik és sok keményítő van benne. Némely faj beléből (a keletindiai Cycas circinalis meg a délafrikai Encephalartos lanuginosus) szágó lesz, más fajnak a fiatal levele vagy a magva ehető. Legtöbb Amerikában terem, az óvilágban kevés, néhány a Jóreménységfoknál és Új-Hollandiában is él. Az ősvilági flórában, a kőszénkorszaktól a harmadkorig a P. jelentékenyek s a jura és kréta korszakában a vidék fiziognomiáját egy részint ők szabták meg. 37 génuszának mintegy 300 ásatag faja ismeretes. V. ö. Miquel, Monographai Cycadearum (1842); U. az, Mieuwe bijdrag til de kennis d. C. (Amsterdam 1868); Regel, Cycadearum generum specierum que revisio (Giessen 1871).

Forrás: Pallas Nagylexikon