Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Paris... ----

Magyar Magyar Német Német
Paris... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Paris

(ejtsd: pari, de a magyarban párizs-nak mondják, Franciaország fő- és európai kontinens legnépesebb városa az É. sz. 48°50" és a K. h. 2°20"9"" alatt, a róla elnevezett medence közepén, 168 km.-nyire az Atlanti-oceántól és 154 km.-nyire a Calaisi-szorostól a Szajna mindkét partján. Grenelle 28, Panthéon 60 és a Montmartre-on 128 m. tengerszin fölötti magasságban van. Az évi középhőmérséklet 10,75 °, a nyári 18, 11, a téli 3,3 °. A legnagyobb hideg 1871 dec. havában -24, a legnagyobb melet 1793 jul. 39° volt. Az évi csapadékmennyiség 546 mm. A hó ritka. A Szajna, amely P. fölött a Marnet, P. alatt az Oiset és az Austerlitz-hidnál a most beboltozott mederben folyó Bievret veszi föl, a Pont-Neufnál 276, a Jenai-hídnál pedig 138 méter széles. Mindkét partján dombsorok emelkednek. A magasabb dombsorok a jobb parton Bercynél kezdődnek, nagy körívet irnak le. É. felé és Passynál végződnek; a legnagyobbak: Charonne, Ménilmontant, Belleville vagy Buttes-Chaumont (101 m.) és a Montmartre (128 m.). A bal parton a legmagasabbak: Maison-Blanche és Buttus-aux-Cailles, amelynek közelében az Ivryi-fensík terül el. A városon kivül emelkednek Montrouge, Bic?tre, Villejuif, a chatilloni, meudoni és st.-cloudi magaslatok, amelyek Ny-on a 136 m. magas elszigetelt Mont-Valérienban végződnek. Óriási homokkőrétegek terülnek el a város alatt; ezek tették lehetővé, hogy a város egy részét aláásták és katakombákat csináltak.

Lakosság.

P.-nak már a XIII. sz.-ban 120 000, XIV. Lajos idejében 492 000, 1784-ben 660 000, 1856-ban 1 174 346, 1872-ben 1 851 702, 1891-ben 2 447 957 és 1896-ban 2 511 955 lakosa volt. Az 1891-iki lakosság arrondissementok szerint a következőképen oszlott meg:

Ha ezekhez hozzá számítjuk mindazon helységeket, amelyek P.-sal egybeforrtak, az 1891-iki lakosság száma 2 712 598-ra emelkedik. E helységek: Boulogne-sur-Seine (32 659), Charentonle-Pont (15 306), Clichy-la-Garenne (30 698), Gentilly (15 017), Issy (12 830), Ivry (22 357), Montrouge (11 992), Neuilly-sur-Seine (29 444), Pantin (21 847), Saint-Mandé (11 329), Vanves (6815), Vincennes (24 626), Bagnolet (6124), Les Prés-St.-Gervais (8138), Les Lilas (6405) és Malakoff (9144). A lakosság sűröbb, mint Európa bármely más nagy városában; átlag 1 ha.-ra 290 lakos esik; legsűrübb a Bonne Nouvelle-negyedben (1025) és leggyérebb Bercyben (60). A lakosok szaporodása nagyrészt a bevándorlásnak köszönhető. 10 évi átlagban ugyanis az évi születések száma 60 323, a házasságkötéseké 19 971s a halálozásoké 54 507. 15-60 év közti 1000 lakosra esik 34 születés (egész Franciaországban 39); a született gyermekek 27%-a törvénytelen; a gyermektelen családok 32%-ot tesznek. Az átlagos kor 28 év, mig az országban 40. Az 1886-iki népszámlálás szerint P.-ban született 779 428, Seine-département többi részében 69 617, egyéb francia helységben v. gyarmatban 1 129 094, külföldön 182 816. Az idegenek közül az angolok (12 804), az amerikaiak (6414) és a spanyolok (3832) leginkább a Champs-Élysées körül laknak. Az olaszok (22 549) mint művészek, műiparosok és különböző kézművesek a déli városrészekben telepedtek le. A belgák (45 649) nagyobbára kőművesek, ácsok, vasúti és gyári munkások a külső városrészekben élnek; a hollandok (16 341) leginkább üzletemberek és ezért a város közép részeiben találhatók. A németek és osztrákok a városban elszórtan laknak. A magyarok egyesülete a Saint-Louis-en-l"Ile-en van. Legkisebb az orosz származásuak száma. Nemre nézve 100 férfire 88 nő jut. Vallásra nézve a katolikusok tulnyomó számban vannak; protestánsok száma mintegy 60 ezer, az izraelitáké pedig 25 000.

Ipar és kereskedelem.

