Paratölgy

parás vagy paratermő tölgy (Quercus Suber L.), 10-12 méter magas, 4-6 dm. vastag télizöld fa. Levele nem öblös, mint tölgyeinké, csak fürészfogu v. egészen ép, az öblök elmosódnak, alakra nézve hosszas, csaknem szivalaku. A mediterrán vidéken termesztik, a legterjedelmesebb paraerdők Algeriában, Konstantine tartományban vannak. A P. törzsén meg a vénebb gallyain a kéregpara buja fejlődéséből vastag, rugalmas, puha, szivacsos, könnyü réteg (parafa, l.képződik, mely a vizet magán át nem bocsátja. A pararéteg táblái a fáról magától leválnak, azután pedig újra képződik. 15 éves korától kezdve nagy és 3 cm. vastag lemezeit minden 8-10 esztendőben lefejtik. Egy-egy fát 100-150 évig lehet igy meghántani. A para legkülső rétege (him para) nem jó, tüzelőnek vagy házfedésül használják. Az alatta levő a jó para (nőstény para). Ez egész 5 cm. vastag, 1,3 méter hosszu darabokra vagdalják, forró vizben áztatják, azután teherrel simára lapítják. Ez a fehér parafa. A parafa ily módon terjedelemben növekszik, rugalmasabb lesz, s e tulajdonságát később megszáradva sem veszti el. Spanyolországban, hol Algeria után legtöbb parát termelnek, a paradeszkát vastag füstü tűz fölött meg is pörkölik. Ez a fekete parafa. Használják üvegdugóknak, talpnak, kalapbélésnek, uszóövnek, mentőcsónakul, bogárszekrény fenekére, a hulladékot derekalj kitömésére. Általában a parafa iparát felloplasztikának nevezik. A paraszén (nigrum Hispanicum) fekete festéknek és fogpornak, fiatal kérge cserzőnek jó. Finom és jó parát a fának csak egy bizonyos idejéig nyerhetni, s a vén fáé rossz. A P. lehántásakor kézi baltával a fa törzsét vizszintesen körülvágják s azután egy hosszvágást tesznek rajta s ugy hántják, de a vágás és hántás a para cambiumot meg ne sértse. Minél melegebb és délibb a tartomány, annál jobb a parafája.

Forrás: Pallas Nagylexikon