Panaetios

Rhodosból, szül. Kr. e. 180 körül, megh. Kr. e. 110 körül. Diogenes tanítványa, főterjesztője a stoicizmusnak Rómában, ahol Lälius, az ifjabb Scipio és más római előkelők barátjai voltak; Scipiót el is kisérte keleti útjaira s 129. Athénbe ment, mint Antipater utódja a stoikus iskola élén. P. a régi stoicizmus elveit tanította, általában kevésbbé dogmatikus volt, bevallotta, hogy a tökéletes bölcseségtől távol áll, a külső javak értékét nem tagadta, a vallási fölvilágosodás mellett harcolt. Műveiből kevés töredék maradt ránk, de tudjuk, hogy az ő egyik művén alapszik Cicero De officiis címü munkája. Qu. Mucius Scaevola, a hires jogtudós és pontifex maximus az ő tanítványa volt. V. ö. Schmekel A., Die Philosophie der mittleren Stoa u. ihr geschichtlicher Zusammenhang (Berlin 1892); Zeller E., Beiträge zur Kenntniss des Stoikers P. Comment. in. honorem Theodor Mommsen 1877, 402-410.

Forrás: Pallas Nagylexikon