P. mint iparos-város is egyik első helyet foglalja el a kontinensen. Ipartermékeit jellemzi a finom ízlés s páratlan elegáncia. A nagy gyárak száma csekély, de a kisebb ipartelepek is rendkivül sokoldaluak. Az 1886-iki népszámlálás szerint volt 75 143 ipartelep, illetőleg önálló iparos 43 666 alkalmazottal és 999 496 férfi és női munkással. A kiválóbb iparágak: a szövés 60 000 orsóval (1575 telep), fémipar (3514 telep), nyers fém készítése (645), bőripar (1373), hajó- és kocsigyártás (2091), agyagipar (694), kémiai cikkek készítése (994), építőipar (9257), világítással (519), lakásberendezéssel (5111), ruha- és toilette-tárgyak (34 246) készítésével foglalkozó ipar, élelmezési (5906), papiros-ipar, könyvkötő- és könyvnyomdás (4024), luxus-, óra-, ékszeripar (5027), kőbánya és kőfaragó ipar (97) és végül az állami gobelin-, puskapor-, dohány- és fegyvergyártás (70 telep). Azon ipartelepek száma, amelyek gőzerővel dolgoznak 3164, 3250 géppel, 5509 gőzkazánnal és 29 647 lóerővel. Spuller hivatalos jelentése az 1884-ben produkált ipartermékek értékét 300 369 millió frankra becsüli, ami Franciaország összes iparcikk-termelésének körülbelül 1/4-ét teszi. Legmagasabb fokon áll a műipar; specialitás az u. n. Articles de P., azaz fémből készített finomabb játék-, ékszer- és fényűzési cikkek, továbbá ugyanily tárgyak fából, teknősbéka héjából, elefántcsontból, márványból, tajtékból, alabástromból, bőrből stb. P. Franciaországnak a kereskedelem szempontjából is fővárosa. Első helyet foglalja el mint pénz- és nemes fémpiac. Az élelmiszerkereskedések száma 23 516, 76 661 személlyel; butor árulnak 3186 kereskedésben, 20 367 személlyel; ruházati és toilette-cikkeket 95 000-ben, 71 661 személy. A fogadók, vendéglők, kávéházak, borkereskedések száma fölülmulja a 30 000-et és 100 000-nél több személyt foglalkoztatnak, akik közt 8% nő. Éles ellentétet képez egyrészt az utcai (osztriga-, zöldség-, gesztenye-, burgonya-) kereskedés azon nagyszerü áruházakkal, amelyek mint a Magasin du Louvre, du Printemps, Au Bon-Marché világhirüek. A vásárok közül említést érdemel a foire aux jambons a nagyhéten, a Boulevard Richard Lenoiron, a foire au pain d"épice pünkösdkör, a Place de la Nation-on és Cours de Vincennes-en. Az élelmiszer-kereskedés középpontja az üveg- és vasból épített nagyszerü Halles centrales, ahol legalább 60 000 ember talál foglalkozást. Speciális piacok: a 7 virágpiac, a legszebb a Quai de la Citén. A város élelmezésére 1893. a la villettei vágóhídon leöltek 293 318 szarvasmarhát, 249 269 borjut, 1 963 106 ürüt és 326 941 sertést. A marhavásártéren (Marché aux bestiaux) 3 nagy csarnokban 40 319 darab szarvasmarha részére állóhelyek és 11 452 db számára istállók vannak. A Boulevard de l"Hôpitalon vannak a lóvásárok. A Halle aux vinsben és a bercyi entrepôtban 1 200 000 köbméter ital számára van hely. A kiviteli cikkek közt a legfontosabbak a selyem- és gyapjuszövetek, tűk, cérna, zsinórok, gombok, ruha és cipő, szerszámok, vasáruk, bőráruk, papiros, könyvek, pamutszövetek, nyers selyem, bőr, arany- és ezüstművek, porcellán, kalaptollak, illatszerek, üveg és kristály, párisi áruk (articles de P.), faragványok, játékszerek, divatcikkek, mesterséges virágok, butorok és gépek. Az import főképen élelmi szerekből, továbbá ipari nyers anyagokból áll. A különböző bank- és biztosítási üzletek száma meghaladja a 2000-et. A nagyobb péntintézetek: a Banque de France, a Crédit froncier, a Caisse des Dépôts et Consignations, a Société générale pour favoriser le développement du commerce et de l"industrie, a Crédit Lyonnais, a Société des Dépôts et Comptes courants, a Comptoir d"Escompte, Crédit mobilier, Banque de Paris et des Pays-Bas és a Banque Parisienne. A kereskedelmi tudományok elsajátítására szolgálnak az École de hautes études commerciales, az École supérieure de commerce és az École commerciale, továbbá az Institut commercial, de la Chaussée d"Antin, az export-kereskedelemben való kiképzésre. A városban való forgalom közvetítésére szolgál közel 14 000 fiaker és bérkocsi, a nagy omnibusz-társaság, amely 38 vonalon 126,49 és 25 lóvasúti vonalon 86,09 millió személyt szállított, végül néhány más lóvasúti és gőzvasúti vonal. A pályaházak közt a forgalmat eszközli a Ceinture de Paris. Személyszállításra szolgál továbbá 3 gőzhajó-vállalat 105 gőzössel. Az austerlitzi-hídtól Auteuilig járnak (14 állomással) a mouches, Charentontól a Point du Jourig (23 állomás) a bateaux-express és végre a Pont Royaltól Suresnesig (13 állomás) a hirondelles; mindezek 1893-ban 8,2, 13,9, illetőleg 2,4 millió személyt szállítottak. Az indóházak száma: 9; a St.-Lazarenak van a legnagyobb személy- és a Gare du Nordnak a legnagyobb áruforgalma.

Utcák, terek elrendezése.

