Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Papiros... ----

Magyar Magyar Német Német
Papiros... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Papiros

(a görög papuroz szótó növénysejtekből készült lap. A sejteket vizszívó képességük csökkentése céljából gyántákkal vagy állati enyvvel telítik.

Gyártása. Európában a P.-gyártásra legalkalmasabb anyag a len- és kenderrongy, mert sejtjei madjnem tiszta cellulózból állanak, s mert az elemi sejtek hosszuak és orsóalakuak s igy jól összekuszálódnak és tartós P.-t adnak. Jó P.-anyagnak mondható a pamutrongy is, csakhogy sejtjei nem orsóalakuak, s ezért nem is adnak oly egyenletes s tartós P.-t, mint a lensejtek, de nagy előnyük, hogy nagy mértékben vizszívók, mely oknál fogva nyomdai P.-ok gyártásánál előnyösen használhatók fel. Rongyokból következő módon szokásos gyártani a P.-t. Mindenek előtt a rongyokat az anyag fajai, a fonalak finomsága s a szövetek szine és tisztasági foka szerint osztályozzák, ezután kivágják a varratokat, szegélyeket és a gomblyukak szegélyét.

Az osztályozott rongyokat 10-12 cm2 nagyságu darabokra vágják. E gépen az e görbített tengellyel kapcsolatban álló d tolórudak baltaszerü szerszámot mozgatnak fel s alá, amelyek az alájuk kerülő rongyokat szétvágják. A szétvágott rongyokat alkalikus lében - leggyakrabban mésztejben - főzik, mely célra a főzőgömböt használják.

E gömbön üreges csapok vannak melyek egyikén, t. i. az A csapon a gőzt, az A1 csapon pedig a vizet vezethetik be; a gömb belsejében (D) lyukacsos lemezből készült rekesz van, amely d jelü bordákkal van felszerelve. A gömb a T transzmisszióra helyezett R szíj segélyével az y és z kerékáttevések folytán igen lassu forgásban van, s igy a rongy a d bordák által felemeltetik, de mielőtt a legmagasabb helyzetben jutna, a lébe esik, s igy az oldott részek kiöblíttetnek. Fehér rongyokhoz 7-8% szürke lenrongyokhoz 10-15% égetett meszet vesznek. A főzést 4 s legfeljebb 10 atmoszféra nyomás mellett végzik, még pedig a piszoktartalomhoz képest 6-12 órán át. Kellő mértékü főzés után a gömb tartalmát a c nyiláson át az alatta levő v fenéklapra ürítik ki, amelyről a lé a w csatornán elfolyik. A kifőtt rongyokat cementrekeszekben 1-2 napig pihentetik, hogy porhanyósabbakká váljanak s csak ezután folytatják a gyártási műveleteket, amelyek első sorban hatályos öblítésből és foszlatásból állanak.

Az öblítést és foszlatást egyidejüleg nagyoló foszlatókon végzik, amelyet hollandinak neveznek. E gép lényege a medence és a foszlató szerszám. A medence nagyobb ellipszisalaku edényből áll, amelyben egy keskenyebb s rövidebb edény van elhelyezve, ami által e két edény között folytonos csatorna áll elő. E folytonos csatornák egyik oldalán van az A jelü, késekkel felszerelt s gyors forgásban levő dob, alatta pedig, az f lejtő végén, a d fenék-kések. A vizben lebegő rongyok az f lejtőn felemelkedve az A és d kések behatása alá kerülnek, melyek a rongyot megőrlik, illetőleg felaprítják. A késeken áthaladt részeket az A dob a g gáton tul emeli, amelyek ezután a g g1 lejtőn lecsúszva a csatorna másik felében tovább úsznak. Itt az O lyukacsos henger a szennyvizet vezeti el és valamivel tovább, a kádba friss viz ömlik, miáltal hatályos öblítés áll elő. A rongyok most ismét az f lejtőn felemelkedve újból a kések behatása alá kerülnek, vagyis a művelet körfolyamatot végez, s ez mindaddig tart, mig a rongyokat annyira szét nem foszlatják, hogy szövetdarabkákat már nem találnak benne, s ekkor e rongyanyagot félpépnek, durva vagy nagyolt pépnek nevezik. A foszlatókra vonatkozólag megjegyzendő még, hogy az esetben, ha a kések tompák, a sejtek hosszuak maradnak, és az ilykép foszlatott anyagból készült P. tartós; de ha a munka gyorsítása céljából éles késeket alkalmaznak, a sejtek nem őröltetnek, hanem szétnyiratnak, miért is kurták és tompa végüek lesznek, s az ebből készült P. pedig kevésbbé tartós lesz. A félpép még tökéletlenül van ugyan foszlatva, de mielőtt tovább foszlatnák, fehérítik.

