Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Papagájok... ----

Magyar Magyar Német Német
Papagájok... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Papagájok

(Psittaci), a kúszómadarak egyik csoportja, ahova kúszó lábu, vastag és húsos nyelvü madarak tartoznak, melyek csőrének felső kávája félkörben hajlott és kampós, az alsó pedig lemetszett végü, tövén viaszhártyával borított. Lábszáraik rövidek, vastagok, hálószerüen összekötött táblákkal borítottak. Tollazatuk rendesen élénk, rikító, de nem fémfényü és fénylő. 10-14 másodrendü, 10 elsőrendü evezőtollal. A fiókszárny mindig 4 tollu; a különböző alaku és nagyságu farkukban pedig 12 kormánytollat találhatni. Van 10-12 nyaki, 8-9 háti, 10-13 ágyék- és kereszt- s 5-7 farkcsigolyájuk. Kulcscsontjuk gyengén kifejlődött és nem mindig alkot villacsontot. Csontjaik légtartalmuak. Táplálócsövüknél nevezetes, hogy vakbelük rendesen, epehólyagjuk pedig gyakran hiányzik. Zömök testüek, többnyire fákon tartózkodnak, a kúszásnál lábaikon kivül még csőrüket is igénybe veszik; faodukban, ritkán földön fészkelnek; 2, a kisebbek 3-4-10 fehér tojást raknak. Fészeklakók. Páronként és gyakran nagy csapatokban élnek, különböző növényi részekkel táplálkoznak, az evésnél még lábaikat is használják, amennyiben az eledelt lábaik segélyével viszik a szájukhoz. Könnyen megszelidülnek, fogságban jól tarthatók, ahol beszélni, illetőleg egyes emberi hangokat és szókat utánozni is megtanulnak. Az első papagáj Kr. e. 330-ban került Európába, ezt Onesikritos, Nagy Sándor hadi hajójának parancsnoka hozta (palaeornis Alexandri). Majd Rómában látjuk mint fényűzési tárgyakat és arany, ezüst, elefántcsont kalitkákban tartották. Amerika felfedezése után pedig Európában nagyon elterjedtek. A rómaiaknál egy beszélő papagáj többet ért mint egy rabszolga. Tollait igen sok népnél díszül használják. Egyeseknek húsa is élvezhető, elég gyenge és ízletes. Európát kivévén, mind a négy világrészt lakják. 430-440 faj ismeretes, köztük két kihalt is (Nestor productus Gould. és Nestor norfolcensis v. Pelz.). Elterjedési határuk az É. sz. 40°-tól a D. sz. 55°-ig terjed. Legtöbb (140) faj Amerikában él. 5 családra osztják: 1. Kakadufélék (Plictolophidae), amelyeknek felmereszthető tollbóbitájuk van, p. Collispsittacus, Plissolophus, Nasiterna, Calyptorhynchus, Microglossus stb. nemek mintegy 32 fajjal. - 2. Arafélék (Sittacidae) hosszu farkkal, mint a Sittace, Henicognathus, Conurus, Brotogerys, Palaeornis, Melopsittacus, Platycerus, Peroporus, 142 fajjal. - 3. P. (Psittacidae), rövid farkkal, ismert 80 faját Psittacus, Eclectus, Pionias, Chrysotis, Psittacula és Loriculus nemekbe sorolják. - 4. Lori-P. (Trichoglossidae), bolyhos ecsetszerü nyelvcsúccsal; különösen az ausztráliai regiót lakják. 66 faja ismeretes. Nemei: Domicella, Trichoglossus és Nestor. - 5. Bagoly-P. (Stigopidae), bagolyformáju, éjjeli és földi P., lapos szegycsonttal, p. Stringops (Új-Zéland). V. ö. Levaillant, Histoire naturelle des oiseaux de perroquets (Páris 1801-5, 2 köt.); Wagler, Monographia psittacorum (München 1835); Finch, Die Papageien (Lejda 1867-69, 2 köt.); Rusz, Die fremdländischen Stuben vögel (Hannover 1880); Brehm, Gefangene Vögel (1871). Az indiai mitologiában a P. gyakran szerepelnek. A szerelem isten a Kama papagájon lovagol. Különösen a szerelmi históriákban fordul elő, mint p. a persáknál a Futinâme. A kereszténységnél mint az ártatlanság szimboluma jelenik meg a képeken.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is