P.-ban az utcák elrendezése folytán könnyebben tájékozódhatni, mint sok más nagy városban. A Szajna két egyenlőtlen részre osztja; egy É-i nagyobb és egy D-i kisebb részre, amelyhez járul a Szajna szigetén épült Cité. A D-i vagyis bal parti rész 6 arrondissementból áll, amelyek közül a 3 régi a 3 új fogja körül; ezeket 1857. kebelezték be; egyes részeik régibb faluneveiket (Maison-Blanche, Croulebarbe, Montparnasse, Montrouge, Plaisance, Grenelle és Javel) maig is megtartották. A 3 belső arrondissement szintén különböző időkben került a városhoz. Luxeumbourg és Palais-Bourbon egykoron St.-Germain-des-Prés volt, amely XIV. Lajos alatt lett Faubourg St.-Germainné. A Panthéon 1789. a Place Maubert, St.-benoît és St.-André-des-Arts nevü negyedek egyesítéséből lett és körülbelül megfelel azon résznek, amelyet Université névvel illettek és a Cité után a legrégibb és legismertebb városrész. Jellemző a bal parti részre nézve az is, hogy a legtöbb tudományos intézet, a többi közt a Sorbonne is benne van (a Quartier latinban). A St.-Germain-negyedben van a legtöbb közigazgatási és követségi épület; itt laknak Franciaország régi arisztokrata családai is. A jobb parti rész a maga 14 arrondissementjával a modern, az üzleti élet szinhelye. Itt vonulnak végig egész hosszában a nagy boulevardok, itt vannak a legszebb sétahelyek és parkok; a börze és a Banque de France, a legnagyobb kereskedelmi és pénzintézetek; itt vannak a nagy műgyüjtemények, a nemzeti könyvtár, a városháza, a köztársasági elnöki palota, az első rangu szinházak. Ez a rész az iparnak is a székhelye. Különös említést érdemelnek a Passy, Auteuil, Muette és Ranelagh nevü negyedek pompás villáikkal, amelyek közt azonban már számosak a nagy bérkaszárnyák is. Az újabban keletkezett Courcelles és Monceau negyedekben is számos a pompás magánpalota, amelyekben nagyobbára pénzemberek és művészek laknak. P.-nak összesen 28 hídja van; ezek közt a jelentékenyebbek: a Pont d"Austerlitz 5 ívvel 1807-ből, 1884-85. kiszélesítették; a Pont Sully 6 ívvel 1874-76-ból; a Pont de La Tournelle 6 ívvel 1614-ből; Pont St.-Louis 1861-ből 1 ívvel; Pont d"Arcole 1854-1856-ból 1 ívvel; Pont Notre-Dame 5 ívvel; Pont au Change, amelyről már 1141. van említés téve, 3 ívvel, 1858-59-ig újra épült; Pont St.-Michel 1378-ból; a 328 m. hoszu Pont-Neuf IV. Henrik lovas szobrával; a Pont des Arts csak gyalogjárók számára; a Pont du Carrousel 1832-34-ből Polonceautól, Petitot által homokkőből készített négy kolosszális szoborral; Pont Royal 5 ívvel 1684-89-ből; Pont de Solferino 1858-59-ből 3 ívvel; Pont de la Concorde 1790-ből, gyönyörü kilátással; Pont des Invalides 1880-ból 2 szoborral; Pont de l"Alma 1854-55-ből 4 szoborral; Pont d"Iéna 1806-13-ból; a Pont du Point-du-Jour 1865-ből, 3 hídtesttel, amelynek középsőjén a vasút megy át. A Cité a város legrégibb része. Bizonyos foglalkozások a város bizonyos részeiben pontosulnak össze; igy a nagy boulevardokon, a Rue de la Paixban meg a Palais-Royal galeriáiban vannak a nagy ékszer-üzletek; a Rue St.-Denisben, St.-Martinban és Boulevard, Sébastopolon a pamutáruk, az articles de Paris, vas- és acéláruk és az aranyművesek; a Rue de Paradis és Poissonniereben porcellán-, kőedény- és kristályáruk; a Rue de la Verrerie, Ste-Croix de la Bretonnerie, Rambuteau és közeli utcákban a gyógyszeráru- és füszerüzletek; a Rue de Cléry, de Sentier, St.-Fiacre, du Mail, de Mulhouseban posztó- és vászonáruk, divatújdonságok és csipkék; a Rue des Bourdonnais, des Céhargeurs és Ste-Opporuneban a posztókereskedések és zisbárusok; a Rue Mauconseilban és környékén a bőbárusok; az iskolák körül a könyvárusok. A Faubourg St.-Antoine a butorraktárak és asztalosüzletek középpontja; Grenelle, Fauborg du Temple és St.-Martin a fém- és kémiai iparé; Grenelle, Charonne és Montreuilben vannak a legnagyobb zöldség- és gyümölcsös kertek; Bercyben a legtöbb borkereskedés. La Chapelle, Batignolles, Clichy-la-Garenneben laknak a vasúti munkások; Belleville és Montmartreban a kis tőkepénzesek, tisztviselők és művészek; Deux Moulinsban és Cité-Doréeban a rongyszedők. P. egykori szűk utcái 1860 óta csaknem mind eltüntek. Most jobbára szélesek; a 2630 nyilvános utca hosszusága 953 000 m., amiből 231 000 fákkal van szegélyezve. Ezen 10-40 m. széles utcák 1570, a nyilvános kertek, csatornák és temetők 535 ha.-nyi területt foglalnak el. A legszebb és legjelentékenyebb utcák: a Rue de Rivoli (2950 m.), amelynek Ny-i részében a házak arkádosak és gazdag üzletekkel vannak ellátva, benne vannak a Hôtel Continental és du Louvre; folytatásával a Rue St.-Antoine-nal, a Concordia-teret összeköti a Place de la Bastille-lal. A Place Vendômeról a Tuileriák kertjéhez vezet a Rue Castiglione; ugyancsak a Vendôme-térről az operához visz a Rue de la Paix, amelyekben előkelő hôtelek és ékszerész-üzletek vannak. A történelmi emlékekben gazdag Rue st.-Honoré, a Halles centrales és Rue Royale közt, folytatásával a Rue du Faubourg St.-Honoréval együtt 4000 m. hosszu és egyike a legélénkebb forgalmu utcáknak. Az Avennue de l"Opéra az operát a Théâtre-Français-val köti össze. A 2 km. hosszu Champs-Élysées kávéházakkal és café chantanokkal van szegélyezve. Igen élénk utcák még a Rue de Richelieu, a Rue Royale, du Quatre Septembre, Vivienne, Montmartre, Lafayette (3 km. és folytatásával a Rue d"Allemagne-nyal 5 km.), du Faobourg Poissonniere, Turbigo, Vaugirard (4500 m.), Sevres (1600, folytatásával a Lecourbe-bel 4 km.), a Rue du Temple (2500 méter, a Rue du Faobourg du Temple és Belleville-lel 5 km.), a St.-Denis stb. Azonkivül van P.-nak még 180 olyan köze, amelyet üveg föd; ezek közül a kiválóbbak a Passage Jouffroy és des Panoramas. A város szépségét nagyon előmozdítja a 136 tere; ezek közül a jelentékenyebbek: a Place de l"Étoile, amely nevét az Arc-de-Triomphe mellől küllők alakjában szétágazó 12 avenuenek köszönheti; a Place de la Bastille, nagy köralaku tér, amelyet 1803. Napoleon kezdett elkészíttetni s amelyen a Colonne de Juillet áll. A Place du Carrouselt szép ültetvények díszítik. A Place du Châtelet-n van a 22 m. magas győzelmi kút; rajta volt 1802-ig a du Châtelet börtön. A Place de Clichy volt azon hely, ahol 1814 márc. 30. Moncey marsal a szövetségesek ellen a várost védelmezte. A Place de la Condorde Európa egyik legszebb tere, a luxori obeliszkkel és 8 francia város szobrával; a Place Denfert-Rochereau a belforti oroszlánnal; a Place de l"Europe a nyugati vasút sinei fölötti óriási vashídon; a Place d"Italie fehér homokkőből készített szőkőkúttal; a Place Males herbes szép ültevényekkel, 2 szökőkúttal s Dumas Sándor emlékével; a Place de la Nation, azelőtt Place du Trône szt. Lajos és Fülöp Ágost emlékével, amelyeket 1788. Ledoux állított föl; a Place du Parois-Notre-Dame N. Károly óriási lovas szobrával (Rochettől); a Place de la République, azelőtt Place du Château-d"Eau, szép platán-fasorokkal és közepén a köztársaságot ábrázoló óriási szoborral; a Place de Rivoli Jeanne d"Arc lovas szobrával (Frémiettől); a Place St.-Sulpice szép kúttal; a Place du Trocadéro, amelyről 48 m. széles lépcsők vezetnek le a Pont d"Iénahoz; a Mansart terve szerint házakkal körülfogott Place Vendôme a Vendôme-oszloppal; a Place des Victoires XIV. Lajos lovas szobrával, amely a királyt, mint római cászárt ábrázolja; a Place des Vosges XIII. Lajos szobrával és a Mars-mező, amelyen az Eiffel-torony áll. A fentemlítetteken kivül még a következő emlékművek vannak: az Arc-de-Triomphe de l"Étoile, a római Titus-kapu szabad utánzata 3 nyilással, amelyek közt a középső 29,2 méter magas és 14,6 méter széles és Napoleon győzelmeit hirdető faragványokkal; az Arc-de-Triomphe du Carrousel, Porte St.-Denis, Porte St.-Martin, Gambetta szobra a Carrousel-téren; a Shakspere-szobor a Haussmann-boulevard s Avenue de Messina keresztező pontján Fourniertől; a Berlioz-szobor a Vintimille-téren Lenoirtól; a Moncey-emlék a Clichy-téren Guillaumetól; a Tour S.-Jacques (52 m.) az ugyanily nevü squareon 20 szoborral; Marcel Etienne lovas szobra a Hôtel-de-Villetől D-re; Ney, Diderot, Lamartine, Neuville, Danton, Banville, Renaudon szobrai. A 72 díszes kútat szintén ékesítik egyes kiválóbb férfiaknak (Cuvier, Moliere, Bossuet, Fénelon stb.) szobrai és allegorikus alakok.

Épületek.

P.-nak a kápolnáin kivül 70 plébánia-temploma van. A XI. sz. elejéről való a román ízlésben épített St.-Germain-des-Prés a Rue Bonaparteban, amelyet a IX. sz.-ban a normannok feldúltak és azután a város lakói a XI. és XII. sz.-ban mai alakjára újra fölépítettek. Belsejében falfestmények láthatók Flandrintól. A legkiválóbb gót épületek a Notre-Dame, az érseki székesegyház, amelyet 1182. szenteltek föl, pompás homlokzattal és az igazságügyi palota udvarán levő Sainte-Chapelle, amelyet 1242-47. Szt. Lajos idejében Pierre de Monterau épített és későbben Duban, Lassus, Viollet-le-Duc és Boeswillwald restaurált a vértanuk életét és az apostolokat ábrázoló pompás üvegfestményekkel. Ugyanezen időből való a St.-Julien-le-Pauvre, belsejében értékes faragványokkal. 1320. készült el a Rue St.-Denisben levő St.-Leu nevü gót templom. A XV. sz.-ból való templomok: a St.-Gervais, St.-Laurent, St.-Nicolas-des-Champs és a St.-Germain-l"Auxerrois, ez utóbbit állítólag I. Chilperich kezdte meg építtetni, de a IX. sz.-ban a normannok lerombolták, ami rajta ma látható, mind akésőbbi időkből való; e templom harangjai adták a jelt a Bertalan-éjen a hugenották legyilkolására. Átmeneti stilusban épültek a Place du Panthéonon a St.-Etienne-du-Mont 1517-ből, de portaleja csak 1610. készült el, karcsu toronnyal és szt. Genovéva kriptájával; a XVI. sz.-ból való pompás Eustache (1532-1641) Colbert síremlékével. A renaissance-korból és pedig a XVII. sz.-ból való a Rue de Vaugirardban álló St.-Joseph-des-Carmes, kupolával; 1627. kezdték meg a St.-Paul, St.-Louis, amelynek helyén a Lycée Charlemagne van; 1629. tette le az alapkövet XIII. Lajos a Notre-Dame-des-Vidtoires-hoz a Place des Petits-Peresen; 1630. pedig állították föl a protestánsoknak szánt Oratoiret. A Val-de-Grâcet (1645-66) kupola koszoruzza, belsejét pedig Mignard freskói díszítik. XIV. Lajos korában épült a St.-Sulpice (1646-49) oszlopos homlokzattal és tornyokkal. 1653. tették le alapkövét a Jacques Lemercier tervei szerint épített szt. Rókus-templomnak. 1659. átalakították a St.-Nicolas-du-Chardonnet-t; 1664. megkezdték a St.-Louis-en-l"Islenek és 1670. az Assomption és Ste.-Margueritenek építését. Ugyancsak 1670. tették le az alapkövét a Hôtel des Invalidesnek; ez épületet Bruant kezdte meg és a Hardouin-Mansart folytatta. A kupola alatti nyilt kriptában van I. Napoleon porfir-szarkofágja, Turenne, Vauban és mások síremléke. 1682-1770-ig épült a róla elnevezett téren St.-Thomas d"Aquin. 1757. határozták el, hogy az egykori Ste-Genevieve apátság templomának helyén új templomot építenek, ez lett a Panthéon (l. o.). 1806. I. Napoleon eltökélte, hogy katonái dicsőítésére egy épületet fog fölállítani; ezért megbizta Mignon műépítőt, hogy az 1764. megkezdett, de csak lassan készülő Madeleine-templomot e célra használja föl; a restauráció azonban az épületet ujra visszaadta eredeti céljának; a Madeleine-templom külseje egészen görög templomhoz hasonlít. A restauráció nagyobbára csak a császárság idejében megkezdett építkezéseket fejezte be. 1816. XVIII. Lajos tette le alapkövét a Chapelle-Expiatoirenak; 1824. megkezdték a Notre-Dame-de-Lorettet, amely a régi bazilikára emlékeztet és Place Lafeyetten a St.-Vincent-de-Pault. Lajos Fülöp építette a Ste.-Clotildeot, amelynél a XIII. és XIV. sz. gót ízlését utánozták. A második császárság korában keletkezett a St.-Eugene a Rue St.-Cécileben, a szép és elegáns gót ízlésü St.-Jean-Baptiste a Rue de Bellevilleben; az ugyancsak gót ízlésü St.-Bernard a Rue Affreban, a bizanci ízlésü St.-Augustin, a St.-François-Xavier a Boulevard des Invalideson; a római ízlésre valló St.-Ambroise és a Chaussée d"Antin végén a renaissance ízlésü Trinité. A köztársaság korában nyilt meg 1880. a Notre-Dame-d"Auteuil és 1876. a Notre-Dame des Champs; végül az 1876. Abadie tervei szerint a Montmartreon megkezdett Église du Sacré-Coeur román-bizanci kupolás épület. A 21, összesen 316 ha.-t borító temető közül 9 permanensnek van szánva. A legjelentékenyebbek a Pere-La-Chaise számos jelentékeny férfiu síremlékével, aminők az Abélard, Perier, Talma, Chopin, Bellini, Champollion, Macdonald, Blanqui, Masséna, Beaumarchais, Béranger, Mortier, Moliere, Gay-Lussac, Laplace, Morny, Delacroix, Bizet, Musset, Arago, Thiers és mások síremlékei. Jelentékenyek még a Montmartre és Montparnasseon levő temetők is. A többiekben 5-5 év után a hullák csontjait nagyobbára kiszedik és a katakombákban helyezik el; a baj megszüntetése végett a Méry-sur-Oise melletti terméketlen fensíkon újabban egy 828 ha.-nyi területet borító temetőt rendeztek be. 1889 óta hullaégető kemencét is állítottak föl. A profán építmények közül a legrégibb a Constantius Chlorus korából való Palais-des-Thermes, amelynek maradványai a Hôtel de Cluny kertjeiben maig is láthatók. A város K-i részében 1870. egy aréna (Arenes de la rue Monge) romjaira bukkantak, amely körülbelül 20 000 m2területet foglalt el. A XIV. sz.-ban és a XV. sz. elején nagyobbára csak erődítményeket vagy erődített kastélyokat építettek; ilyen volt p. a Bastille, a Louvre, a Palais-de-Justice, a régi Hôtel-de-Ville, a nagy és kis Châtelet (l. o.). A XV. sz. magánépítményeiből most már csak kisebb maradványok vannak meg; ilyen p. a Rue Vieilleu-du-Temple és Rue des Francs-Bourgeois összeszögelésénél levő kis torony, a Rue Étienne Marcelban látható Tour de Jean-sans-Peur, továbbá a Hôtel de Cluny és az egykori Hôtel Clisson tornyocskái, amelyekben az Archives nationales egy része van elhelyezve. A renaissance-korba esik a Louvre kiépítése és 1564. a Tuileriák fölépítése. A XVI. sz. magánépületei közül fenmaradtak a Pierre Lescot, Bullant és Jean Goujon tervei szerint emelt Musée Carnavalet és az 1572-ből való Maison de François-Premier. Igen érdekesek a IV. Henrik korából való épületek, amelyek az egykori Palais des Tournelles helyén keletkeztek és a Place Royalet szegélyezték. A Palais du Luxembourg építését IV. Henrik halála után öt évvel kezdték meg 1615. de Brosse tervei szerint; ugyanabba az időbe esik az Aqueduc d"Arcueuil ujra építése. Richelieu volt alapítója a Palais-Royalnak (l. o.) és a Sorbonnenak (l. o.); a Bibliotheque nationale egyes részei szintén XIII. Lajos korából valók. XIV. Lajos Leveau és Perrault által befejeztette a Louvret, fölállíttatta az Observatioiret, megalkottatta a Place des Victoirest és Place Vendômeot, a Porte St.-Denist és Porte St.-Martint. A magánépületek közül ugyanezen korból valók a Banque de France és a Hôtel de Soubise. XV. Lajos fölállította 1752. az École militairet, amelyet a forradalomban kaszárnyává tettek; 1768. a Hôtel des Monnaiest és 1774. az École de Médecinet. Ezen kor legszebb épületei a Condorde-téren fekvő tengerészeti minisztérium és a Garde-Meuble. XVI. Lajos életében építették 1779. A Théâtre de L"Odéont. A XVIII. sz. palotái közül első sorban említést érdemel az egykori Élysée-Bourbon, a mai Élysée. I. Napoleon győzelmeinek dicsőítésére elhatározta 1806. az Arc-de-Triomphe du Carrouselnek, az Arc-de-Triomphe de l"Étoilenak és a Vendôme-oszlopnak felállítását; 1807. készült el teljesen a Palais du Corps Législatif (az egykori Palais-Bourbon), 1808. a börze és a Halles aux vins, 1810. az öt nagy vágóhíd (Abattoirs), amelyeket 1867. a la villettei vágóhídakkal helyettesítettek. 1831 jul. 27. tette le alapját Lajos Fülöp a Colonne de Juilletnek. III. Napoleon teljesen kiépíttette a Louvret, a Tuileriákat, amelyek 1871. leégtek, a Palais de Justicet, az 1855-iki világkiállítás alkalmával a Palais de l"Industriet, 1854-56. a Halles centralest, 1860-64. renaissance-ízlésben a Tribunal de commercet; azonkivül uralma alatt megnagyobbították a Bibliotheque Nationalet és a Banque de Francet. 1874. fejezték be az 1864. Charles Garnier által megkezdett operaházat, Európa egyik legnagyobb és legszebb ilynemü épületét, amely 11 237 m2 területet takar és 46 millió frankba került. A harmadik köztársaság mindenekelőtt kijavíttatta a commune által okozott károkat, fölépíttette az új városházat, amelyet Puvis de Chavannes festményei ékesítenek, fölállíttatta ujra a Vendôme-oszlopot. 1878. készült el keleti ízlésben az École de Médecine homlokzata, 1885. az École de Pharmacie, az École centrale des Arts et Manufactures, 1888. a Hôtel-des-Portes, azonkivül újabban is még több muzeum, szinház, iskola, mairie, mindezekhez járultak az 1889-iki világkiállítás épületei is.

Közműveltség.

A Faculté de Paris, a bolognai után Európában a legrégibb, protestáns teologiai, jogi, orvosi, matematika-természettudományi és filozofiai fakultásból áll; ez utóbbinak neve: Faculté des sciences és Faculté des lettres és a Sorbonneban (l. o.) vannak egyesítve, ahol elhelyezték az egyetemi könyvtárt (141 700 kötet) is. Hozzája tartozik még a gyógyszerészi főiskola is. Duruy miniszter kezdeményezésére 1868. történelem-filologiai és matematika-természettudományi szemináriumokat és laboratoriumokat állítottak föl École pratique des hautes études en Sorbonne név alatt. Tanárok kiképzését tűzi ki céljául az École normale supérieure; amely internátussal van összekötve. Ezeken kivül felsőbb iskolák még: az École nationale des Chartes (okirattant tanító iskola) könyvtárral, keleti akadémia, amelyet kereskedők is látogatnak, könyvtárral; államtudományi főiskola (École libre des sciences politiques); az 1747. alapított École nationale des ponts et chaussées mérnökök számára előkészítő iskolával; École supérieure des mines bányászok számára; Institut national agronomique mezőgazdák részére; École centrale des arts et manufactures, felsőbb ipariskola; École polytechnique, katonailag szervezett politechnikum; archeologiai iskola a Louvre gyüjteményeivel egybekapcsolva; természetrajzi a Musée d"histoire naturelle mellett a Jardin des Plantesban. Egyéb tudományos intézetek: a meteorologiai, a meudoni kastélyban és az Avenue de l"Observatoireban felállított csillagvizsgálók. A tudományos testületek élén áll az Institut de France (l. Akadémia). Külön álló testület az Académie de Médecine. A nemzeti könyvtár, Franciaország legnagyobb könyvtára, több mint két millió kötetet, 250 000 térképet, 101 980 kéziratot, 250 000 rézmetszetet és 150 000 érmet tartalmaz; olvasótermeit évenkint körülbelül 160 000 ember használja. Igen értékes műveket tartalmaznak az 1643. alapított Bibliotheque Mazarine (300 000 köt.), a Sainte-Genevieve (120 000 kötet), a Bibliotheque de l"Arsenal és a városi történetre vonatkozólag a Hôtel Carnavaletban elhelyezett városi könyvtár (90 000 kötet, 50 000 rézmetszet, 20 000 érem). Az állami liceumok száma 11 (legjelentékenyebbek; Lycée Louis-le-Grand, Charlemagne, Grand-Condorcet), városi van egy és azonkivül 4 college. Újabban reáliskolákat is állítottak föl; a felsőbb leányiskolák száma 4. A népoktatás, amely 1882 óta ingyenes, 3 kategoriára oszlik; van 132 écoles maternelles (gyermekkert) 2-7 éves gyermekek számára, 377 écoles primaires élémentaires 6-13 évesek számára és 7 écoles primaires supérieures, végre 12 écoles professionnelles municipales. Ezen városi iskolákon kivül a magánosok és egyházi testületek által fentartott iskolák száma 660. A muzeumok közt az első helyet foglalja el a Musée du Louvre, mely a Louvre-palota legnagyobb részét foglalja el; benne vannak elhelyezve az egykori királyi palotákban felhalmozott műkincsek, továbbá azok, amelyek a nagy forradalom előtt a kolostorokban voltak, amelyeket Napoleon Olaszországból hozott, amelyeket azóta az állam vásárolt meg vagy magánosok hagyományoztak. Hat osztályra oszlik; ezek: egyiptomi régiségek; görög és római régiségek; keleti régiségek; kép- és rézmetszet-gyüjtemény; újabb szoborművek, közép- v. renaissance-korbeli műtárgyak; tengerészet s etnográfia. Legkiválóbb kincsei: a milói Venus, a római császárok mellszobrai, Melpomene óriás-szobra, Michelangelo Foglyai, a Borghesei vívó, Diana a szarvastehénnel és Főképen a képtár (több mint 2000 darab), amelynek legértékesebb része a Salon carréban (Murillo, Raffael, Paolo Veronese stb.) van elhelyezve. A francia mesterek képei (1600-1850) az u. n. Mollien-teremben és a Salle des Étatsban. Műipari tárgyak a Galerie d"Apollonban és több mint 37 000 kézi rajz a Musée des Dessinsben láthatók. A muzeum a Luxeumburg-palotában modern képek és szobrok befogadására van szánva. A Musée Carnavalet az ugyanily nevü palotában csak oly tárgyakat tartalmaz, amelyek P. történelmére vonatkoznak. Jelentékenyebbek még a Musée des Thermes et de Cluny a Hôtel Clunyben mindenféle műtárgyakkal és ó-, közép- és renaissance-korbeli butorokkal és házi szerekkel; a Musée de sculpture comparée et Musée ethnographique du Trocadéro középkori kiválóbb emlékek v. töredékek gipszöntvényeivel; a Musée d"artillerie a Hôtel des Invalidesben rendkivül gazdag fegyvergyüjtemény; a Musée pédagogique iskolai felszerelések modelljeivel és könyvtárral; a Musée paléographique, amely az Archives nationales-lal van öszsekötve és 625-1821-ből való okiratokat tartalmaz; a Musée Guimet v. Musée national des Religions, amely az ókori és keleti vallásokra és civilizációra vonatkozó emlékeket, képeket és könyveket tartalmaz; a Mobilier National vagy Garde-Meuble azon butorokat és csipkéket tartalmazza, amelyek a nemzeti paloták berendezésére vannak szánva; a Conservatoire national des arts et métiers vagyis Musée des sciences et des arts appliqués á l"industrie az egykori St.-Martin-des-Champs-templomban, amely felsőbb ipariskolával van összekötve és amelyben az iparnál alkalmazott legkülönbözőbb régi és új gépek modelljei láthatók. Az École, des Beaux-Arts festők és szobrászok iskolája. Évenkénti műkiállítások: a Salon, amelyet a Société des artistes français rendez s amelyet minden május 1-én a Palais de l"Industrieben nyitnak meg, továbbá a kiállítás a Mars-mezőn, a Galerie Petit, ahol az Exposition des Quarellistes látható. A Cercle de l"Union artistique és Cercle artistique et littéraire februárban tartja meg a kiállításait. Mivel P. egész Franciaországnak szellemi és művészi középpontja is, benne van a legtöbb tudós és közművelődési társaság; ezek közül a kiválóbbak: a Société d"encouragement pour l"industrie nationale, a találmányok és művészi alkotások előmozdítására; a Société nationale d"agriculture de France, amely a kormánynak a mezőgazdaság emelésére ad javaslatokat; a Société nationale d"horticulture de France, amely évenkint kiállításokat rendez; a Société nationale d"acclimatation de France, amelynek célja hasznos állatok megszeledítése, az állatfajok tökéletesítése, új hasznos növények és virágok meghonosítása; a Société de géographie; a Société géologique de France, a Société nationale des antiquaires de France, a Société de l"histoire de France, amelyet 1833. alapítottak; a Société de l"École nationale des Chartes, amely ez iskola egykori tanítványaiból áll; a Société asiatique, a Société internationale des études pratiques d"économie sociale; a Société pour l"instruction élémentaire; a Société de chirurgie, d"anthropoligie, de médecine pratique stb. A zenében a legmagasabb kiképzést adja a Conservatoire national de musique et de déclamation, amelyet 1795. alapítottak s amelynek 600-nál több tanítványa van; a zene minden ágában és a szinművészetben nyujt kiképzést. A klubok száma is igen nagy; a jelentékenyebbek: a Jockey-klub; Cercle des Champs-Élysées, Sporting-club, Cercle des éclaireurs, Cercle agricole, Club alpin français, Cercle des mirlitons (festők és szobrászok), Cercle artistique et littéraire; a magyar egyesület stb. A szinházak száma 63, amelyek 1889., a kiállítás évében 32, 1893-ban 28,31 millió frankot vettek be. Egyéb mulatóhelyek: 180 caf-concerts és 250 nyilvános tánchelyiség. A café-concertek közül kiválóbbak a Folies-Bergeres, Casino de Paris, Scala, Olympia, Eldorado stb. A nagyobb tánchelyiségek: Bal Élysée-Montmartre, Jardin de Paris és Moulin-Rouge.

Adminisztráció és jótékonyság.

Franciaország fővárosának kormányzása a Préfet de la Seine, a Préfet de la Police és mind a 20 arrondissementban egy-egy maire és 3 adjoint kezébe van letéve, akiket mind a köztársaság elnöke nevez ki. A Conseil municipal 80, három évre választott tagból áll. A rendőrség feloszlik a Police municipalera és a Police de sűretére, amely utóbbi a titkos rendőrség. Ehhez járul a katonailag szervezett Garde républicaine (131 tiszt és 3890 legény). Katonailag van szervezve a tüzoltóság is. A foglyok elzárására hét nagy börtön szolgál. Vizvezetékeinek száma hét, amelyek 20 nagy vizmedencével (réservoir) rendelkeznek. A város budgetje 1801-ben 12, 1850-ben 53 és 1893-ban 331 millió frankra rugott. A főbb bevételi források: a városi vám (octroi), amely 1893-ban 150 millió frankot jövedelmezett; az állami adók után kivetett városi adó (centimes communaux); kutyaadó; a világító- és fűtőtársulatok bére; a vizvezetéki díjak; a vásárcsarnokok; a bérkocsik díja (droit de stationnement); a marhaállványok. A rendes kiadások: a városi adósság törlesztése (98 millió frank), oktatásügy; közigazgatás; az állammal szemben elvállalt terhek; városi vámkezelés; a Conseil municipal; a vizvezeték és csatornák; utak fentartása és kövezése. Az el nem adható ingatlanok (városháza, iskolák, templomok, szinházak, kaszárnyák, temetők, parkok, szobrok stb.) értékét 1 milliárd és 60 millió frankra becsülik. A szegényügyet az 1849 jan. 10-iki törvény szabályozza és erre a város évenkint átlag 41 417 600 frankot költ. 1889-ben a segélyezettek száma 406 213 volt, és pedig volt a kórházakban (11 739 ágy) 137 900, a különféle szegényházakban (10 444 ágy) 12 441, ellátásra adott gyermek 8000, őrült 2200, segélyezett gyermek 47 100, házi szegény 92 248, a saját lakásán fekvő beteg 87 300, a saját lakásán lebetegedett asszoy 11 400, a városi bábáknál lebetegedett asszony 7624. A legnagyobb kórházak: a Hôtel-Dieu (543 ágy), Hôtel-Pitié (700), St.-Antoine (687), Lariboisiere (676), Tenon (805), Laennec (608), St.-Louis (855). A szegényházak közül a nagyobbak a Bic?tre (2680 ágy), Salp?triere (3864). Husz Bureaux de bienfaisance van megbizva azzal, hogy a segélyre szorult családokat a szükséges segéllyel ellássa. A Hospice national des quinze-vingts, melyet még 1260. Szent Lajos király alapított, 1750 vakot fogadhat be. A vakok tanítására szánt Institution nationale des jeunes aveugles intézetet XVI. Lajos alapította. Az Asile Vacassy a szerencsétlenül járt munkásokat s egyéb szegényeket fogadja be. Nagyon számosak a magán jótékonysági intézetek is.

P. erődítései.

P., mely 1840 előtt még védtelen, nyilt város volt, most a világ egyik legnagyobb táborvára. Erődítési művei: a város gátkörítvényei (enceinte), a régebbi erőd-öv és az ezt körítő újon épült elsáncolt tábor. A 10 m. magas főgát mögött, melynek 15 m. széles árka és 94 bástyás homlokvonala van, köröskörül vasút és kocsiút vezet; a régebbi erőd-öv kiterjedése 55 km. és 16 előretolt erődöt foglal össze, melyek közt a Mont-Valérien maga is egy külön erősség. Az 1870-1871-iki ostromból okulva, a franciák 1874 óta egy még nagyobb kerületet védő erőd-övet építettek, melynek roppant kiterjedését a következő három cél magyarázza, hogy a város a bombázástól teljesen ment legyen, hogy ne lehessen a várost egészen körülzárolni, mert erre oly roppant haderő volna szükséges, aminővel egy nagyhatalom sem rendelkezik, s hogy végre az erőd-övön belül biztosságban táborozhassanak a nagyobb seregek is. Ez az új erődítési vonal, melynek átmérője É-ról D-re 34 km., és K-ről Ny-ra 45 km., összesen 124 km. hosszu és 1200 km2 területet fog körül; van 7 elsőrangu, 16 másodrangu erődje, meg körülbelül 50 redoutja és üteges sánca. Három fő védelmi vonalra oszlik: az É-i sánctábor, melynek hátát St.-Denis védi, a Cormeilles-erődtől a bal szárnyon, a Garges-erődig a jobb szárnyon terjed; a K-i sánctábor az Ourcq-csatornától és a Bondy-ligettől a Szajna jobb partjáig vonuló erődítési vonalat védi, mig a Ny-i sánctábor az egész Szajna-balpartot körülveszi és még Versaillest is magába zárja.

Történelem.

Julius Caesar korában az a hely, ahol most P. áll, a parisii nevü gallus törzsnek volt birtoka. E törzsnek fővárosa Lutuhezi (a. m. vizi város), a rómaiaknál Lukotitia, Lutetia (rendesen Lutetia Parisiorum) a mai Cité helyén, a Seine-szigeten állott és fafallal volt körülvéve. Háboru idején ide menekültek a harcra képtelenek és béke idején itt tartották gyüléseiket a druidák. Julius Caesar Kr. e. 54. a gallus törzsekkel itt gyülést tartott. A Vercingetorix fölkelésében a parisii is részt vettek, de leverettek és Labienus elfoglalta fővárosukat. Caesar a lerombolt várost ujra fölépíttette és azóta P. Urbs vectigalis volt. A római császárok közül többen tartózkodtak benne, igy Constantinus Chlorus, aki a Szajna balpartján egy palotát is építtetett (amelynek romjai maig is fennmaradtak), N. Konstantin, Constans, Julianus Apostata, akit 360. itt kiáltottak ki császárrá, I. Valentinianus, Valens és Gratinaus, aki P. közelében csatát és életét veszítette. 358 után a Lutetia nevet kiszorította Civitas Parisiourum v. Parisii, Parisia. 451. szt. Genovéva a várost megmentette Attila támadásától és ezért a város védszentje lett. 486. Klodvig karcsapás nélkül elfoglalta és miután falakkal körülvétette, 508. fővárosává tette. A frank birodalom fölosztása után is P. még mindig fontos város maradt; későbben Neustria fővárosává lett. N. Károly grófi székhellyé tette. A IX. sz.-ban a normannok betöréseitől (841, 845, 855, 861) és éhinségtől (850, 855, 868, 873, 899) sokat kellett szenvednie. 885-86-ig Odo párisi gróf vezérlete alatt 13 havi kemény ostromot kellett kiállania. E hősi védelemért Odo királyi címet kapott. Utódai ismét székhelyükké tették és Capet Hugo 987. Franciaország fővárosává emelte és polgárait új kiválgságokkal látta el. A királyi prévôt volt a biró és a rendőrség vezére, a kereskedelmi testület prévôt-ja pedig a város pénzügyeit kezelte. Ezek hatósága alól csak a nemesség, papság és a tanulók voltak kivéve. II. Fülöp Ágost keresztes hadjárata (1190-92) alatt a polgároknak meghagyta, hogy városukat fallal vegyék körül; amiért is 7-8 láb vastag és 500 toronnyal ellátott körfalat építettek. Fülöp Ágost építtette a Louvre-tornyot, kiköveztette a várost és 8 negyedre osztotta. 1200. állították föl az egyetemet, amelynek időnkint közel 20 000 hallgatója volt. Szt. Lajos ujra rendezte a városi ügyeket. IV. Fülöp 1302. ide helyezte át a parlamentet és az états-généraux is itt gyült egybe. Mig Jó János angol fogságban volt, 1358. Károly navarrai király ösztönzésére Marcel, a kereskedők prévôtja lázadást szított, amely elől a dauphinnak P.-t el kellett hagynia, de midőn Maillard Marcelt megölte, a dauphin a fölkelés ura lett. V. Károly idejében 1367-83. a körfalakat és sáncokat a város növekedése folytán kijebb kellett tenni. 1382. az Anjou herceg, a kormányzó által kivetett új adók miatt ismét lázadás tört ki, a maillotinok lázadása, amelyet azonban a kormányzó csakhamar vérbe fojtott.A francia-angol 100 éves háboru tartama alatt 1411. a mészárosok, különösen Caboche (ezért cabochiens) vezérleta alatt a céhek magukhoz ragadták a város fölötti uralmat, egyesültek a burgundi párttal és 1420. a várost az angoloknak adták át. 1429. Jeanne d"Arc a város visszafoglalására kisérletet tett, de csak 1436. Dunois tudta VII. Károly részére azt visszaszerezni. 1464. felállították a levélposta intézményt, 1470. az első könyvsajtót. I. Ferenc uralma alatt a gót izlést a renaissance váltotta föl és számos új és szép épület keletkezett. A vallásháboruk korszakában a párisiak mindig a katolikus párton állottak. 1572. itt volt a vérnász, 1588 máj. 12-én elűzték III. Henriket és csak 1593. kétszeri ostrom után fogadta be IV. Henriket, midőn az St.-Denisben visszatért a katolikus vallásra. 1622. érseki székhellyé lett. XIV. Lajos kiskorusága alatt a fronde mozgalmainak volt székhelye és külvárosaiban több ízben elkeseredett harc folyt. XIV. Lajos korában 80 új utca keletkezett, a meglevők pedig szebbé tétettek; azonkivül a szellemi élet is nagy lendületet vett. XV. Lajos alatt a város új körfalakat kapott. 1763 febr. 10. egyrészt Franciaország és Spanyolország, másrészt Nagy-Britannia és Portugália közt békét kötöttek. 1786. XVI. Lajos uralma alatt a város új körfalakat kapott. Az 1789-iki nagy forradalom sokat, ami a királyságra, a nemességre vonatkozott, szétrombolt; ekkor jutott a 1/2 millió lakosból álló város annak tudatára, hogy az ereje képessé teszi az egész ország fölötti uralomra. A konzulátus végre a nyugalmat helyreállította és I. Napoleon kezdte meg és fejezte részben be azon épületeket, amelyek hivatva vannak a francia katonai dicsőség megörökítésére. 1814. a szövetségesek P. alá vonultak, amelyet Marmont és Mortier csapatai tartottak megszállva; márc. 30. a szövetségesek megkezdték a támadást és a heves ellenállás dacára még ugyanaz nap elfoglalták a Montmartret, mire a francia vezérek kapituláltak és már 31. a porosz király és orosz cár bevonultak a városba. 1814 máj. 3. XVIII. Lajos vonult be P.-ba. Máj. 30. kötötték meg benne az első párisi békét. 1815 márc. 20. a város ismét Napoleonnak hódolt, de ez már jun. 25. azt végleg elhagyni volt kénytelen és jul. 6 és 7. közti éjjelen a Davoust vezérlete alatt álló napoleoni katonaság kapitulált; jul. 8-án pedig ujra elfoglalta benne XVIII. Lajos a királyi széket. Nov. 20. megkötötték a második párisi békét. A béke idején azután P. ismét gyorsan fejlődött. 1830. a juliusi forradalomnak volt szinhelye. Lajos Fülöp kormánya alatt a város ujra nagyot fejlődött és ekor fogták körül azon erődítményekkel, amelyek most is állanak. Az 1848 febr. forradalom ismét kimutatta P. uralkodói helyzetét és hatalmát. A párisi köznép lázadását juniusban Cavaignac vérbe fojtotta. III. Napoleon uralma alatt Haussmann préfet a várost egészen átalakította. Hogy a barrikádok ellen a tüzérség könnyebben küzdhessen, a szűk utcákat sok helyen széles boulevardokkal helyettesítették. 1856 márc. 30. megkötötték a harmadik párisi békét. 1855. volt az első és 1867. a második világkiállítás. A sedani nap után 1870 szept. 4. a császárság helyébe a nemzeti védelem kormányát állították, amely a törvényhozó testület párisi tagjaiból állott. 1870 szept. 19. a német 3. és 4. hadtest körülfogta P.-t és megkezdte az ostromot és ezzel megkezdődött a város védelme, amelyet Trochu generális vezérlete alatt nagy, több mint 1/2 millió emberből álló tarka hadsereg teljesített. A nemzetőrségre volt bizva a körfalak védelme és a belső nyugalom fentartása; egy hadtest az erődöket védte és egy harmadik kirohanásokat tett. Ezek közt a jelentékenyebbek voltak szept. 23. és 30. Villejuif ellen, okt. 21. Malmaison, okt. 28. Le Bourget ellen. Okt. 31 és nov. 1-je közti éjjelen tört ki az első szocialista forradalom, de szerencsére rögtön elfojtatott. Nov. 30. volt a legnagyobb kirohanás, amely csak dec. 3. ért véget Trochu csapatainak visszavonulásával.

Ekkor a védelem sikertelenségéről a vezető körök meggyőződtek, de egy nagy párt és különösen a nemzetőrség a kapitulációról még mindig nem akart tudni semmit sem. Dec. 21-én, 1871 jan. 5. és jan. 19-én újabb sikertelen kirohanások történtek. Ezalatt a németek megkezdték a város bombázását is. A városban az élelmi szerek is fogyófélben voltak, ugy hogy jan. 23. Jules Favre Bismarckkal megkezdte a békealkudozásokat és 28-án létre is jött a versaillesi konvenció, de mivel a 3 heti fegyverszünet alatt a béke még mindig nem köttetett meg, a németek a város Ny-i részét megszállották. P. ostromának megszüntével a lakosság jobb módu része a várost el hagyta és igy a nemzetőrségből is a mérsékeltebb elemek kiléptek. A nemzeti kormány ekkor csak 12 000 emberrel rendelkezett, mig a szocialista párt az egész nemzetőrség és a nagy számu munkás támogatására számíthatott. Midőn pedig a kormány a nemzetőrség azon munkástagjainak a zsold kifizetését megtagadta, akik nem tudták igazolni, hogy munkát nem kaphattak: a nyugtalanság a legnagyobb vokra hágott. Febr. 26-án a nemzetőrség megkezdte az önkénykedéseit, amennyiben a Wagram-térről 27 ágyut a St.-Antoine külvárosba hurcolt. Márc. 3-án ez könykedések ismétlődtek és 9-én a nemzetőrség központi bizottsága néven formális ellenkormányt alottak, amely a Montmartreon ütötte fel táborát, 417 ágyut vivén magával. Vinoy 18-án megkisértette a lázadókat elűzni, de mivel a 88. ezred a forradalmárokhoz pártolt, vissza kellett vonulnia. Erre másnap, a lázadók Lecomte és Thomas generálisokat főbe lövették és a városházát is elfoglalták, Vinoy pedig a nemzeti kormányhoz hű csapatokkal a várost elhagyta. A központi bizottság most kitűzte a vörös lobogót, egy commune választását rendelte el, melynek feladata lenne az igazi köztársaság megalapítása. A választások márc. 26-án mentek végbe és 28-án megalakult a commune, átvévén a város fölötti uralmat. Az uralom megerősítésére azután elrendelte a nemzetőrségben a 19-40 évig való szolgálatot, elzáratta a kapukat, hogy senki el ne menekülhessen és ágenseket küldött a vidékre, hogy ott is hasonló lázadásokat keltsenek és igy Franciaországot szövetséges köztársasággá alakítsák; ezután pedig ápr. 3-án Flourens vezérlete alatt hadat küldött ki Versailles ellen, hogy az ottani kormányt megbuktassa. E hadcsapat azonban visszaveretett, Flourens maga is elesett; a vidéken támadt lázadások pedig elfojtattak. Igy a commune egyedül P.-ra szorítkozott, amelyet a törvényes kormány hirtelen összevont csapatokkal körülfogatott Ny-ról és D-ről, mig É-on és K-en a németek tartották az erősségeket megszállva. A communeben ezalatt a nemzetközi szocialista ideák mind nagyobb tért foglaltak el és benne az uralmat a legfanatikusabb emberek, Blanqui, Pyat Felix és Cluseret ragadták magukhoz, akik ápr. 19-én egy proklamációt bocsátottak ki, amely szerint Franciaország önálló városokból álló szövetséges köztársasággá volna átalakítandó egy delegációval, mint közös kormánnyal; a klerus, a tisztviselői kar, az állandó hadsereg és a főváros meg volna szüntetendő; a személyes, lelkiismereti és munka-szabadság pedig a lehető legjobban ki volna tágítandó. E programm megvalósítását a személy- és sajtószabadság ellen irányzott legnagyobb terrorizmussal kezdték meg. A Versailles ellen intézett támadások meghiusulta után a vezéreket bebörtönözték, a polgárokat katonai és tisztviselői szolgálatra kényszerítették. Nyilvános pénzeket lefoglaltak, a bankokat, vasúttársaságokat és magánosokat megsarcolták és igy mintegy 25 millió frankot harácsoltak össze. Ezalatt a versaillesi kormány csapatai lassan, de feltartózhatatlanul nyomultak előre. Máj. 9-én megadta magát Issy, 14-én pedig Vanve és Montrouge erősség, ugy hogy a commune már csak a belső városra szorult; a belső körfalakat is kénytelenek voltak csapatai elhagyni és máj. 21-ének éjjelén Douay csapatai a st.-cloudi kapun benyomultak P.-ba; ezeket csakhamar mások is követték és igy csakhamar 5 csoportban nyomultak a városháza felé a versaillesi csapatok. A commune, miután Thiers házát és a Vendôme-oszlopot leromboltatta, máj. 24-én kiadta a parancsot, hogy a kezesekül visszatartott személyeket, a többi közt a párisi érseket is lőjjék főbe, 25-én pedig, hogy a nyilvános épületeket gyujtsák fel. Ez meg is történt, mialatt az elkeseredett utcai harc tovább folyt. A Tuileriák, a pénzügyminisztérium, a rendőrségi palota, a városháza, stb. leégtek. E közben a kormánycsapatok egyik barrikádot a másik után foglalták el és a commune elfogott embereivel röviden elbántak. Máj. 28-án elveszett Villette és a Buttes-Chaumont is; máj. 29-én pedig Vincennesben megadta magát az utolsó 30 000 inszurgens, akiket mint hadi foglyokat Versaillesba vittek és ott hadi törvényszék elé állították. Az ismeretesebb vezetők közül Félix Pyat és Pascal Groussel elmenekült, Delescluze és Dombrowski lengyel generális azonban a csatában elestek. A harmadik köztársaság idejében a haladása és fejlődése a városnak zavartalan.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is