Páncél

a test födözésére s az ellenséges fegyverek hatása ellen való óvására szolgáló készülék, amely erős szövetre varrt gyűrükből s pántokból, később teljesen érclemezekből állott. A rostélyos P.-ing (cotte treillissée) keleti eredetü bőr vagy vászon lorica, mely egymást keresztező bőr- v. ércpántokkal s ezek közeiben nagyfejü szögekkel volt erősebbé téve. A gyűrüs P.-ing (cotte annelée) vasgyűrükkel erősített bőr vagy vászon lorica. Később a vasgyűrüket egymáshoz kapcsolták s igy keletkezett az önálló gyűrüs vasing (broigne, brugne, Brünne). Ezt derékszorító fölé öltötték. Voltak ezen kivül (XI. sz.) láncos P.-ingek (cotte rustre) is, melyek a gyűrüs P.-ing s a gyűrüs vasing között való átmenetelnek tekinthetők. Ezeket a még egymáshoz nem kapcsolt gyűrüket ugy varrták föl, hogy egymást félig takarták. Belőlük fejlődött a XII. sz.-ban már sok helyt szokásos szemes P. (cotte de mailles), melynek gyűrüi egymáshoz voltak szögezve s ezt is, mint a gyűrüs vasinget, a derékszorító fölébe öltötték. Ezeken kivül voltak lemezkés (cotte maclée), pikkelyes vagy halhéj és szaruból készült s vassal erősített P.-ok is, de mindinkább divattá vált a normann haubert, mert az eddig elősoroltak csak a törzset fedték. L. még Vért.

Forrás: Pallas Nagylexikon