Pálóczy László

Pálóczy László, Borsod vármegyének több országgyülésen nagyhirü követe s a kerületi ülések jegyzője, szül. Miskolcon 1783 okt. 14., megh. Budapesten 1861 ápr. 27. Köznemes családból származott, mely címerét III. Ferdinánd királytól kapta. (A család tagjai közül György liszkai ref. lelkész volt, aki 1777. Lakodalmi köntös, 1779. Állandó élet tüköre c. egyházi munkákat adott ki.) Kálvinista kollégiumban nyervén kiképeztetését, ennek sajátságos tipusát mind haláláig megtartotta. Nyilvános szereplését Borsod vármegyében kezdte meg. 1832. a vármegye egyik kerületének követéül választatván, a pozsonyi országgyülésre küldetett s ő volt az első, ki az országgyülésen hozott törvényeket magyarul kezdte szerkeszteni és ezért utóbb aranytollal ajándékozták meg. Az 1848-iki országgyülésen Miskolc városát képviselte és mint ilyen jelen volt Debrecenben, hol a kegyelmi szék tagjává neveztetett ki; e miatt ő is az újépület foglya volt, honnét Haynau teljhatalmu parancsnok megkegyelmezése útján szabadult ki, képviselőtársai nagy zömével együtt. Ezen tul Miskolcon éldegélt, mig az 1861-iki parlamentbe újból felküldték régi tisztelői. Ezt az országgyülést ő nyitotta meg mint korelnök, s az elnöki széket a megválsztott elnöknek még átadhatta, de azután csakhamar meghalt. Miskolcon síremléket emeltek neki. Hű és szép arcképe Borsod vármegye gyüléstermében van.

Forrás: Pallas Nagylexikon