Papirpénz
pénz, pénzegység
olyan pénzhelyettesítő hiteljegy, melyet az állam fizetési
eszközzé nyilvánít. Ilyen hiteljegyeket bocsáthat ki maga az állam s ez esetben
azokat államjegyeknek nevezzük; de felhatalmazhat az állam P. kibocsátására egy
vagy több bankot is, melyeknek P.-jegyeit bankjegyeknek nevezzük. Ha a P.
fedezve van, azaz ha kivánatra akár az állam, akár a bank beváltja azt
törvényes ércpénzzel, akkor az tulajdonképen nem igazi P., hanem csak a fémpénz
helyettesítője; hogyha ellenben nincs a P.-nek fedezete, azaz, ha annak
beváltására a kibocsátó nem kötelezi magát, akkor az államnak törvény útján
kell elrendelni azt, hogy az illető jegyeket fizetésül elfogadják s
tulajdonképen csak ezeket a beválthatatlan, kényszerforgalmu jegyeket lehet
P.-eknek nevezni. (L. Jegybankok). A P. kibocsátásának az a haszna, hogy a P.
előállítása sokkal olcsóbb, mint a fémpénz veretése, továbbá kis tömegben tetszés
szerinti nagy értéket képviselhet s igy könnyü a szállítása, elvesztése nem
okoz közgazdasági károsodást s végre a használat közben bekövetkező kopás,
piszkolódás stb. semmiféle értékmegsemmisülést sem von maga után, mig a fémpénz
elvesztése és kopása mindig a világ javainak kevesbedését idézi elő. E
technikai és gazdasági jó tulajdonságok tehát azt ajánlják, hogy az állam a
belföldi pénzforgalom szükségleteinek megfelelő P.-t bocsásson ki. Amig a
kibocsátás mennyisége nem mulja felöl a pénzszükséglet természetes értékét,
addig a P.-nek káros hatásai nem mutatkoznak s a forgalom kényszere ez esetben
csak névleges lesz, mert ilyenkor a P. ugy sem kerül beváltásra. Nagy baj
azonban az, hogy az államok a P. kibocsátásánál nem a forgalom szükségleteit
tartják szem előtt, hanem inkább saját pénzügyi érdekeiket akarják
előmozdítani, amennyiben a kibocsátás által kényelmesen tesznek szert tetszés
szerinti, kamat nélküli kölcsönre. Ez a tulságos kibocsátás, továbbá a P.
kényszerforgalma s az államnak ezzel együtt jelentkező pénzügyi bajai
bizalmatlanságot ébresztenek a P. iránt s ez csakhamar a P. disagióját, vagy
másként a fémpénz agióját idézi elő (l. Kényszerárfolyam). Minden állam arra
törekszik tehát, hogy anyagi helyzetének javulásával az ércpénz forgalmát
helyreállítsa, ami a valuta-rendezést jelenit (l. o.). Ez idő szerint
tulajdonképeni P.-ei csak Ausztriának, Magyar-, Olasz- és Oroszországnak
vannak, ellenben fémpénzt helyettesítő P.-ek vannak forgalomban az említett
országokon kivül még az Egyesült-Államokban, Svédországban, Belgiumban,
Franciaországban s Angolországban. V. ö. Földes, Társad. gazdaságtan (II. köt.,
III. fej.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|