A fehérítést klórmésszel, alklórsavas nátronnal vagy klórgázzal végzik. A klórmésszel való fehérítést épp olyan alaku gépen végzik, mint a foszlatást, s ezt fehérítő hollandinak nevezik, s ez a foszlatótól csak abban különbözik, hogy ólom- vagy cementmedencéje van, hogy a fődob kései fából készültek, lapátalakuak, s hogy fenékkései nincsenek. Ebbe a gépbe helyezik a durva pépet, melyhez annyi (1,15°-2° B sűrüségü) klrómész-oldatot adnak, hogy a durva pép jól úszhassék benne. A gépet 1/4-1/2 óráig járatják, miközben a klórmész a levegő szénsava által kis mértékü bomlást szenved, melynél fogva szabad klór áll elő, amely a vizet felbontja, a hidrogénnel sósavat alkot, az oxigén szabaddá válik, ez pedig a szinítő testekre oxidálólag, azaz fehérítőleg hat. A fehérítés gyorsítása céljából azután higított kénsavat adnak a klórmészoldatba, amely a klórmeszet hatályosan bontja, minek folytán az oxigén fejlődése, tehát a fehérítés is hatályos lesz. A fehérítés befejezte után öblítik a pépet, ezután pedig alkénsavas nátronnal (antiklórral) a még netán visszamaradt klórt közönyösítik. Klórgázt kémiailag állítanak elő azáltal, hogy barnakőre sósavat öntenek. Ha ezzel fehérítenek, úgy a félpépet nedves állapotban cementkamrákban üvegrudakból készült rostélyzatra helyezik, s igy engedik a klórgázt reá hatni. A klór felbontja a nedves pép vizét, a hidrogént leköti, az oxigén pedig fehérítőleg hat. Alklórsavas nátront (NaClO) elektromos úton azáltal állítanak elő, hogy konyhasót bontanak fel. Ha 10%-os konyhasó-oldatot alkalmaznak, úgy az elektródoktól a folyadékot azonnal a pépre folyatják; az alklórsavas nátron bomlást szenved, az ebben levő klór felbontja a vizet, és a szabad oxigén a pépet fehéríti.

Fehérítés után a pép foszlatását folytatják s e célra a finomító foszlatókat használják. Ezeken a foszlatást addig folytatják, mig az összes fonaldarabkák és sejtnyalábok elemi sejtekre bontattak, s ekkor a pépet finom pépnek vagy egész pépnek nevezik. A finomító foszlatók rendszerint azonos szerkesztüek a durva foszlatókkal, de használnak ettől eltérő rendszereket is. A finomító foszlató a közönségestől abban különbözik, hogy késekkel felszerelt A fődob és a fenékkések a medence végére vannak helyezve, miáltal a pép nem a vizszintes, hanem a függélyes síkban végzi körfolyását. A finomított pépből már P.-t lehetne készíteni, de az ily P. különböző szinárnyalatu volna, nagy mértékben vizszívó és kevésbbé tetszős, azért a finomított péphez, mielőtt a papirgépre folyasztják, festő s másnemü anyagokat is kevernek. Ezt a műveletet a festő s keverő hollandi gépben végzik, amely a közönséges foszlatóval teljesen azonos szerkezetü, s csak nagyobb méretü, ugy hogy ebbe 3-4 finomító hollandinak tartalma befér. Itt végzik első sorban az anyagkeverést. Tiszta rongyanyagból ugyanis a legritkább esetben készítenek P.-t; leggyakrabban a rongyanyaghoz cellulozát v. faanyagot adnak, melyet előbb külön finomító foszlatókon őröltek. A P.-anyagok és pótanyagok (faanyag) keverése után, a P. áttetszőségének csökkentése céljából, a péphez földes anyagokat is (főleg kaolint) adnak, amelyeket analinnek neveznek; ezután festőanyagokkal szinezik a pépet, s végre a vizszívó képesség csökkentése céljából gyántaszappant és timsót, nemkülönben keményítőt is adnak.

A timsó a gyánta-szappant felbontja, a keményítő pedig a nagyobb darabokra összeálló szabad gyánta káros befolyását ellensúlyozza. Az ilyképen előkészített kész pépet nagy kádakba folyasztják amelyekben a függélyes tengelyre helyezett gereblyeszerü lapátok a pépet folyton keverik, s igy az egyes részek fajsúly szerinti különválását (leülepedését) megakadályozzák. E kádakból folyasztják ezután a pépet a P.-gépre, amely vagy hengeres szitáju, aminőt a faanyag gyártásánál (l. Faanyag) használnak, v. pedig folytonos sík szitáju.

Durva P.-okhoz a hengeres szitájut, finomakhoz a sík szitájut használják. Ez utóbbi rendszerü gépen a munka folyamata a következő: Az A jelü kádból a pép a C jelü emelő kerékbe folyik, mely a pépet, miután sok vizzel higíttatott, a csomó- és homokfogókra emeli fel. A csomó- és homokfogók teljesen azonos szerkezetüek a hengeres P.-gépnél jelzettekkel (l. Faanyag). Miután a pép a csomó- s homokfogókon átfolyott, a felbontatlan részektől és csomóktól megtisztult, a folytonos szitaszövetnek azon részére folyik, amely az egy szinben elhelyezett hengerek felett van kifeszítve. A szitaszövet lassu mozgásban van s nehogy a szitára ömlő pép súlya folytán behorpadjon, vizszintes részének fele számos kis hengerkével van alátámasztva, és hogy a pép a szita szélén le ne folyhasson, a szitára a két darab h jelü folytonos kaucsuk szalag illeszkedik. A higított pép tehát a lassan haladó szitára a két kaucsukszalag között helyezkedik el, s mert a viz a szita lyukacsain lefolyik, a sejtek kuszált helyzetben maradnak a szitán és a P.-t alkotják.

Mentől jobban összekuszálódnak a sejtek, annál tartósabb a P., s hogy ezt elérjék, a szitát a szélesség irányában is rázó mozgásnak vetik alá. A szitán visszamaradt anyagréteg még sok vizet tartalmaz s csekély összefüggéssel bir; hogy tehát összefüggését növeljék, viztartalmának legnagyobb részét szívókkal távolítják el.

Ezek a szita sík része alatt (2-3 db.) vannak elhelyezve. E szívól ládaalakuak, a láda födelén egész szélességében nagy kimetszés van. E felett csúszik el a P.-lappal terhelt szita K. A láda a H jelü fal által két részre van osztva; a felső részben E jelü állítható oldalfalak vannak, amelyek a P.-lapot határoló kaucsukszalagok alá helyeztetnek, mi által a P.-lap alatt levő tér légmentesen van elzárva. De nehogy a réseken levegő tóduljon be, az E oldalfalakon tuli részeket az F tölcsérekkel folyton vizzel telve tartják. A láda alsó része s szívócsővel van felszerelve. A munka megindításakor az egész ládát vizzel telítik, ezután kinyitják az X csapot, minek folytán a viz a középső részből kiömlik, légritkítás támad, amelynek hatása folytán a vizes P.-ból a viz kiszívatik s igy a P. kezelhetőbbé válik. A szívókon áthaladva, a P.-lap már szilárdabb ugyan, de még igen könnyen idomítható s ezért viznyomatokat is könnyen létesíthetnek benne. E célból oly hengert nyomnak reá, amely a viznyomat rajzát domborítva hordja. E henger domborított részei némileg eltolják az anyagot s igy ezeken a helyeken kevesebb anyag lesz, ezek tehát száraz állapotban áttetszőbbek lesznek, vagyis azt a sajátságot adják a P.-nak, amelyet viznyomatnak neveznek. Viznyomatot készíthetnek olyképen is, hogy a szitaszövetre, a viznyomat rajzának megfelelően vastagabb drótot erősítenek, miáltal a kérdéses helyeken kevesebb anyag rakódhatik le, s igy a P. ezeken a helyeken áttetszőbb lesz. A most jelzett két eljárással tartós viznyomatot készítenek, alkalmaznak azonban oly eljárást is, amely kevésbbé tartós viznyomatot létesít, s ez abban áll, hogy a kész P.-t nyirkos állapotban egy sima s egy mintázott henger közé bocsátják, minek folytán a sajtolt részek vékonyabbak lesznek és a fényt jobban bocsátják át. Az ily módon előállított viznyomat csak addig tart, mig a P. erősen át nem nedvesedik.

A szitán levő P.-lap, miután a szívókon s esetleg a viznyomatu hengereken áthaladt, a szita felső síkjának végére ér, ahol egy henger a szitáról lehúzza és a folytonos nemeznek adja át. A nemezzel két tömörítő hengerpár behatása alá kerül, ezután pedig szárítás céljából gőzzel fűtött nagy rézdobokra. A kiszáradt P.-t vizzel egy kissé ismét permetezik, ezután hengeres ollókkal a kellő szélességre szétmetszik és fahengerekre felhengerlik. A tekercseket nedves helyen mindaddig raktározzák, mig a P. egyenletes nyirkossá válik. A P.-gépről lejövő P. még érdes felületü, irásra alkalmatlan s ezért, mielőtt a kereskedelembe bocsátanák, simítják. A simítást a kalanderek végzik, melyek lényegükben 4-5 simára csiszolt üreges vashengerből s ugyanannyi P.-hengerből állanak, amelyek váltakozó sorrendben vannak egymás fölé helyezve s erősen összenyomva.

A vashengereket gőzzel fűtik. Ha az egyenletesen nyirkosított P. e hengersor behatása alá kerül, a kiállóbb részek lenyomatnak, a P. tehát simább lesz. A simítógépre ismételten jöhet a P., de a simítás előtt ismét nyirkosítandó, mert különben elreped, elszakad. Nagy foku simítása a P. tartósságát csökkenti, keménnyé és rideggé teszi. A simított P., ha kivánt méretre szétvágják, kereskedelmi cikk lesz.

Gép-P. helyett használnak merített P.-t is. A P. merítése kézzel vagy géppel végezhető. Kézzel merített P. készítésmódja a következő: A rongyfoszlatás épp oly gépekkel végezhető, mint a gép-P.-gyártásnál. A kellőleg foszlatott anyagot vizzel higítva kádakba helyezik s onnan merítik. E célra oly szitát használnak, melynek szélessége irányában párhuzamosan haladó rézdrótok 1/2 mm. távolban vannak, mig hosszirányban 20-25 mm. távolban vannak az előbbi irányra merőlegesen haladó erősebb rézdrótok. Ezt a szitát fakeretbe mélyítik, a keret a szita pereme. Mentől magasabb ez a perem, annál több híg pép meríthető vele s igy annál vastagabb is lesz a P. Ebbe a keretbe foglalt szitával felkavarja a munkás a higított foszlatot anyagot és pépet és vizszintesen tartva a szitát, függélyes irányban kiemeli a kádból. Ekkor a szitával kiemelt pépről a viz lefolyik s a foszlatott anyag a szitán marad. Hogy a foszlatott anyag szálai kellőleg kuszálódjanak s a P. tartósabb legyen, a munkás a szitát, mielőtt a viz teljesen lefolyt volna, megrázza. Mihelyt a vz lecsurgott, nemezre borítja a szitát s ekkor a gyenge anyagréteg a nemezhez tapad s a szita leemelhető, hogy újabb merítéshez használtassék. Ezután az igy rétegzett anyagmennyiséget sajtolásnak vetik alá, mi által a fölösleges vizet eltávolítják és kezelhető P.-lapot nyernek. Ezeket a lapokat a fehérnemü szárítása módjára a levegőn szárítják s ezután rendszerint enyves vizen áthúzzák s újra szárítják s végre simítják. Az enyves vizen való áthúzás helyett a péphez gyántát lehet adni; az enyvezés a P. tartósságát lényegesen növeli. A merített P. foszlott szegélyü, mert a pép a szita peremére rendszertelenül helyezkedik el s ez a merített P. ismertető jele. Ily P.-hoz csak jó anyag használható; ezért s mert a szabadon való szárítás és enyvezés a P. tartósságát növeli, a merített P. rendszerint erős minőségü. Ily előállítási mód igen költséges s mert a gép-P., ha hozzá épp oly anyagot használnak és enyvezik, épp oly jó minőségü lehet, ma már a merített P. ilynemü készítése nem szokásos s a kereskedésben előforduló merített P. legnagyobb része gép-P., melynek foszlott szegélye a folytonos szitaszövet helyenkénti betömése által készül.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is