Palocsay
híres emberek
György báró, Rákóczi Ferenc hive és huszárkapitány, szül.
Palocsán, Sáros vármegyében, megh. u. o. 1730. Előkelő család sarja, mely
Palocsa és Dunajec (Nedec) várakat, a szepesi Eőrt és a fejérvármegyei
Tordacsot birta. P. hosszabb ideig a császári zászló alatt a Rajna mentén a
franciák ellen harcolt, de 1703. Landau ostroma közben súlyosan megsebesült. Az
udvar azután a Gombos-féle huszárezredet, melyben P. is szolgált,
visszarendelte Magyarországba, hol a Rákóczi-felkelés napról-napra jobban
terjedt. P. a jablunkai szoroson át Palocsa várába vonult vissza, de mig Gombos
tovább is Lipót szolgálatában maradt, P. Rákóczinak ajánlá föl kardját, aki
huszárezredessé kinevezte s rokonának, Károlyi Sándornak tiszántuli hadtestébe
osztotta be. Itt P. annyira kitünt, hogy 1705. dandár-tábornokká léptették elő
és 3 ezredet vezényelt. 1710 jul. tábornokká lett és a dunántuli hadjárat
vezetésével biztatott meg. 1710 végén pedig Ungvár parancsnokává nevezték ki. A
szatmári béke után P. Vak Bottyán generális fiatal özvegyét, Forgách Julia
grófnőt vette el (második) nejéül és csöndes visszavonultságban töltötte utolsó
éveit. A vitéz kuruc jóízü magyar humoros költő is volt, mint nagy számban
megmaradt versei mutatják. 1703. az akkor érvényben levő hadi szabályzatot
fordította le magyarra. V. ö. Thaly K. cikkét a Hadtörténeti Közleményekben
(1895, 289. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|