Paracelsus
híres emberek
Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus, a jatrokémiának
legkiválóbb művelője, szül. Einsiedelnben (Svájc) 1493 dec. 17., megh.
Salzburgban 1541 szept. 24. Tanulmányainak befejezése után beutazta csaknem
egész Európát és mint nagyhirü csodaorvos tért vissza; 1525. a baseli egyetemen
a gyógyászat tanára lett. Mint filozofus sürgeti a természet megismerését
kisérletek útján. A tudás tárgy a nagy világ: makrokozmosz és a kis világ, az
ember: mikrokozmosz; ebből kell megismerni amazt, amabból meg emezt. Minden
való, az ember is, földi, látható és égi, láthatatlan testből áll, mely utóbbi
spiritusnak neveztetik. Az emberben ehhez még hozzájárul a lélek, az emberi
erkölcsi része. A legfőbb tudomány az orvostan, melynek három oszlopa van:
filozofia, asztronomia, teologia, s mint gyakorlati tudomány még egy negyedik
tudományra támaszkodik, az alkémiára. Minden igyekeztét a tudomány terén oda
irányította, hogy a Galenus-féle orvosi tanokat a tudományból kiküszöbölje és
ezek helyett a saját nézeteit juttassa érvényre. Ő mondotta ki, hogy a kémiának
célja nem az aranycsinálás, hanem gyógyszerek készítése; kereste ő is a bölcsek
kövét, de a célból, hogy gyógyszereket készíthessen, amelyek a testet
konzerválni és az életet meghosszabbítani képesek. Ő is elfogadta Basilius
Valentinus ama nézetét, hogy az emberi test kénesőből, kénből és sóból áll,
amelyeknek megfelelő arányától függ a test egészsége. P. szerint a kén tulsúlya
a szervezetben látz és pestist, a kénesőé hűdést és búskomorságot, a sóé pedig
hasmenést és vizibetegséget okoz. Némely betegség okául a test nedveiből kiváló
váladékokat u. n. tartarust tartotta. P. igen sok kémiai készítményt (kéneső-
és ólomvegyületeket stb.) állított elő különféle növényekből és szervetlen
anyagokból; ő volt az, aki az orvosi tudományba utatt nyitott a kémiának.
Iratainak száma 364, amelyeket jobbára németül irt meg; követői ezek közül
többet latin nyelvre is lefordítottak. Nevezetesebb művei: De tinctura
physicorum; Thesaurus thesaurorum alchemistorum; De metallorum
transmutationibus et caementis; De mercuriis metallorum. Műveinek összes
kiadása Baselben 1589., 10 köt.; Strassburgban 1616-18., 2 köt.; Genfben 1658.,
3 köt. jelentek meg. V. ö. Schubert és Sudhoff, P.-Forschungen (M. m. Frankfurt
1887-89). Családjának egyik ága Eperjesen vert gyökeret, hol P. József a XVII.
században mint városi főjegyző, egy másik P. pedig mint gyakorló orvos
működött.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|