Parasztvármegye

régi magyar rendőrségi intézmény, melynek kezdetét a XVII. sz. második évtizedére tehetjük s amely az alföldi vármegyékben talált legerősebb kifejlésre. Célja volt a fejetlen törökvilágban a rablókkal szemben a személy- és vagyonbiztonság fentartása és megvédése, némely ügyekben (bitang marha, istenkáromlás) önálló biráskodás is. E célból a községek kerületekre voltak felosztva (egy-egy ilyen kerület alkotta a P.-t), melynek feje a parasztkapitány vagy fő gondviselő, alatta állott több hadnagy és minden faluban egy-egy tizedes. Mindezen állásokat évről-évre az alispán töltötte be a parasztok által kijelölt 4-4 vagyonos és bátor ember valamelyikével, kiket fel is eskettek s akik felsőbb vármegyei utasítás szerint működtek. Az intézmény tulélte a Rákóczi-korszakot, sőt még 1743. is akadunk nyomára Pest vármegyében, sőt 1777. is, amikor külön pecsétet is használt (mezőn sebesen nyargaló lovas, fején süveg, jobb kezében alabárd). A későbbi időben a P.-t országszerte a pusztázó csendbiztos intézmény váltotta fel. V. ö. Gyárfás István, a P. (Akad. Értek., Budapest 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon