Pancsatantra

a. m. öt könyv, egy régi ind mesegyüjtemény. Célja állatmesék alakjában bölcseségre oktatni és jó tanácsokkal ellátni a fejedelmeket. Valószinüleg eredetileg buddhista mű volt, mely idők folyamán szanszkritra fordítva hindu alakot nyert. Mostani öt könyvre osztása újabb keletü, mert mint azt fordításaiból láthatni, régente 12 könyvből állott. Ezt a teljes mesekönyvet fordíttatta le Nusirván persa király (uralkodott 531-579.) pehlevire, Persia akkori irodalmi nyelvére Kr. u. a VI. sz.-ban. A pehlevi-fordítás elveszett, de fennmaradt az abból készült s a benne fő szerepet játszó két sakálról Kalila és Dimnának (az eredetiben a két sakál neve Karataka és Damanaka) nevezett arab fordítás. Ebből készültek a Symeon Seth-féle görög (XI. sz.) és a Bickell által közzétett szir fordítások. Sokkal fontosabb ezeknél Joel rabbi héber fordítása 1250., mert ennek Capua János tollából származó latin fordítása honosította meg az ind mesekönyvet az európai irodalmakban. Nevezetesebb átdolgozásai és fordításai még keleten a persa Huszejn Vaiz Kasifi, Enveri-Szuheili-je (XV. sz.) és a török Humájun Námeh, mindkettő a lehető legdagályosabb irályu remeke az illető irodalmaknak. A P. eredeti szövegét kiadták Kosegarten, Pantschatantrum s. quinquepartitum de moribus exponens (Bonn 1848) és Kielhorn, Panchatantra Sanscrit text ed. with notes (Bombay 1885-86). Németre fordították: Benfey, Fünf Bücher indischer Fabeln, Märchen und Erzählungen (Lipcse 1859, 2 köt.), és Fritze Lajos, Pantschatantra, ein altes indisches Lehrbuch (u. o. 1884); franciára Lancereau mussen, De aeldste indiske Aeventyr og Fabler eller Fembogen (Kopenhága 1893). V. ö. Falconer, Kalilah and Dimnah or the Fables of Bidpai; Being an Account of their Literary History (Cambridge 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon