Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Paraszthábo... ----

Magyar Magyar Német Német
Paraszthábo... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Parasztháboruk

v. pórháboruk, az egyetemes és a magyar történelemben különösen a paraszt- vagy jobbágy-nép társadalmi és politikai helyzetének javítására irányuló mozgalmak. Az ősmagyarok eredetileg mind szabadok, a harcosok egyúttal baromtenyésztők és földmivelők voltak. Patriárkális társadalmi életük kizárta a szigorubb értelemben vett szolga- és rabtartást. A honfoglalás nagyban hatott a kezdetleges társadalmi élet átalakulására. Biztosította a meghódolt szláv és frank alattvalók birtokjogát s új elemül behozta a szabad magyar harcosoktól ejtett hadi foglyokat, kiket gazdaságaiban alkalmazott, miközben a nemzetségek területén fentartotta a közös birtoklást. A XI-XII. sz.-ban új társadalmi osztályok keletkeztek s a vármegyei rendszer keretén belül új birtokjog alakult. Ellentét képződött a várjobbágyok s várnépek, valamint az ősmagyar szabad földmívelők közt. Aba Sámuel mozgalmas uralkodása az egyeztetésre való törekvések története. A nagybirtokok alakulása újabb változásokkal járt s lassankint kiélesedett a földesúr és a jobbágy közt való különbség. Nagy Lajos törvényhozása tele van a feudalizmusból vett reminiszcenciával; az ősiség és a kilenced mellett azonban törvénybe iktatta a parasztok szabad költözködését is, melyet különben szüntelenül védenie kellett az oligárkia tulkapásaival szemben. Védelmezte azt maga a nép is; igy 1437-38. Nagy Antal, Kardos János, Kolozsvári Mester János, Nyiri Márton, Széky Tamás és Kendi Pál parasztlázadása teremtette meg az erdélyi «három nemzet»-et, mig 1514. Dósa György már valóságos szervezett forradalom élére állt, mely az 1437-ik évi parasztlázadásnál is sokkal öntudatosabban követelt a köznép számára társadalmi és politikai jogokat. Az óriási küzdelem vége azonban a parasztok emberi jogainak részben való megsemmisítése lett (l. Dósa György). Az ország három részre oszlása után a törvényhozás visszaadta a parasztok szabad költözködésének jogát. A hódoltságnak, a török földesuraságnak rendkivüli hatása volt a jobbágyságra s a földmivelésre egyaránt. A nép hazaszeretete és törvénytisztelete most mutatkozott igazán. Egyes területek egészen elnéptelenedtek ugyan, de a paraszt most már könnyebben szabadulhatott terheitől. Gyakoriak lettek a megnemesítések s a felszabadítások, a hajdu- és bocskoros nemesek. A paraszt vármegyék alakulása politikailag is emelte a parasztság súlyát. A reformáció és a felvilágosodottság terjesztésének szintén volt hatása. Mind a mellett gyakran elégedetlenkedett a nép, mint ezt 1527., 1569., 1570., 1573., 1599., 1632., 1697-ik évi lázadásai is mutatják. Másrészt hűségesen részt vett a vallás és a nemzet szabadságáért vívott minden küzdelemben. A törökök kiűzetésével s Erdély beolvasztásával módosult a helyzet. A neo-accquistica commissio s III. Károly törekvése ehhez sokban járult. Az 1735. és 1754-ik évi lázadások sikertelen kisérletek maradtak; de intelmül szolgáltak Mária Teréziának az úrbér szabályozására (1765), népiskolák, plébániák felállítására, a közegészségügy, falvak stb. rendezésére. Azonban 1784-ben éppen kincstári területen tört ki Hóra és Kloska oláh parasztlázadása, melyet hiu kisérlet nemzetiségi eszmékkel hozni összeköttetésbe. II. József újból szabályozta az úrbért s elősegítette az örök-váltságot. A francia forradalom s irodalom lassankint szintén megtette a maga hatását. A világháborukban a jobbágykatonák derekasan beváltak. De ugy látszott, hogy az 1831-ik évi felvidéki tót parasztok kolera-lázadása azon köznemeseknek adna igazságot, kik a népet még éretlennek tartották a jobbágyi terhek alól való felszabadításra. Alkotmányos téren mégis megindult a küzdelem a politikai egyenjoguság érdekében s ezt teljesen kivívta az 1848-ik évi törvényhozás. Az 1892 óta itt-ott megújuló alföldi parasztmozgalmak jellege már egészen más, mint a régi parasztlázadásoké.

Európa más országaiban is gyakran voltak parasztlázadások. Svájc parasztköztársasága a XIV. század egyik legcsodásabb alkotása, páratlan az egész egyetemes történelemben. Nem csoda, ha eszményképe lett a világ minden szabadságra vágyó parasztjának. De Svájc sikerei előtt is hullámzásba jöttek a különböző országok jobbágyai. Franciaországban 1251. és 1320. az u. n. pastoralék agrárius lázadói még bizonyos vallásos szint adtak támadásuknak azzal, hogy első sorban a papokat és zsidókat fosztogatták, kétségkivül különben azért, mert azt gondolták, ezeknél ejthetik a legtöbb zsákmányt; az 1358-ik évi Jacquerieba már a nép erkölcseinek teljes elvadulás nyilatkozott s a parasztok a boszunál nem ismertek egyéb vezető eszmét. Száz meg száz úri lakásnak, férfiak életének, nők becsületének egy meg nem értett dolog miatt kellett áldozatul esnie. Angolországban a nép 1381-ben Wycliff tanaira hivatkozva lázadt fel; Londont fosztogatta, a nemeseket letérdeltette s ugy kényszerítette a parasztokkal való testvériség megkötésére és Ball János szerzetes vezetése alatt II. Rikárd királyt a fejadó s a robot eltörlésére kényszerítette, aminek a lázadás elnyomása után az lett a következése, hogy a jobbágyokat még az iskolák látogatásától s a bibliának nemzeti nyelven való olvasásától is eltiltották. Csehországban az 1417 óta császári seregeket is megszalasztó huszita parasztok, ezek a vallásos és agrárista radikálisok, méltán figyelmeztették a jobbágyot önerejére, épp ugy, mint azok a magyar parasztok, kik elől 1456. egy Mohammednek is futnia kellett. A Tirolban és Voralbergben már 1403. alakult parasztköztársaság szervezkedésre, az úri jogok megtagadására bátorította az appenzellieket, kiket az 1427-ik évi országgyülés az egyházzal és a nemességgel szemben a huszitáknál is nagyobb ellenségnek nyilvánított. 1462. a salzburgi parasztok lázadását az érsek csak a bajorok segítségével nyomhatta el. Würzburgban Hans Böheim pásztor 1476. nagy tömeg előtt fejtegette kommunisztikus tételeit. Bajorországban 1492. a kempteni apát jobbágyai s Németalföldön ugyanakkor a sajtos testvérek lázadtak fel. Zászlajukon egy darab sajt és kenyér díszelgett; jeléül, hogy követelnek többet. Elzászban 1493. még csirájában sikerült elfojtani egy ilyen lázadást. Württembergben 1502. a hercegek, nemesek és papok ellen 7000-nél több parasztot szólított fegyverre a bocskoros lázadás (Bundschuh), melynek címere a zászlóra tűzött bocskor volt. Nevezetes volt a Felső-Rajna vidékén 1505. kitört s 1513. ismétlődött bocskoros lázadás, Joss Fritz vezetése alatt. Németországban a bocskoros olyanformát kezdett jelenteni, mint nálunk a kuruc. Dósával egyidőben döhöngött Württembergben a szegény Konrád lázadása, mely Ulrik herceg, a papok s a nemesek ellen irányult. 1515-ben Karintiában, Krajnában és Stájerországban (és pedig először Gottscheeben) szintén fellázadtak a vend parasztok, hogy visszaszerezzék a stara pravdát, az ősi igazságot. Herberstein György ugyan leverte ezt a lázadást, mely hazánk szomszédos területét is érintette, de az okok Miksa császár buzgósága mellett sem szüntek meg és Stájerország tiz év mulva újra lángolt. Legnevezetesebb volt azonban az 1525-ik évi német parasztlázadás, mely Luthertől megtagadva, sőt kiátkozva is, Luther tanításaira hivatkozván, sürgette helyzetének javítását és gyökeres átalakítását. Türingiában egymagában 70, a Frank-tartományban 52 kolostor és 292 vár dőlt romba, s a lázadás körülbelül 100 000 ember életébe került. Európa legjellemzőbb parasztlázadásai mindenesetre a XVI. sz. első negyedében folytak le. Utóbb is ugy szólván minden köznépnek voltak lázadásai s ezek közt különösen a vendéei parasztoké (1793) jutott világtörténelmi nevezetességre; csak Lengyelország parasztjai nem érdeklődtek a közügyek iránt, - de Lengyelország ma már nincs is az államok sorában.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is