Pancic

(ejtsd: -csics) József, belgrádi botanikus, 1868 óta a m. tud. akadémia külső tagja, szül. Bribirben, a magyar-horvát tenger mellett, 1814 ápr. 17., megh. Belgrádban 1888 márc. 8. Fiuméban és Zágrábban tanult, az orvosi pályát pedig Pesten végezte (1842). Orvosgyakorlatot Budán kezdett, innen orvosnak és házi tanítónak Ruszkabányára ment, s a vidéknek természeti kincseit, kivált a növényzetét kutatta. 1845. Bécsben a gyüjtött botanikai anyagot dolgozta fel s Endlicher előadásait hallgatta. Következő évre Szerbiában Jagodina, nemsokára Kragujevác orvosa lett. Itt is buzgón botanizált, s növényeit a magyar (Heuffel) és külföldi botanikusokkal közölte. 1853 okt. 8. a belgrádi licuemba a termékrajz meg az agronomia tanára lett. Szerbiában a terméktudomány fellendülése, a botanikuskert, növénygyüjtemény s Szerbia flórájának kutatása mind P. érdeme. Azelőtt Szerbia flórájából alig ismertek valamit, P. a legkülönösebb ritkaságokat derítette föl, köztük egy ernyőst, melyet Visiani Panciciának nevezett. A szkupstina tagja és alelnöke is volt. A tőle alapított botanikuskert arról volt nevezetes, hogy benne lehetett látni Szerbia meg a Balkán növényritkaságait. Több esztendőn át mint a szerb tudós társaság, majd az akadémia meg a közoktatás tanácsának elnöke volt, a szt. Száva-rend nagy és a Takova-rend középkeresztjével kitüntetve. 1894. az államtanács tagja. V. ö. Kanitz A., Emlékbeszéd P. külső tagról (Budapest 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon